Újra kialakulhat egy rendszerváltás körüli állapot – véleménycikk a magyar bor helyzetéről

A beteget szabad gyógyítani? Meggyógyulhat a magyar bor egy állami italmonopólium segítségével? Többek között ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni írásában Kázsmér János József.

Tisztelt Olvasó! Tisztelt Kollégák!

Évek óta nincs közvetlen kapcsolatom a szőlővel és a borral. Ennek ellenére szorgalmasan figyelem a szakma itthoni, külföldi történéseit. Aggódom! Olvasva Varga Péter írását (Mi lesz veletek, magyar borászatok? – Vince.hu 2022.10.18) azonnal kézbe vettem, állandóan olvasgatom. Varga Pétert pragmatikus embernek ismertem meg, írását – mint a szakma egyik legnagyobb szőlő- és bortermelője – egy határozott ívű útmutatásként képzeltem el. Varga Péter is útvesztőbe került, bár két nagyon határozott, igaz véleménye az ágazat jelenlegi helyzetét, gondját jól tükrözi. Az írás gondolatokat ébresztett bennem, írásomban ezeket próbálom közre adni.

A magyar bor vitájáról

A közösség véleményét nem tartom magasabb prioritásnak, mint egy jól képzett, tapasztalt szakember véleményét. Ennek ellenére a vitákat szükségesnek tartom, mert minden ember tévedhet. A viták szükségesek, mert segítik a döntések társadalmi elfogadottságát, a végrehajtás hatékonyságát.

Azt tapasztalom, hogy a hegyközségek vitakészsége kimerült. A vezetők azt mondják, hogy a tagok érdektelenek. Ez nem igaz. A vitát oktatással, ismeretterjesztéssel elő kellene készíteni, erre a vezetők nem sok gondot fordítanak. A viták helyét a bürokrácia foglalta el. Vita nélkül a hibás döntések valószínűsége a mai bonyolult világban nagy.

Két példa:

1. Nem régen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) marketing címen újra sarcot vetett ki. Néhány éve ugyanezt tette, a kezdeményezés csúfos kudarccal végződött. A kudarc nem véletlen, hisz nincs versenyképes borunk az exportpiacok számára. Varga Péter ezt nagyon határozottan részletezte. Ebben a helyzetben a marketing „anti-reklám”, hisz bizonyítjuk, hogy boraink nem versenyképesek. A HNT-nek előbb a versenyképesség biztosítására kellene koncentrálnia.
2. A nemesítés hosszú, 10-20 éves folyamat, a fajtaváltásra már tíz éve szükség lett volna. A járható út az Európai Unió, vagy egész Európa mediterrán, szubtrópusi vidékeinek bejárása. Nem turistaként, hanem szakemberként, összegyűjtve a kimagasló termelési potenciállal rendelkező fajtákat, azok termelési körülményeit (talajszerkezet, -összetétel, mikroklimatikus adatok, művelési módok). Itthon az adatok feldolgozásával több fajtaváltási terv is készíthető lenne talajadottságaink, mikroklímánk figyelembe vételével. Ismét Varga Péterre hivatkozom. Tőkéink termésének beltartalma a klímaváltozás hatására kiürült, kiürülő félben van. A HNT-nek ez esetben is a nemesítés mellett a realítások útján kellene haladnia.

Ha a HNT a két témát előkészítés után vitára bocsájtja, akkor ezeket a határozatokat nem kényszeríti a hegyközségi tagokra.

Érdemes lenne arról is elgondolkodni, hogy a szőlőbort nem lenne-e hasznos és eredményes állami monopólium alá venni. Példa, tapasztalat van: dohánytermékek, vagy a svéd Systembolaget alkoholos italokat árusító bolthálózat. A forgalom visszaesne, de az ágazat stabilizálódna.

A piacról

Legalább kétszáz éve van a piacgazdaság a filozófusok gondolkodásának fókuszában. A neveket, a téziseket elfelejtjük, de a tudatunkban rögződött, hogy a piac mindenható. A piaci folyamatokba nem szabad beavatkozni, mert az még nagyobb bajok forrása lehet. Ezt állította Friedrich August von Hayek osztrák közgazdász és morálfilozófus is, aki téziseiért 1974-ben  Nobel-díjat kapott. A húszas-harmincas évek bizonyították, hogy „a piac is lehet beteg és ezt gyógyítani lehet” (John Maynard Keynes).

A hazai borpiac is beteg, monopóliumok uralják a termelést, értékesítést. Diktálják úgy a szőlő, mint a magyar bor árát, a bor minőségét. Érdekvédelmi szervezetünk a HNT. Sajnos nem találkoztam olyan kezdeményezéssel, amivel ezeket a betegségeket legalább megpróbálnák gyógyítani.

Ez a folyamat mindaddig tart, míg ki nem alakul egy egyensúlyi állapot. Egy nagy veszély is leselkedik. Kialakulhat ugyanis egy rendszerváltás körüli állapot. Beözönlik az olcsó, külföldi import, vagy a hazai trágyadombok között erjesztett hamisítvány. Ne felejtsük el azt sem, hogy ennek az állapotnak a megszüntetése közel húsz évet vett igénybe, mert a „ gyeplőt” a kormányok a „lovak közé dobták”.

A kijavíthatatlan károk bekövetkezése csak úgy kerülhető el, ha szakértők kidolgoznak egy védelmi tervet (lásd javaslatomat alábbi keretesben) és annak menedzselését valamelyik kormányzati szerv felvállalja. A piacot védeni kell! Bármit teszünk is, a hazai borfogyasztás visszaesik, akár 10 liter/főre is.

Szőlő és bor ágazat védelmi terv 2023-2027

1. Piacvédelem
– A folyó bor importjának azonnali leállítása.
– Termelői védő árak bevezetése palackos borokra: eredetvédett bor esetén 1 liter 1.200 Ft/l bruttó; más borok esetén 1 liter 770 Ft/l bruttó

2. Adópolitika
– monopol adó bevezetése: 10 000 hl/év fölött a termelők esetében 12%; 100 millió Ft/év felett forgalmazó kereskedelmi szervezetek esetében 15 %; ÁFA-visszatérítés 50 %

3. Minőségvédelem
– A HNT minden hegyközségben biztosítsa a „borbíráló bizottságok” működését.
– A HNT terjessze ki a „borbíráló bizottságok” működését a „földrajzi eredet” jelzésű borokra is.
– A NÉBIH bővítse a piaci ellenőrzések számát. A „nagy termelők” piacon lévő boraiból legalább évi két tételt ellenőrizzen.

4. Fejlesztési célok
– Fajtaváltási tervek készítése.
– Szaporító anyag termelésének fejlesztése, egy Green House üzem felépítése.
– Termőföld szerkezetre specializált, víztakarékos öntözési technológia kidolgozása, egy legalább 40 ha öntözési kapacitású, kísérleti rendszer létrehozása.
– Tápanyagellátási technológia kidolgozása az öntöző rendszerre adoptálva.
– Korszerű tápanyagforrások felkutatása, esetleg hazai kísérleti termelés létesítése 1-2 fontosabb speciális tápanyagra.

Forrás: monopol adó.

5. Védelmi alap létrehozása

Forrás: ÁFA visszaforgatás.

6. Ügyvédi, szakértői segély létrehozása

Forrás: HNT költségvetése

A fent említett Friedrich August von Hayek tézise folytatódik: a piaci beteget nem szabad gyógyítani, mert a gyógyítás költsége magasabb, mint a felgyógyult beteg által előállítható haszon. Hazánk jó tanítvány. Végrehajtási, felszámolási törvényeink maradéktalanul tükrözik a hayeki tézist. A törvények a postakocsik és a könyökvédős írnokok korát idézik.

A szőlőtermelők, borászatok gazdaságilag sérülékenyek, a gazdasági válság valós. Nem vitatható, hogy az elmúlt húsz évben hatalmas mennyiségű pénz került az ágazatba. A válság a befektetéseket nullázhatja, óriási, csak évtizedek alatt gyógyítható károkat okozva az egyénnek, a nemzetgazdaságnak.

Ez esetben sem látható, tapasztalható az érdekvédelem. Nincs, aki megállítsa a profitban érdekelt magánvállalkozó végrehajtókat, felszámolókat. Legalább azt kellene elérni, hogy az állam által indított végrehajtásokra moratóriumot biztosítsanak. A végrehajtásokkal az állam nem fog pénzhez jutni, csak a fent leírt módon az egyén és a nemzet vagyonát semmisíti meg. Nagyon hasznos lenne az is, ha válságmenedzserek segítenék a nehéz idők átvészelését.

A hírnévről

2004-ben az amerikai Jonathan Nossiter filmet készített a világ bortermelő vidékein összegyűjtött történetek alapján „Mondovino” (Borvilág) címmel. A film feltárja a globalizáció hatását a különböző bortermelő régiókra, valamint a kritikusok és tanácsadók hatását a nemzetközi stílus meghatározásában. A film – így a Wikipédia –a nagy, multinacionális bortermelők, különösen Robert Mondavi ambícióit állítja szembe azon kis pincészetekével, amelyek hagyományosan a terroir által vezérelt, egyéni karakterű borokkal büszkélkedhetnek.

A szerző a történetekkel bizonyította, a bor hírnevét a bortulajdonos „csekkfüzetének” vastagsága alapozza meg. Igaza van, a marketingköltségek csillagászatiak, a finanszírozáshoz valóban vastag csekkfüzetre van szükség. A szerző viszont abban tévedett, hogy a csekkfüzet elégséges a hírnévhez. A hírnévhez ugyanis még szükség van:

• nagy mennyiségű kitűnő borra.
• jómódú társadalmi rétegre.
• akadálytalan kereskedelmi utakra.

Amennyiben visszatekintünk a történelemben, megállapíthatjuk, hogy a spanyol cherry, vagy a bordói vörösbor hírnevét a viktoriánus, jómódú angol közép- és felsőosztálynak, az angol kereskedőknek és az angol tengeri kereskedelmi flottának köszönheti. A tokaji aszút is az orosz cárok és a nábobok tették világhírűvé.

A jelenlegi helyzetünk nem túl fényes, hiányzik a kitűnő és elegendő mennyiségű magyar bor, valamint a „vastag” vevő réteg itthon is és külföldön is, miközben a kereskedelmi utakat itthon is és külföldön is a monopóliumok blokkolják. Mindezt súlyosbítja még a klímaváltozás is.

A 21. század már eddig is több eredményt, lehetőséget hozott az ágazatnak, mint a megelőző ezer év. Megismertük a bor minden összetevőjét (tömegspektográfia) és azok mennyiségét még akkor is, ha mikrogrammokat kell mérni. Az ipar minden összetevőt szintetizálni tud. Amennyiben hiányzik valami a borból, azt pótolni lehet. Egy valami hiányzik csak még, egy többdimenziós mátrix, ami az összetevők mennyiségének optimumát előírja.

Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a borászok kreativítása lanyhul, vagy más irányt vett. Egyre több az élesztők által szintetizált, a természetes aromát felülíró „bűzlő” bor. A hírnév nem ezen az úton érhető el, ezen az úton az Irsai Olivér sem lesz világmárka.

A kritika könnyű, de mi a megoldás? Ahogy Varga Péter is elmondja, elsősorban tartalmas szőlőt kell termelnünk. A klímaváltozás rövid távon nagy nehézségek forrása lesz, hosszú távon új lehetőségeket nyit.

Féltekénken a szőlőtermelő övezetek északra tolódnak. A „klímajósok” szerint hazánkban megszűnik a fehér szőlő termelésének lehetősége, a fehérszőlő új hazája Svédország déli partvidéke lesz. A fehér szőlő helyett megkapjuk a kékszőlő termelésének lehetőségét, a jelenlegi kékszőlő termelésének világhírű területei felszámolódnak.

A társadalmi és életmódváltozások a NORLO (no-or-low) alkohol borstílusok irányába mutatnak. Konkrét példát nagy riválisunk, a söripar mutat alkoholmentes és gyümölcsös ízesítésű termékeikkel. A borszakma mintha szunyókálna, a borászok kezét-lábát a jelenlegi bortörvény gúzsba köti. Változtatni kellene, erről is szükséges lenne a vita.

Azt sem hallgathatjuk el, hogy a kék szőlő nem éppen optimális az új stílusirányzat kialakítására. Talán a „siller” borok reneszánsza ezen segíteni fog, a rozé „se nem hús, se nem hal”.

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal a ténnyel, hogy a klímaváltozás nagy esélyt biztosít a hírnév megszerzésére. Sajnos ez azonban önmagában még nem elég, széleskörű együttműködésre lenne szükség az ágazat szereplői között. A HNT készített „stratégiát”, de mintha elveszett volna. Talán jobb is!

A szőlő és a magyar bor

A szőlőről, szőlőművelésről az első tudományos igényű könyv 1714-ben jelent meg Francois Rozier francia apát tollából. Ismertetett néhány szőlőfajtát, részletes leírást adott a szőlőművelésről, tápanyagellátásról. Részletes kalkulációkat végzett a szőlőművelés költségeiről. Ismertette néhány korabeli szakértő véleményét, többek között honfitársa, Antoine Lavoisier vegyész munkásságát, aki az erjedés titkát igyekezett megfejteni – kevés sikerrel. A must erjedésének titkát száz évvel később Louis Pasteur fejtette meg.

A könyv vitathatatlanul bizonyítja Varga Péter állítását. A szőlőművelési alap agrotechnológia több száz éve változatlan. Bővült ugyan az egyre inkább vitatható kemizálással, gépesítéssel, de elveszítette a szükséges gondosságot, pontosságot.

Ültetvényeink kritizálható megmunkálását, művelését a munkaerő hiánya okozza, főleg a szőlőművelésre elhivatott munkaerőé. A munkaerő piaca is éppen úgy működik, mint a bor piaca. A piac sajátosságát a kereslet-kínálat határozza meg. A hazai munkaerőpiacot a kereslet irányítja, az államgépezet és a betelepülő külföldi vállalkozások szívó hatása motiválja. A hiány mellett nagy hátránya a szakmának, hogy a versenyképes bérköltségek nem fedezhetők az árbevételből.

Jogos kérdés, hogy az osztrákoknál miért térül meg a 10-15 eurós (4-6 ezer forintos) óraabér? A lakonikus válasz: azért, mert nem amortizálták le a bor árát. Ez balga beszéd, hiszen a bor ára az árcédulák tanúsága szerint folyamatosan nő. Csakhogy nem az árcédulákat kell összehasonlítani, hanem a piaci bor árat a diszkontált bor árral. A diszkontálás azt jelenti, hogy minden, a termelésben megjelenő költséget, változást számba veszünk: az inflációt, a forint árváltozását, a kamat változását, tehát mindent.

Vannak számítások, amik szerint az áramortizáció az elmúlt 10-15 évben maghaladta az 50%-ot a tömegborok esetében. Az amortizáció forrása a nagy, monopol termelőknél kialakuló, a kis- és közepes termelők költségszintje alatti költségszint. A különbség elérheti a 10-20 %-ot is. A piaci versenyben a monopol szervezetek évente képesek 5-10% engedményre, vagy eltekinteni a költségnövekmény érvényesítésétől.

Amikor az áramortizáció az árakat a költségszint alá nyomja, bekövetkezik a piaci szereplők korábban már említett „megbetegedése”.

Gondoljunk ismét Hayekre: nem szabad a beteget gyógyítani. Bekövetkezik a halál. Ezt a folyamatot Varga Péter a hazai borászatok számának folyamatos csökkenésével jól illusztrálta. Jogos a kérdés, ezt a betegséget lehet-e gyógyítani és ha igen, miként. Ismét Hayeket idézve: piaci módszerekkel nem ajánlatos. Egyedüli lehetőség az 5-10%-os monopol adó kivetése!

Az elmúlt évtizedek azt is bizonyították, hogy a támogatások nem eredményesek. A pénz a támogatottól a monopol szervezetek zsebébe vándorol, a nagy haszonélvező a kereskedelem.

Nyakunkon a gazdasági válság és a klímaváltozás. Az elmúlt tíz évet átszundikáltuk a rendelkezésre álló nem kevés pénzt elszórtuk a sérülékeny fajták újratelepítésére, palota borászatok, fényűző borteraszok építésére. A „hátralék” nagyon nagy.

Csak a legfontosabbak:

• A szőlőtermelők nem rendelkeznek azzal az agrotechnológiával, ami legalább részben kompenzálhatná a klímaváltozás hatását. Egyszerűsítve: nincs termőföld- és mikroklíma-specifikus  öntözési technológiánk, és  erre alapozott tápanyagellátási technológiánk.
• Nincs a termőföldre, mikroklímára specifikus fajtaváltási tervünk (saját javaslatomat lásd alább a táblázatban).
• Nincs a fajtaváltáshoz szükséges szaporító anyag előállítására korszerű technológiánk, termelési kapacitásunk (Green House üzemek).
• A megfelelő fajtákra nem majd, a bizonytalan jövőben, hanem már ma szükség lenne.
• Hiányosak a korszerű tápanyagok. A jövőben nem a műtrágyák ezer tonnáira lesz szükség, hanem a precízen oldott táp- és mikrotáp-anyagokra, a mikroorganikus kulturákra, a hormon hatású készítményekre, a felszívódó fungicidekre. Vajon van-e stratégia tápanyag-ellátásra, vagy majd importból szerezzük be, ha lesz a piacon?

kiváltó fajta neve	művelési mód	érési idő (ennyi hét a chasselas után)	térállás (m)	kiváltott fajta neve	talaj igény
Viognier B	Guyot	2,5	2,2 x 0,7	chardonnay	kalcium
Roussane B	Guyot	3,5	2,2 x 0,7	rajnai rizling	lösz
Petit Courbu B	Guyot	4,5	2,2 x 0,7	pinot blanc	kavics
Petit Manseng B	Guyot	4,5	2,2 x 0,7	pinot gris	lösz
Piquepoul B	kordon	4,5	2,2 x 0,7	olaszrizling	lösz
Muscat d’Alexandrie B	kordon	4,0	2,2 x 0,7	Irsai Olivér	üledékes
Arinarnoa N	kordon	3,5	2,2 x 0,7	merlot	lösz
Nielluccio N	kordon	3,5	2,2 x 0,7	cabernet franc	gyenge tápanyag-tartalom
Petit Verdot N	kordon	4,0	2,2 x 0,5	cabernet sauvignon	üledékes
Piquepoul N	kordon	4,0	2,2 x 0,7	kadarka	lösz
Fercal	gyökérzet mély			fercal
P1103	gyökérzet mély			SO4 gyökérzet közepes 5BB gyökérzet közepes

Nemrég a kínai televízió angol nyelvű adásában bemutattak egy kb. 2-3 hektáros, aqua-pool technológával működő Green House szőlőültetvényt. A bemutatott két fürt csemegeszőlő (fehér és rozé) nem volt túl bíztató. Az üzem igazgatója azonnal elmagyarázta, hogy a fejlesztés célja az évi három termés betekarításának biztosítása, most két és fél évnél tartanak. Az üzemben mindent számítógépekkel mérnek és szabályoznak. Az igazgató elmondása szerint most adatokat gyűjtenek a növény táplálkozási szokásairól. Az adatok alapján fogják kialakítani az üzem végleges technológiáját.

Én nem ilyen ültetvényre gondolok, de nem adnám fel a „kvázi” megoldásokat. A megvalósításhoz nemcsak a pénz hiányzik, hanem az alkotó ember is, a biológusok, kémikusok.

Cégemmel elkészítettük egy precíziós öntöző-, tápanyagellátó-rendszer tervét, kalkulációját 30-40 hektár szőlő művelésére. A rendszer folyamatos üzemű lenne, naponta többször kis dózisokban öntözne (löszös, homokos talajon). A program hektáronként változtatható öntözésre végtelen változatban, tápanyag-ellátásban hat program szerint (a programok tetszés szerint beállíthatók, változtathatók). A költségek csillagászatiak, egy 9 ezer tőszámú ültetvény esetében a mai árakon 15-20 millió forint hektáronként!

Adódik a kérdés: ha lesznek is terveink, honnan lesz pénz a megvalósításukhoz? Európai Uniós támogatásra nem számíthatunk, a válság, a szankciók minden forrást felemésztenek.

ÉBRESZTŐ!

• A szakmának programalkotásra képes, tetterős vezetőkre van szüksége.
• A szakmának a kormány (és az EU) vezetői által elfogadott, tárgyalóképes vezetőkre van szüksége.
• A szakmának idősebb tanácsadókra is szüksége van.

Írásom nem tudományos irányú. Csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a technikai haladás az elmúlt három évtizedben óriási eredményeket hozott, ezeket meg kellene ismernünk.

Írásom célja a provokáció is a vitákra, a tények megismerésének elősegítésére. A válság, a rossz irányú klímaváltozás tény. A jövő érdekében nem tehetünk úgy, mintha ezek a tények nem is lennének!

Szerző: Kázsmér János József, a Lesence Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója
Címlapfotó: Tina Witherspoon / Unsplash

A vince.hu örömmel fogadja az italkultúra és a gasztronómia aktuális trendjeivel, jelenségeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. A vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ám fontosnak tartjuk a szakmai párbeszéd támogatását. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beérkezett írásokat szerkessze, azok tartalmának és mondanivalójának megőrzése mellett.