fekete hajú nő vásárol a boltban

100 gramm áráért csak 80 gramm áru: 5 termék, ahol mostantól jó lesz figyelned

A burkolt áremelés egyik legismertebb, mégis legnehezebben észrevehető változata az adagok csökkentése. Elmondjuk, melyik termékeknél a legjellemzőbb.


Sokszor észre sem vesszük, hogy kevesebbet kapunk a pénzünkért a boltban, mint egy korábbi vásárlásnál ugyanazokért a termékekért. Az elmúlt másfél évben számos termék kiszerelése lett kisebb, hogy ne változzon meg az az ár, amit a vásárlók megszoktak. A zsugorflációnak is nevezett jelenséget több tucat árunál figyelte meg a Napi.hu a közelmúltban; ezeket most bemutatjuk, és azt, hogyan hat ez az inflációra.

A zsugorflációként vagy legrammozásként ismert jelenség lényege, hogy a megszokott csomagolású áruk egy részénél csökkentik a töltősúlyt.

Ha pedig valaki megszokásból vásárol, akkor észre sem veszi, hogy a megszokott 100 gramm helyett már csak 80 gramm van egy tasakban. A vásárlók nem feltétlenül veszik észre, hogy kevesebb szalámihoz jutottak hozzá, mint szoktak, miközben ugyanannyit fizetnek.

Mire is jó a zsugorfláció?

A zsugorfláció lényegében nem más, mint egy kedélyjavító szolgáltatás: az ember nem érzi annyira a drágulást, miközben az pontosan ugyanannyira eléri. A pénze ténylegesen kevesebbet ér, mint egy hónappal korábban, ténylegesen kevesebbet tud vásárolni, csak ez nem tűnik fel neki a boltban.

Egy egyszerű példán keresztül úgy érthető meg, hogy ha egy csokoládé egy kilogrammra vett egységára 1000 forint, akkor a 100 grammos csokoládét 100 forintért lehet megvenni, a 80 grammos pedig 80 forint. Azonban ha 1200 forintra emelkedik a kilós ár, akkor 120 forint egy 100 grammos csomagolás, ha viszont 80 grammot kezdenek árulni, akkor 96 forint az ár. Ilyenkor a boltok jellemzően a 4 forint különbözetet haszonként el tudják könyvelni, és inkább 100 forintra árazzák a kisebb csomagolást.

Milyen termékeknél jellemző a legrammozás?

Általában a sajátmárkás termékeknél használják ki legelőször a zsugorflációt a boltláncok. Ez jellemzően a saját csomagolású szalámik, sonkák, tejfelek esetében történik meg a leggyorsabban, továbbá a péksüteményeknél. Az átlagfogyasztó most a boltokban láthat is bőven 80 grammos szalámikat vagy 400 grammos tejfölöket (itt egyébként még öt éve teljesen elterjedtek voltak a spórolós, 500 grammos változatok).

A pont a példában említett csokoládék esete kicsit más, bár itt is gyakori: a '90-es években gyerekkorukat élők még emlékezhetnek a 150 grammos csokoládékra, ami csábítja is őket a „régen minden jobb volt” nosztalgiázásra. Azonban pont az édességeknél annak köszönhető a méretcsökkenés, hogy az egészségügyi szabályozások egyre szigorúbbak azt illetően, hogy mennyi cukor lehet egy termékben, amit viszont azért nehéz betartaniuk, mert a cukor nemcsak az édességre (és kalóriatartalomra) van hatással, hanem a csokoládé állagára is. Ezért inkább kihasználják, hogy kisebb kiszerelésbe kevesebb cukor kell, hogy még az állag is jó legyen.

Az édesipar másik megoldása, hogy megjelennek a töltelékek a termékekben.

A vizsgálataink alapján a leggyakrabban a pékáruk súlya/kiszerelés nagysága változott az elmúlt másfél évben, amikor az infláció intenzívebbé vált. Külön igaz ez az előrecsomagolt toast kenyerekre, amelyeknél 2019-ben (a járvány előtti utolsó prosperáló évben) még 87,2 százalékban a boltok kínálatában 500 grammos kiszereléseket árultak, míg mostanra a leggyakoribb csomagolások csak 350 grammosak.

Ugyanez igaz a helyben sütött vagy pékségtől megvett és viszonteladott kenyerekre is: korábban a kínálatokat uralták a félkilós kenyerek, mostanra viszont már itt is 350 grammos változatok teszik ki a portéka 50 százalékát a legtöbb nagyobb üzletben. Itt viszont az is megfigyelhető, hogy kevesebb már a hagyományos fehér/félbarna/rozskenyér, elterjedtebbek lettek a különböző szezámmagos, de még a kenderes kenyerek is.

A feldolgozott tejtermékeknél a joghurtok és a tejfölök mentek össze a leginkább, de a korábbi 150 milliliteres főzőtejszíneket is felváltották a kisebb szériák.

A cikk elején emlegetett felvágottaknál nehéz igazságot tenni.

A téliszalámik esetében a 100 gramm maradt az etalon, de a paprikás szalámiknál, vastagkolbászoknál, valamint a fantáziadúsabb nevű csemege paprikás szalámiknál viszont megjelentek a 80 grammos kiszerelések. Sőt, a július 11-én kezdődő héten már 70 grammos termék is megjelent az egyik hazai boltláncnál.

Minél nem trükköznek az árakkal?

A legkevésbé a darabolt, de előre csomagolt sajtoknál látszik a zsugorodás. Ugyan vannak olyan camembertek, cheddar sajtok, ahol mondjuk 800 grammról 750 grammra módosultak a kiszerelések, de ezek jellemzően importtermékek. A külföldről behozott áruknál a gyártók motivációja eltérő is lehet, például a csomagolóanyagok már említett drágulása miatt is dönthettek úgy, hogy inkább kisebb darabokat kezdenek gyártani.

A vajaknál szintén nem jellemző a zsugorodás, a teavajaknál mutatóba is alig találni a megszokottnál kisebb kiszerelést.

Ugyanígy a söröknél sem jellemző, hogy a félliteres dobozokat és üvegeket lecserélnék. Ennek oka, hogy egy gyártósort átállítani kisebb csomagolásokra jóval költségesebb, mint kevesebb szalámit tenni egy tasakba. Sokszor nem is éri meg változtatni, a fogyasztók is könnyebben elfogadják a lassan emelkedő árakat.