Pillanatkép a 2016-os budapesti versenyről

Nézd te is a helyszínen a világ egyik legembertpróbálóbb, 5 órás versenyét!

Ritka dolog készül Budapesten a SIRHA keretén belül: egyedülálló módon Magyarország másodszor nyerte el a Bocuse d’Or Europe szakácsverseny megrendezési jogát. A már 2009-ben a magyar csapat mellett segítő Harmath Csaba gasztronómiai szakember írta meg, miért várja a világ minden évben lélegzetvisszafojtva a versenyt.



2016-ban volt erre példa először, s akkor rögtön Széll Tamás személyében a nyertest is ünnepelhettük. A verseny apropóján tisztázzunk néhány fogalmat, hogy egyértelmű képet tudjunk alkotni arról, mit is jelent ez az esemény számunkra.

Egy kis versenytörténelem

Adott a lyoni Salon des Métiers de Bouche (szó szerinti fordításban: a szájjal kapcsolatos mesterségek kiállítása, de nevezzük inkább élelmiszeripari kiállításnak), 1983-at írunk.

Tiszteletbeli elnöke Paul Bocuse, a világ egyik leghíresebb konyhafőnöke.

A rendezvény alatt folyik szakács- és cukrászverseny is, de ekkor fogalmazódik meg benne az a gondolat, hogy új alapokra kellene mindezt helyezni. 1987-ben, az akkor már SIRHA (Salon International de la Restauration, de l’Hôtellerie et de l’Alimentation – nemzetközi vendéglátó-, szálloda- és élelmiszeripari szakkiállítás) névre átkeresztelt kiállítás ad helyet az első Bocuse d’Or szakácsversenynek. Az újdonságfaktort abban találjuk, hogy a versenyzőknek 5 óra alatt kell a közönség előtt kialakított látványkonyhákban „live üzemmódban” elkészíteniük a feltálalandó ételt.

h\u00e1rom embert \u00e1br\u00e1zol\u00f3 szobor fekete h\u00e1tt\u00e9r el\u0151tt

A vágyott szobrocskák

Fotó: commons.wikimedia.org

A versenysorozat története folyamán folyamatosan nagy súlyt helyezett arra, hogy minden ország csapata képviselje konyhája nemzeti sajátosságait, hogy a legnagyobb respektussal viseltessen az alapanyagok iránt, alkalmazza a legmodernebb konyhai technológiákat és trendeket, hogy csapatként tudjon dolgozni, akár integrálva egy olyan commis-t is, akit a verseny napján jelölnek ki számukra. Ez a verseny folyamatában leköveti világunk alakulását: a 2021. évi lyoni világdöntőn például a Covid-19 okozta helyzetre reflektálva az egyik ételt „elviteles” formában kellett tálalni a csapatoknak, teljesen szembemenve ezáltal a korábbi gyakorlattal.

Az első versenyt a francia versenyző nyerte, de akkor még érvényben volt egy olyan szabály is, hogy egymás után kétszer a nyertes versenyző nem indulhatott.

Míg az első versenyek még viszonylagos nyugalomban teltek, 1997-ben komoly fordulat állt be azzal, hogy a mexikói csapat hangulatébresztő és szurkolási szándékból egy egész mariachi zenekart vetett be a lelátón. Azóta már mindent látni a lelátókon, brit rézfúvószenekart, kolompokat, vuvuzelát és kereplőket is. Tulajdonképpen a versenyzők számára a koncentráció fenntartása, a külvilág ingereinek kizárása majdnem ugyanolyan megerőltető, mint maga a versenyfeladat végrehajtása. Néhány csapat őrületes hangzavar mellett készül fel a versenyre, 30-40 alkalommal is időre lefőzve az ételeket mindaddig, amíg épp hogy nem mennek át robotüzemmódba, másodperces pontossággal ismételve a rendelkezésre álló összesen 5 óra 35 perc minden mozdulatát.

A 2007. évi francia győzelmet némiképp beárnyékolta az, hogy a versenyző állítólag előre elkészített alapanyagokat vitt be a versenyre. Ennek és minden a versenyhelyszínre bevihető eszköznek, tárgynak és anyagnak ellenőrzésére, valamint a verseny feddhetetlen tisztaságának garantálására bevezették a konyhai zsűrit, melyben Lyonban a legjobb francia szakácsok dolgoznak, régióversenyeknél pedig a fogadó ország legjobb szakácsai segítik a munkájukat.

Győztesek, trénerek, kommentátorok

Az eddigi versenyek éremtáblázatát Franciaország vezeti 8 arannyal, őket Norvégia követi 5, Dánia pedig 2 győzelemmel. A „leg”-ek közt mindenképp egy versenyző emelkedik ki toronymagasan, a dán Rasmus Kofoed, aki 2005-ben megszerezte a bronzszobrot, majd 2007-ben az ezüstöt (nem jelentve be óvást a francia győzelem ellen), s végül 2011-ben hazavihette a hiányzó aranyszobrot is, a Bocuse d’Ort. Azóta több csapatnál is tevékenykedik felkészítő trénerként, így ő készítette fel Széll Tamást is 2016-ban az európai, majd az ott aratott győzelme után a lyoni világdöntőre is. Amúgy pedig a Geranium éttermet vezeti Koppenhágában, akinek egy kicsit is a vérében van a gasztronómia, az tudja, hogy a világ csúcséttermeinek egyikéről van szó. Másik furcsaság, hogy eddig

a verseny történetében mindössze egyszer nyert női versenyző Bocuse d’Ort 1989-ben, ő Léa Linster luxemburgi séfasszony.

A kommentátorok is szinte állandóak a versenyen Lyonban. Miután Régis Marcon séf 1995-ben megnyerte az aranyszobrot, rövidesen ő lett az esemény szakkommentátora, egyenesben végigkísérve a főzések minden egyes fázisát, s nem mellesleg a nemzetközi szervezőbizottág elnöke is. Vincent Ferniot több, mint 20 éve a kommentátora az eseménynek, és az azt megelőző Coupe du Monde de la Pâtisserie-nek (cukrász világkupának), ami a Bocuse előversenye.

Harmath Csaba cikke a Bocuse d'Orról teljes egészében elolvasható a VINCE Magazin 2022 márciusi számában.