A 20. században még verset írtak róla, mára feledésbe merült ez a magyar gyümölcs

Felsorolni is nehéz, mi mindenre jó, ráadásul változatos formában fogyasztható.

A galagonya (Crataegus) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Maloideae alcsaládjába sorolt növénynemzetség. A Kárpát-medencében négy faj őshonos: egybibés galagonya, fekete galagonya, rózsaképű galagonya, cseregalagonya. Hírnevét mégsem a századoknak, inkább Weöres Sándornak az 1940-es években született Galagonya című versének köszönheti:

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Pedig nem csak szép és verselésre inspiráló, hanem nagyon egészséges is. “A kelták szent faként tekintettek rá, a keresztény szimbolikában pedig a tisztaság és az isteni gondviselés növénye lett. A népi gyógyászatban pedig évszázadok óta használják szívpanaszok, keringési problémák és idegrendszeri zavarok enyhítésére” – olvasható az agroinform.hu cikkében.

Többek között az alábbi jótékony hatásokkal bír:

• Átfogóan támogatja a szív- és érrendszer megfelelő működését. Flavonoidjai csökkentik a vérnyomást, beállítják a szívritmust.
• Stresszoldó.
• Segíti a jó alvást.
• Megelőzi a hasmenést.

További jó hír, hogy a felhasználás módja változatos. Leggyakrabban tea, lekvár, illetve zselé formájában szokták fogyasztani. Az elmondottak ellenére sajnos az utóbbi időben némileg háttérbe szorult, pedig tényleg valóságos csodaszerről van szó.

Címlapfotó: Candice Picard / Unsplash