Bandol természeti szépségekben és borokban egyaránt gazdag vidék
Provence árnyékában: Bandol
Bandol önálló apellációként terül el a Földközi-tenger közelségében. A borászkodás mellett Bandolban alakult ki, honosodott meg először a bor tengeri szállítása, és ez a virágzó állapot egészen a XIX. század végéig tartott. Maga XV. Lajos is nagy rajongója volt az itteni boroknak, és rendszeresen szolgáltatta fel azokat királyi asztalára.
A filoxéra után a parcellák újratelepítéséhez nagy lendülettel fogtak hozzá a határozott jövőképpel rendelkező szőlőbirtokosok. Olyan fajtákat választottak, amelyek a kihívásoknak a legjobban meg tudtak felelni, illetve történelmileg már bizonyítottak. Az újratelepítést egyértelműen a minőségre ügyelő szőlőtermesztés és borkésztés követte.
Szigorúbb szőlőművelés
A bandoli apellációban az ültetvényeknek hektáronként legalább 5 ezer tőkével kell rendelkezniük. Az AOC-területekről a fiatal szőlők termése mindaddig nem kerülhet bele a borba, amíg a tőkén a nyolcadik levél meg nem jelenik. Az általánosan alkalmazott művelési mód a goblet. A kora nyári zöldszüret után a tőkéken öt-hat fürt marad, ami a mondás szerint megfelel az „egy tőkéről egy palack" elképzelésnek. A szüretet a birtokok kézzel kötelesek elvégezni. A leszedett kék szőlőknek a mustfok alapján legalább 10,5%-os, a fehéreknek pedig 11%-os potenciális alkoholt kell mutatniuk. A borkészítés folyamán tilos chaptalizálni, a mustot sűríteni vagy bármilyen módon gazdagítani, édesíteni.
A kötelező szőlőfajta: mourvèdre
A rózsaszín italok a nyár elmaradhatatlan velejárói
Fotó: Jacalyn Beales / Unsplash
Amikor a filoxéra után a bandoli szőlők újratelepítése elkezdődött, a termelők egyértelműen a mourvèdre, a „király szőlő" mellé álltak. A mourvèdre egy egyenes, alacsony törzsű szőlő, ami képes ellenállni a misztrál erejének. Keveset terem, fürtjének formája háromszögre hasonlít. Ennek és minden más fajtának az esetében az engedélyezett hozam alacsonyabb, mint amit a Cotes de Provence-on engedélyeznek: 40 hl hektáronként, de ezt a mennyiséget a jobb birtokok általában 25-30 hl körülire korlátozzák. Hogy a hatóságok biztosítsák a mourvèdre jelenlétét és szerepét, minden származási igazolásért folyamodó termelőnek a saját ültetvényében legalább 10% mourvèdre-rel kell rendelkeznie. A fajta lassú érésű, tanninban gazdag vörösbort ad, és a tapasztalatok szerint érlelhetősége majdnem határtalan. A hatóságok a bandoli rozéba előírják a mourvèdre beházasítását, ami nem csupán aroma- és strukturális gazdagságot, de mintegy három-öt év hanyatlás nélküli eltarthatóságot is biztosít.
Szerző: Márkus György
Az írás a VinCE Magazin 2021/6 júniusi lapszámában jelent meg
- Frissítő nyári sörkülönlegességeket hozunk a VINCÉben. - Vince ›
- A legszínesebb gasztrofesztivál: ART Piknik - Vince ›