egy utca két oldalán fehér kőépületekkel nappali fénynél
Fotó: Borostyán-Kovács Tamara

Egyszer az életben mindenkinek muszáj elmennie a világ legkülönlegesebb borvidékére

Ha ezt a cikket elolvasod Champagne-ról, a világ leghíresebb borvidékéről, azonnal csomagolni fogsz és indulsz, hogy személyesen is átéld az itt felsorolt rengeteg élményt. Borostyán-Kovács Tamara írása lett VINCE cikkíró versenyének győztese.



2021 júliusában ellátogattam arra a francia borvidékre, ahová a pezsgők iránti rajongásom miatt már régóta vágytam. Az élmény minden várakozásomat felülmúlta. Az utazással az volt célom, hogy az eddigi ismereteim nyomán felfedezzem ennek a területnek a tulajdonságait, első kézből szerettem volna élményt, tudást kapni. Jártam „fancy” háznál, growernél, valamint nem francia alapító család tulajdonában lévő, de klasszikus világmárkának számító pezsgőháznál is.

Champagne only comes from Champagne, France

azaz Champagne csak Champagne-ból jöhet, ez azt jelenti, hogy kizárólag az 1927-ben kijelölt (kb. 27 500 hektár) AOC területén belül termelt alapanyagból, a jelenleg 7 engedélyezett szőlőfajta felhasználásával készített méthode traditionnelle eljárással készített pezsgőt nevezhetjük így. A régióban minden zsebkendőnyi helyet kihasználnak a szőlő termesztésre, hiszen a fenti szabályozás miatt továbbiakkal nem bővíthetők az ültetvények.

szobor feh\u00e9r k\u0151fal el\u0151tt

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara


A talaj meszes, krétás, helyenként Kimmeridge-i márga, jó víztartó képességgel. Az éghajlat részben óceáni, részben kontinentális, hűvös, a viszonylag kiegyenlített hőmérséklettel kiváló adottságokat biztosít az alacsony alkohol- és magas savtartalmú alapborok készítéséhez. Ott jártunkkor a legmelegebb napon 22 fok volt, míg itthon nagyjából 35.

A szőlő termesztésénél nemcsak a termeszthető szőlőfajtákat határozták meg

(chardonnay, pinot noir, pinot meunier, pinot blanc, pinot gris vagyis szürkebarát, arbane, petit meslier), hanem a művelési módot (alacsony kordon maximum 100-120 centiméter sortávval), a tőkesűrűséget (kb. 8.000 tőke/hektár) és a metszésmódok alkalmazását (Taille Chablis a chardonnayhoz, Cordon de Royat, Guyot-egyes és kettes, valamint Vallée de la Marne, utóbbit csak a pinot meunier-nél alkalmazzák).

lila vir\u00e1gok, h\u00e1tt\u00e9rben templomtorony

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara

Párizstól nagyjából 120 kilométerrel északkeletre fekvő Épernay városa a régió egyik központja, az UNESCO Világörökségi helyszínné nyilvánított Avenue de Champagne (Champagne sugárút) pedig otthona a legnagyobb pezsgőházaknak. Ide bárki foglalhat időpontot pincetúrára, vagy kóstolóra (érdemes ezt utazás előtt előzetesen megtenni), de ha erre nincs lehetőségünk, bármikor beülhetünk a házak saját champagne bárjaiba egy-egy tételt megkóstolni.

k\u00e9k \u00e9s sz\u00fcrke utcat\u00e1bla

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara


Az első előre egyeztetett pincelátogatásunk Reimsben a Veuve Clicquot háznál volt, ahol olyan szerencsésen foglaltunk időpontot az angol nyelvű túrára, hogy a túravezetőn kívül ketten voltunk, így kötetlenül tudtam kérdezni mindenről, ami érdekelt. A túra informatív és interaktív, tablet jár minden látogatónak, így teremről teremre haladva az elmondottakon kívül még több érdekességet tudhatunk meg. Nem kizárólag vizuális elemekkel kápráztatják el a látogatókat, az érzékekre is szeretnének hatni. Számomra az egyik legemlékezetesebb az a pont volt, ahol a három fő szőlőfajtát mutatták be: a film vetítése közben a vetített kép alá elhelyezett hordókból finoman bepermetezték az illatokat a terembe.

A körülbelül másfél órás séta során megismerkedtünk a ház történetével, a szőlőtermő területek adottságaival, a champagne készítés technológiájával, valamint a jelenről, jövőről is megtudhattunk pár érdekességet.

Túravezetőnk mesélt arról a 2010-es nagy felfedezésről,

amikor a Balti-tengeren norvég búvárrégészek egy kb. 60 méter mélyen lévő hajóroncsban 168 üveg ital között Veuve Cliquot palackokat is találtak – közel 200 év után is viszonylag jó állapotban voltak. Ezen felbuzdulva kísérletezni kezdtek a tenger mélyén történő érleléssel, melynek eredményeiről a közeljövőben remélhetőleg hallani fogunk, hiszen 20 évig tart egy-egy kísérleti szakasz.

r\u00e1csos kapu, m\u00f6g\u00f6tte z\u00f6ld n\u00f6v\u00e9ny

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara


Utunk során kihasználtuk Párizs közelségét, egy másfél napos kirándulást iktattunk be a programunkba. Felkerestük a Montmartre legismertebb helyeit, valamint az ebben a városrészben megtalálható szőlőültetvényt, a Le Clos Montmartre-t. Ez egy parkos-kertes területen elterülő kis szőlőskert a Sacre Coeur templom mögötti lankán. A nagyközönség előtt nincs nyitva, évente egy alkalommal, az éves szüreti fesztivál idején látogatható, amit 1934 óta rendeznek meg. A kerítés mellől is jól látható volt, hogy mennyire gondosan ápolt kis ültetvény ez Párizs szívében. Az alig negyed focipálya méretű területen nagyjából évente 1000 palack bor készül (Clos Montmartre néven kerül forgalomba).

Párizsból visszatérve Bouzy kisvárosában folytattuk a kóstolást. A Paul Bara házban hatalmas megtiszteltetés ért bennünket, hiszen maga a pincemester, Christian Forget fogadott és vezetett körbe bennünket. A birtok mind a 33 parcellája grand cru besorolású, összesen 11 hektár saját szőlővel rendelkeznek, ennek nagy része pinot noir. Az alapboroknál pinot noirt és chardonnay-t használnak, pinot meunier-t nem.

Nagy hangsúlyt fektetnek a fenntartható gazdálkodásra, az ültetvények jövője és a lehető legjobb állapot megőrzése fő céljaik közt szerepel.

A technológiai bemutató során láthattuk az 1965-ös coquard prést, valamint a számítógéppel vezérelt horizontális prést, amit hagyománytiszteletből szintén coquard-nak hívnak. Végigkövettük az alapanyag útját az acéltartályoktól a rezervborokon át egészen a címkézőig. A séta végén öt tételt kóstoltunk Christiannal, megismertük a ház stílusát, ami a frissességre (nem alkalmaznak almasavbontást egyik tételnél sem) és eleganciára helyezi a hangsúlyt. Érdekesség, hogy készítenek csendes vörösbort, ez a Bouzy Rouge pinot noir, a legkiválóbb alapanyagból, tartályos iskolázással. Ebből több palackkal hoztunk haza és elégedetten konstatáltam az itthoni kóstolást követően, hogy nem hiába nevezik Monsieur Forget-t a pinot noir mesterének.

templom esti megvil\u00e1g\u00edt\u00e1sn\u00e1l

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara


A régió másik „fővárosa” Reims, ahol a legendás, mészkőbe vájt, összesen 27 km hosszú pincerendszer a város alatt megdöbbentő élményt nyújtott. Az egyes pinceágak mérete olyan, mintha utcák futnának a föld alatt, sok esetben számokkal, utcanevekkel jelölik őket, mert nagyon könnyen eltévedhet bennük a rutintalan látogató. Megtudtuk, hogy a világháborúk alatt a kórházak, iskolák és a város lakói is leköltöztek ezekbe a pincékbe és itt próbálták folytatni az életüket. Ezekben az időkben a pezsgőházak átengedték az érlelő pincéiket ezeknek az intézményeknek, míg ők kisebb kapacitással, de folytatták működésüket.

pinc\u00e9ben \u00e1llv\u00e1ny fekete palackokkal

Fotó: Borostyán-Kovács Tamara


A Mumm háznál tett látogatással zártuk utazásunkat. A német alapítói-tulajdonosok „Only the best” („Csak a legjobbat”) mottója a mai napig a fő irányvonal. A pincesétájuk nagyon informatív, szemléltető eszközeik, vizuális anyagaik a klasszikus vonalat képviselik. Végigkövethetjük a champagne készítés állomásait részletes leírásokkal, sok kiállított eszközzel, képpel, installációval. A túra végén kóstolt tételek közt a Millésimé 2013 csodás egyensúlya miatt hagyott mély nyomot bennem.

Champagne-i utunk végén azt éreztem, hogy még több helyet szeretnék felfedezni.

A közel egy hét arra alkalmas, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a borvidékből. Annak, aki szereti a buborékos italokat ez a hely maga a Kánaán. Színes, izgalmas, de ugyanakkor nyugodt, békés feltöltődésre alkalmas hely. Aki mélyebben szeretné beleásni magát a témába, annak jó szívvel ajánlom a champagne.fr honlap böngészését.