öt üveg bor egy barna asztalon, mellettük átlátszó borospoharak

A legnagyobb horvát borkombinát termékei

Fotó: Kalmár Borbála

Horvátországban "lemásolták" az egri Szépasszony-völgyet!

Ahol Proustnak sem kellene hét kötet ahhoz, hogy megtalálja az eltűnt időt.


Horvátország két borrégiójából a tengerparti borait évről évre kóstolgatjuk. Itt az ideje, hogy megismerkedjünk a kontinentálissal is!

Míg az előbbit, mely öt borvidéket foglal magában, tengerparti nyaralásunkkal összekötve kényelmesen fedezhetjük
fel esténként a nyüzsgő üdülőhelyek borbárjainak portékáját mustrálva, addig az utóbbihoz tartozó hétről, amely az ország belsejében fekszik, vajmi kevés fogalmunk van. Az M6-oson végigautózva, Villány után magunk mögött hagyva a határt viszont rögtön bele is csöppenünk az olaszrizling helyi hazájának, Baranjának a szívébe.

Drávaszögi nyugalom

k\u00f6z\u00e9pen egy s\u00fcrke \u00fat, k\u00e9t oldalt z\u00f6ld n\u00f6v\u00e9nyek, fent k\u00e9k \u00e9g

Villány másik oldala

Fotó: Kalmár Borbála

Mindig lenyűgözi az embert, hogy amint átlép egy – manapság leginkább csak jelképes – határt, egy teljesen más világ, más kultúra öleli körbe. Az idegen földön való húszpercnyi autózást követően, amikor még a villányi Szársomlyó is csak karnyújtásnyi távolságra tűnik, a borokba beleszagolva már akár vakon is meg tudjuk mondani: ez nem otthon termett. Annak a dacára teszünk ilyen kijelentést, hogy – mint a legtöbb határ menti településünkön – itt is értik a magyar szót; minden ötödik ember ugyanis még magában hordozza a két ország zivataros történelmének emlékeit. Errefelé azt tartja a mondás, hogy ha egy helyi szembetalálkozik egy idegennel, köszönnek egymásnak. Ha még egyszer találkoznak, már úgy válnak el, hogy legközelebb beülnek egy kávéra. Harmadik alkalommal pedig valóban ez is történik: egy csésze fekete felett órákig beszélgetve töviről hegyire elmondják egymásnak – nos, mi mást, a siralmaikat. Közben pedig mintha megállna az idő, nem aggódnak, hiszen tudják, hogy nem maradnak le semmiről.

A Baranjai, vagyis magyar nevén a Drávaszögi borvidék, még alföldi szemmel nézve is igencsak laposnak titulálható: azonban szemben a mi sík vidékünkkel, itt, ameddig a horizont tart, mindenfelé gondozott szőlősorok húzódnak.

A Bansko Brdo (amelyet ők hegynek hívnak, valójában inkább csak domb) káprázatos kilátást biztosít erre a szőlőtengerre, az oldalába hosszan beásott pincékben, a gátorokban érlelődnek a nemegyszer akár világversenyeken is bizonyított tételek. Az elsősorban fehérborairól nevezetes borvidéken természetesen a főszerepet a graševina, vagyis honi nevén az olaszrizling kapja, e mellett pedig a legtöbb helyen chardonnay-val és sauvignon blanc-nal kínálják meg a betérő látogatót. Vörösben a kékfrankos mellett a bordeaux-i fajták uralkodnak, olyannyira, hogy az autochton szőlőkhöz szokott embernek talán furcsán is hat ez az egyre inkább begyűrűzni látszó nemzetközi dominancia. Ami a stílust illeti, egyelőre félve nyúlnak csak a hordókhoz, a többségében reduktív borokban pedig az átlagmagyar ízlelőbimbói számára talán túlságosan is negédesen rajzolódik ki a maradékcukor – azonban ne féljünk néha lelépni a már jól kitaposott útról. Helyette hagyjuk meg mindennek a maga idejét, az útkeresés elején tartanak még, azonban az már most is élesen kirajzolódik, hogy jó ösvényen próbálkoznak.

Sokszínű gasztronómia

\u00e9p\u00fcletek t\u00e9gl\u00e1b\u00f3l egym\u00e1s mellett egy utc\u00e1ban

A helyi Szépasszony-völgy. Gátorok Vörösmarton

Fotó: Kalmár Borbála

Zmajevac (Vörösmart) Katolikus szurdoka kirándulásunk kiváló kiindulópontjául szolgálhat akklimatizálódásunk kezdetén. Az egymást érő gátorokat, vagyis a szél és csapadék által kimart domboldalban elhelyezkedő borpincéket úgy érdemes elképzelni, mint Egerben a Szépasszony-völgyet: a pincészetek szinte önálló falut alkotva egymás mellett sorakoznak, így akár egész napra is találunk itt bőségével kóstolnivalót – arra is van lehetőség, hogy éhségünket csillapítsuk. A Josić családi pincészet borai pompás betekintést nyújtanak az itt termett szőlőfajták sokszínű kavalkádjába, míg éttermükben megismerkedhetünk a drávaszögi gasztronómiai specialitásokkal. A horvát konyha kiváló (a szeptember elején megjelent Michelin-kalauz tíz horvát éttermet díjazott csillagos elismeréssel, további három pedig Bib Gourmand minősítést kapott), és a mi tradicionális magyar konyhán vagy fine dining ételeken szocializálódott ízlelőbimbóink számára olykor akár egészen merész élményeket is tartogat. A Duna közelsége miatt természetesen halban itt igen sokféle a kínálat: a halászlé mellett legismertebb ételük a csíptetős ponty. A halat kiterítik, majd fűzfaágra csíptetik és lassú tűzön, saját zsírjában sütik meg, a végén pedig lekenik egy kis pirospaprikával.

A sok halétel mellett érdemes egy próbát tenni a fekete sertésből készített különlegességekkel is.

Borkorcsolyaként a kulen, amelyet magyarul helyben gömböcnek hívnak, kihagyhatatlan: vakbélbe töltenek disznóhúst, pirospaprikát, fokhagymát, fűszereket – majd ezt érlelik hosszú hónapokon keresztül. Desszertként pedig a mi szilvásderelyénkre megszólalásig hasonlító nudli a kötelező darab.

Megtalálva az eltűnt időt

kert z\u00f6ld f\u0171vel \u00e9s k\u00f6z\u00e9pen egy barna hinta\u00e1ggyal

Idilli borkóstoló környezet Vörösmarton

Fotó: Kalmár Borbála

Míg a szurdok gazdag pincerendszere sokszínű pezsgésével bír maradásra Vörösmarton, addig a nem messzire fekvő Vinarija Gerstmajer éppen ellenkezőleg, a távolba nyúló egyszerű nyugalmával marasztalja az erre járó vendégeket. A családi kézben lévő pincészetnél jelenleg 12 hektáron termesztenek szőlőt. Az ebből készített bort pedig mind helyben adják el – azaz valamit itt nagyon jól csinálnak, és ez a valami pont az, amire a mai rohanó világunkban időnként a legnagyobb szükség van: lehetőséget adnak vendégeiknek az édes semmittevésre. Magával ragadó zöld környezet, tradicionális recepteken alapuló gasztronómia, olaszrizling szárazon és édesen, hívogató szürkebarát, amelyet akár egy hintaágyban vagy pokrócon elnyújtózva is élvezhetünk.

Ahogyan a horvát turisztikai katalógus találóan jellemzi Baranját: itt Proustnak sem kellene hét kötet ahhoz, hogy megtalálja az eltűnt időt.

Ivan Gerstmajer a negyedik generációt képviseli, és nagyapjával ugyanazokat a csatákat vívja, amelyeket a határ innenső oldalán is nap nap után megvívnak az ifjabb generáció tagjai: a változó közízlést érzékelve szeretne radikális változásokat bevezetni a borkészítésben is. A magas maradékcukros borok után szépen lassan kígyóznak be a száraz tételek; zamatban és egyediségben pedig itt sincs hiány. Vörösmartról Eszék felé tartva, a két város között nagyjából félúton fekszik a Hotel Lug, ahol nem mellesleg négycsillagos környezetben hajthatjuk álomra fejünket a vidéki romantika díszletei között –, valamint a vinotékában a helyi borok széles spektrumából szemezgethetünk kedvünkre. A fentebb már tárgyalt színvonalas horvát gasztronómia itt is tetten érhető: a hagyományos ételek újragondolt verziója és mellé izgalmas borpárosítások teszik az élményt maradandóvá – ráadásul meglehetősen pénztárcabarát verzióban tálalva mindezt.

A legnagyobb horvát borvidék

\u00f6t palack bor egy barna asztalon, mellett\u00fck egy \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 borospoh\u00e1r

Az Antunovic borászat tételei

Fotó: Kalmár Borbála

Erdut, avagy magyarul Erdőd adja a nevét a legnagyobb horvát borvidéknek, amely Baranjától cirka egyórányi autózásra fekszik – mégis, ismét egy teljesen más világba lépünk. Az egész vidék szépen simul bele a helyi Dunakanyarba, így nem is lehet csodálkozni azon, hogy az itteni borkészítést is befolyásolja a folyó hatása. Habár északabbra fekszik, mégis ugyanannyi napos órának örvendhetnek a helyiek, mint a dubrovniki horvátok. A fehér fajták között itt is a graševina dominál, de ezen kívül nagy jelentőséggel bír még a tramini is, amely Horvátország keleti részének egyik kedvenc fajtája. Mellettük a fehér fajták közül még chardonnay-t, fehér burgundit, szürkebarátot, zöldszilvánit és rajnai rizlinget is termesztenek, míg a vörös fajták közül leggyakrabban a zweigelt, a cabernet sauvignon és a merlot fordul elő. A pincészetek többsége a világtól elzárt, nyugalmas helyen pazar dunai kilátással marasztalja a vendégeket, a Vina Erdut pedig még ezen is túlmutat: Európa legnagyobb boroshordóját tudhatják magukénak, amely 75 ezer liter bor befogadására alkalmas. A több mint 500 hektáros ültetvényükből egyedülálló módon 490 összefüggő szőlősterületet alkot – a borok tiszták, ízletesek, azonban az egyedi jegyeknek kevés teret hagynak.

Nem úgy, mint a Jasna Antunović Turk nevével fémjelzett borászat, ahol a káprázatos kilátás ugyan elmarad, azonban a borok magukért beszélnek.

A fő fajtát itt is természetesen a graševina jelenti, a belőle készült bort azonban a Drávaszögi borvidéknél megszokotthoz képest már jóval visszafogottabb maradékcukor és bátrabb hordóhasználat jellemzi. A 2013-as évjáratú prémiumtételt a 2017-es Decanter borversenyen platinaéremmel jutalmazták, ezzel pedig elhozta a legjobb horvát bornak járó kitüntetést is. A butikborászat múltja csupán 2004-ig nyúlik vissza: a szőlész felmenőkkel rendelkező Jasna ekkor lépett ki az addigi pénzügyi vezetői munkájából, hogy ezentúl csak a borkészítésnek éljen. Fehérek közül foglalkozik még chardonnay-val, amelynek szintén megadja a maga idejét: érdemes is a régebbi évjáratok felé kacsintgatni, egy új világot tárnak elénk. A rozé a nálunk megszokotthoz képest kevésbé mutat gyümölcsös aromaprofilt, a Tango fantázianevű bor pedig érdekes módon több évjárat terméséből álló cuvée (cabernet sauvignon és franc) – ezektől eltekintve azonban egyelőre az igazán nagy vörösbor még itt hiányzik a szortimentből. Hiányérzet azonban így sem marad az emberben.

Hozzánk hasonlóan a borturizmus errefelé is virágzik: minden év őszén biciklis túra keretén belül fedezhetőek fel a helyi borászatok, de rendszerint egyéb, tematikus rendezvényekkel is találkozhatunk. Érkezzünk akár valamely színes eseményre, vagy tervezzük meg magunk a kirándulást, az biztos, hogy Horvátország keleti része minden hedonista kalandvágyó igényét kielégíti.


A cikk a Vince Magazin 2021/10 októberi lapszámában jelent meg.