Férfi kezében lévő pohárt szagolja, asztalon régi üvegcsék, műszerek

A Pannonhalmi Apátság nemrég Illatmúzeummal és sörfőzdével bővült

Fotó: VINCE Magazin / Hirling Bálint

Ezerévnyi jelenlét - az eltűnt emlékek nyomában

A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be – áll a Pannonhalmi Főapátság mottójaként. Változó világunkban a bencések a Mindenható gondoskodása mellett képesek mindig megújulni és ötvözni a hagyományaikat a modern szemléletmóddal.



A pannonhalmi bencések 996-ban kezdték meg működésüket a dombon

Fotó: VINCE Magazin / Hirling Bálint

Az ember általános közérzetével jóindulatúan szolidaritást vállaló hűvös, esős tavasz után úgy kell a léleknek a természet simogatása, mint szomorúság idején egy puha, meleg ölelés. A hosszú hónapok bezártsága után vágyakozunk az új kalandokra, és ha akár csak tíz kilométerre is eljutunk a lakóhelyünktől, már széles mosollyal az arcunkon hajtjuk nyugovóra a fejünket este. A visszakapott szabadságban ért minket a meghívás: látogassunk el Pannonhalmára.

„Mit szeretnétek megnézni?"

– hangzott a kérdés, a válasz pedig adta magát: „Mindazt, amit Pannonhalma a borászaton és a Viator Éttermen túl nyújtani képes." Ilyen tervvel a fejünkben érkeztünk meg a Pannonhalmi Főapátság arborétumába akkor, amikor még éppen hogy csak ébredeztek a levendulák a hosszúra sikerült téli álmukból. Testi-lelki harmónia Szent Benedeknek a 6. században lejegyzett, a bencések által alapul vett Regulája szigorúan felosztotta a napot, sőt az évet is. Nem feledkezett meg a szervezet számára nélkülözhetetlen alvásról, amely harmonikusan váltakozik az ébrenléttel. A szabályzatban az aktív tevékenységek és a pihenés, valamint az élmények és a feldolgozásukra szánt idő kiegyensúlyozottan követik egymást – ezt már jó néhány évtizede, sőt, évszázada nehéz megtartani. Olyannyira igaz ez, hogy a középkorban a helyes életet valódi művészetnek tartották, amelynek szerves részét képezte a helyes táplálkozás is. A gyógynövényeket illóolajok, fürdő vagy tea formájában illesztették be az egészséges életbe: így teremtették meg a nyugalom, a belső rend, a lélek és a test harmóniáját.

Ebbe a koncepcióba tökéletesen illeszkedik a levendula, amely mára elválaszthatatlanul összeforrt Pannonhalma nevével: a kicsiny lila virággal borított mező hetekig várja a látogatókat, hogy gyönyörködjenek a termésben, vagy éppen haza is vigyék virág vagy egyéb levendulás kozmetikumformájában.

Az apátság lábánál húzódó kis kert azonban sok más gyógynövénynek is otthont biztosít, amelyeket a helyben előállított illóolajok mellett most akár a legújabb egységben, az Illatmúzeumban is megcsodálhatunk.

Idegenvezetőnk, Márton testvér robogón gurul be az udvarba, és a motor ugyan már áll, ő a lejtőn kapott lendület minden vehemenciájával lép oda hozzánk és kalauzol végig a múzeumon bennünket. Az elmúlt félévben többnyire ezen a projekten dolgozott, a gyógynövénykert és az arborétum vezetőjeként pedig mindent tud, amit az illatokról tudni lehet – kicsit irigyeljük is, mert a bor tökéletes élvezetéhez elengedhetetlen, hogy az illatok mesterei is legyünk, és ennek a gyakorlásáról sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Egy interaktív illatmúzeumban természetesen az illatoké a főszerep: a legismertebb gyógynövények makettjei mellett itt olyan különlegességekkel is megismerkedhetünk, mint a Biblia által két legsűrűbben említett anyag, a tömjén és a mirha; vagy a cet által kiválasztott ámbra, amely minden parfümkészítés origója.

Illatélmények és -emlékek

A négyszázezer kötetes könyvtár

Fotó: VINCE Magazin / Hirling Bálint

Gyakorlatilag mióta ember az ember, körbeveszi magát különböző illatokkal: a kezdetek kezdetén ez a füst volt, az évszázadok során azonban egyre fejlettebb illatanyagokkal dolgoztak a szakemberek. A Kr. e. 1200 körüli időkből maradt fent az első parfümőr neve: a Mezopotámiából származó Tappati már tudatosan is foglalkozott a különböző illatok és illatkeverékek előállításával.

A lenyűgöző illattörténelem mellett a múzeumban egy kései, 19. századbéli kolléga munkaasztalát és eszközeit is tanulmányozhatjuk.

Közben akár el is játszhatunk azzal a gondolattal, mi lenne, ha mi magunk is megpróbálkoznánk ennek a szakmának a kitanulásával. A tudomány Proust-jelenségnek nevezi az illatok memória-előhívó képességét, amely egy olyan szuperkvalitás, amelyet bárki előcsalogathat magából – akár az Illatmúzeumot járva is. Nincs másra szükség, mint egy kis belső békére és harmóniára, és figyeljük meg, hogy az egyes illatélmények hogyan hatnak ránk – életünk mely pontjára repít vissza egy kis szimatolás. A káprázatos időutazást az agyunk felépítése biztosítja: a szaglógumónk,az emlékezésben kulcsfontosságú hippocampus és az érzelmek feldolgozásáért felelős amygdala ugyanis egymás mellett helyezkednek el. Ezen hármas együttállás hatásának köszönhetően találjuk magunkat a gondtalan gyerekkor helyszínein vagy éppen törölgetjük könnyeinket a nagymama utánozhatatlan zserbójának fenséges illatait felidézve – és már csak egy ugrásra vagyunk a lelkünket is gyógyító aromaterápiától. Márton testvér pazar illatos utazásától nehéz elszakadni, azonban mi szépen lassan mégiscsak felcihelődünk, hogy bejárjuk az arborétum felett húzódó apátság gerincét adó épületegyüttest és vele együtt a Szent Márton-bazilikát.

„Pannonhalmáért dobog a szívem"

Levendulás, sörös, boros sütik a Pausa Apátsági Cukrászdában

Fotó: VINCE Magazin / Hirling Bálint

A pannonhalmi bencések 996-ban kezdték meg működésüket a dombon, az ezeréves évfordulón pedig II. János Pál pápa is ellátogatott az apátságba. Ez volt az az év, amikor az UNESCO is felvette a Világörökség részeként nyilvántartott helyek közé. Az eltelt most márt öbb mint ezer év alatt a világ hatalmas változáson ment keresztül, a bencések azonban – néhány évtizedet leszámítva II. József uralkodásának idején – folyamatosan jelen vannak Pannonhalmán. Úgy vélik, hogy a Mindenható gondoskodása mellett ezt annak is köszönhetik, hogy képesek mindig megújulni és ötvözni a hagyományaikat a modern szemléletmóddal. Más szerzetesek életformájától eltérően a bencések nem elvonultan élnek, hanem aktívan részt vesznek a közösség mindennapjaiban; az oktatás és munkavégzés mindig is az életük központi elemének számított. A padláson gondosan megőrzött vagy ajándékba kapott, esetlegesen visszavásárolt kincsekből nyitja meg idén nyáron ajtaját a publikum számára a legújabb apátsági egység: a kincstár. Az arannyal-ezüsttel gazdagon hímzett papi miseruhák és egyéb kellékek mellett évszázados ereklyék kínálnak egy tárgyak által közvetített időutazást. A mai eldobhatóságon alapuló értékrendű világban elgondolkodtató, hogy a régiek mennyi mindent vállaltak azért, hogy ezek a szent tárgyak túléljék a történelem viharait. A kincsek igazi értékét talán nem is annyira a régiségükben, hanem sokkal inkább ebben a megőrzésükért tett emberfeletti küzdelemben érdemes keresni.

A bencések azonban nemcsak tárgyakat, hanem embereket is bújtattak: köztük olyan rangos személyiségeket is, mint például Stefánia belga királyi hercegnő. Az egykori arisztokrata – neve részint a róla elnevezett Stefánia vagdaltról is ismerős lehet – Sissi egyetlen fia, Rudolf özvegyeként lett kegyvesztett az osztrák császári családban; második férjével a II. világháború alatt Pannonhalmán lelt menedékre. Hálája jeléül egy Mária-képet ajándékozott az apátságnak, amely ma a templomba vezető folyosó falán lóg. A mozaikokból kirakott képből elemi erő árad, hosszan időzik el rajta az ember szeme. Stefánia ma a képtől alig pár méterre nyugszik: kérésének megfelelően a nyolcszáz éves Szent Márton-bazilikában temették el, egy évvel később pedig férje is mellékerült. Azonban nem ők az egyedüliek, akik ezt a csodálatos pontot választották végső pihenőhelyüknek: Habsburg Ottó életében többször is elhangzott az a kijelentés, mely szerint „Pannonhalmáért dobog a szívem", így az utolsó Habsburg-trónörökös szívurnája is a bazilikában található. A bazilikát a folyamatos fejlődés jegyében állandó jelleggel karbantartják, a felújítási munkálatok során nem tagadják meg a modernizáció elveit sem, miközben körbejárva olyan aprócska csodákra is lelhetünk, mint egy több száz éves kőgyík, amely a folytonos megújulás szimbólumaként vigyázza a templomot.

A szenthelyet az oldalajtón elhagyva a kerengőbe jutunk, ahol egy néhány évvel ezelőtti régészeti lelet hűen bizonyítja a bazilika éltes korát: az üveglap mögött megtekinthető 12. századi félig kibontott freskó minden valószínűség szerint egy korabeli Jézus-ábrázolás.

A teljes képet félig fal borítja, hiszen ha kibontanák teljesen, az azzal járna, hogy a templom azon részét és a kerengőt évekig nem használhatnák a szerzetesek, és mivel az idő az ő oldalukon áll, úgy vélik, hogy következő ezer esztendő még bőven szolgáltat lehetőséget a leleplezésre. Ennyi múltbéli kincs és érték után a négyszázezer kötetet számláló és folyamatosan gyarapodó könyvtár – amelyet egyébként bárki használhat – is még szolgáltat meglepetést: a látogatótérben az 1055-ös Tihanyi alapítólevél replikája csodálható meg. Az eredetit pár fallal arrébb, egy páncélszekrényben őrzik, minden év augusztus 20-án veszik csak elő. Megható élmény lehet az első magyar szavakat leíró nyelvemlékünk betűin végigsimítani…

Fordított Panoráma
Pannonhalmi Főapátság épület együttese nem csak a dombon található várat jelenti – a Pannonhalma település felújított központjában lévő Pausa Apátsági Kávéház és Cukrászda is hozzájuk tartozik. A kinti asztalok mindegyikéről szép kilátás nyílik: az eddigi fenti világot tekinthetjük meg most idelentről, miközben elfogyasztjuk a gyógynövényekkel megillatozott vagy éppen borral ízesített süteményt. A fagylaltkínálat olyan ínyencségekkel kecsegtet, mint zsályás málna, kakukkfüves barack, Tricollis rozés eper vagy éppen Quadrupel meggy.

A lélek egészségére

2014-ben jött a gondolat, hogy a bor mellett sört is készítsenek

Fotó: VINCE Magazin / Hirling Bálint

Ennyi múltidézés után a következő állomásunk viszonylag modernnek számít. A szomszédos Ravazdon a Pannonhalmi Főapátság Sörfőzde tavaly kezdte meg működését. A bor- és sörkészítés már az 1500-as évek óta a szerzetesi élet szerves részét képezi, amelynek több oka is van: az egyik, hogy a víztisztítás előtti időkben a víz gyakran tartalmazott betegségeket hordozó kórokozókat, amelyek az alkoholos közeget viszont már nem élték túl. A másik ok is az egészséget érinti, azonban inkább spirituális értelemben véve: a bor és a sör mértékletes fogyasztás mellett a napi jókedvért, vidámságért felelnek, és mindemellett a vendéglátás részét jelentik. Míg a Pannonhalmi Főapátság pincészete 2003-ban kezdte meg működését, a Pannonhalmi Főapátság sörfőzde megvalósításának gondolata 2014-ben merült fel először. A ránk maradt írásos emlékek szerint már a 11–12. században is főzhettek errefelé sört, a mostani modern gépekkel felszerelt főzdében azonban teljesen más már a receptúra.

„A hagyományban akkor van igazán fantázia, ha az mai és élő tud lenni"

– mondta Hortobágyi T. Cirill, a Pannonhalmi Főapátság főapátja a főzde megnyitóján. Alapul a belga söröket vették, így adta magát, hogy az ott élő szerzetesekhez jelentkezzenek be tanulmányútra. A kis csapatot végül trappista főzőmesterek látták el jótanácsokkal, köztük voltak olyanok is, akiknek 2003-ban a világ legjobbjának választották meg egyik sörüket.

A főzde életében jóformán a kezdetek óta jelen van a francia-magyar származású Juhász Martin-Blaise, becenevén Balu, aki alig pár hete vette át a stafétabotot az önálló főzde megvalósításába belevágó Tihanyi Fülöptől. Az egykori bencés diák minden mondatából árad az életigenlés és a szakma iránti mélységes tisztelet – elhivatottságát az is jelzi, hogy akár vasárnap is bemegy a főzdébe, ha úgy ítéli meg, hogy rá kell néznie a sörökre. Jelenleg négy termék alkotja a szortimentet: Blonde, Dubbel, Tripel és Quadrupel. A Blonde egy szűretlen világos sört jelent, a Duppel pedig a barna változatot. A Tripel hagyományosan a legerősebb alkoholtartalommal rendelkező világos sör – annak idején a szerzetesek X-szel jelölték az alkoholtartalmat, és ezekre rendszerint három X került, innen az elnevezés –, a Quadrupel pedig ennek a barna változata. Az apátsági gyógynövénykertben kísérleteztek már komlókészítéssel, de tervben van olyan alapanyagok ültetése is, amely felhasználható lesz a sörfőzésnél.

Egy nap Pannonhalmán

A söröket azonban nem csak önmagukban érdemes fogyasztani: a pannonhalmi Pausa Apátsági Kávéház és Cukrászda fagylaltjaiba is gyakran belecsempészi ezeket a különleges termékeket, sőt, rendhagyó módon sör-sütemény párosításokat is kínál. Már a fentiekből is kirajzolódik, hogy a főapátsághoz tartozó különböző egységek szoros együttműködésben üzemelnek. A diszkrét, ámde egységes, közös marketingarculattal ellátott apátsági termékek, valamint a bor és a sör mellett immár egy évtizede jelen lévő igényes gasztronómia a Viator Étteremmel és a hozzá tartozó OmniBusszal mind egy nagy gondossággal összerakott komplexumot tárnak az utazók elé Pannonhalmán, amely évszaktól függetlenül kínál izgalmas feltöltődést és kikapcsolódást egy ideális világban.

Az írás eredetileg a VINCE Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.

Related Articles Around the Web