Csúcsvörös Szicíliából? Nem lehetetlen!
Tenger, napfény, street food és elérhető árú vörösborok. Szicília jóval többet nyújt, mint elsőre gondolnánk!
Manapság, ha külföldi borra szomjazunk, jó eséllyel esik a taljánok valamely vörösére a választásunk, amely a hazai borkereskedelmi kínálatban is visszatükröződik. Észak-Olaszország egy négyzetméterre jutó DOCG-je (az olasz eredetvédelmi rendszer csúcsborait adják – a szerk.) messze meghaladja a déliekét, amely persze az árcédulán is elég erősen rajta hagyja a lenyomatát. Korábban zengtünk már ódát a leghíresebb északolasz régióról, Piemontról. Közelebb hoztuk Lombardia egyértelműen zászlós szőlőfajtáját, a nebbiolót, mustráltuk a legújabb évjáratokat. Toszkána népszerűsége vitathatatlan, ha kicsit délebbre kalandozunk, akkor viszont azt tapasztalhatjuk, hogy itt, kis kutatómunkával egészen jó ár-érték arányú borokra bukkanhatunk. A júliusi Vince Magazinban listáztuk Puglia borait, tavaly késő tavasszal pedig személyesen kerekedtünk fel, hogy megnézzük, mit kínál az egyik legmostohább borrégió Olaszországban. Most pedig még délebbre kalandozunk: irány Szicília!
Szicília papíron
Azúrkék tengerpartjaival, olcsó áraival, Budapestről közvetlen repülőjárattal (Palermo vagy Catania), misztikus vulkánjával csábítja a lelkes borutazót Szicília szigete. Aki nyáron látogat ide kénytelen saját bőrén megtapasztalni a klímaváltozást, éppen ezért az ideális kirándulóidő inkább tavaszra vagy őszre tehető. Persze, a nyári nagymeleg kihívás elé állítja a borosgazdákat is, de nem lehetetlen, hogy akár ilyen klímán is készüljenek elegáns borok. Jó példa erre a még délebbre fekvő Málta szigete, és ez utóbbival ellentétben Szicíliában a borkészítés hagyományai már évszázadokra tehetőek. Van tehát mihez visszanyúlni.
És, ha hihetünk a kutatásoknak, a sziget zömét kitevő nero d’avola (kiejtés: néródávolá – a szerk.) fajta már akkor is ismeretes volt, csak más néven kellett keresni. Persze, akkoriban még aligha rettegtek a farmerek a hőmérséklet drasztikus emelkedésétől, így azért elgondolkodtató is lehet, hogy ennyi év távlatában ilyen forró klímán vajon még mindig ez adja-e a legoptimálisabb borokat.
A helyi borszövetség, olaszul consorzio 2012-ben alapult, vagyis a talján bortörténelem lapjain a nem is olyan távoli múltban. Elsődleges feladatai közé tartozik, hogy az égisze alá tartozó termelők munkáját összefogja, védje, és promótálja. Számszerűsítve ez több mint 8 ezer szőlőtermelőt jelent, alig több mint 500 palackozó pincészettel. Azért, hogy kontextusba tudjuk ezt helyezni, magát Szicíliát képzeljük el úgy, hogy három új zélandnyi termőterületet tesznek ki az ültetvények. Ma, éves szinten elmondhatják magukról, hogy 86 millió palack kerül ki a szigetekről (idetartozik Lipari és Pantelleria is). Ennek pedig a felét (2022-es adat) adja a fentebb nevezett nero d’avola, amelyből 2017-ben még csak 8 millió palack létezett. Úgy tűnik hát, hogy a consorzio munkáját sikerek kísérik, és persze elszánt termelők gyakran verejtékes munkája adja ehhez az alapot. Ilyen számokat pedig valószínűleg az is hozhat, hogy a mennyiség mögött minőség is rejtőzik.
Egy kaméleon zászlós szőlőfajta
A külföldi borokkal való ismerkedést érdemes mindig a gasztronómiai kontextuson keresztül megközelíteni. A ma idehaza ismert, jobban mondva otthon is adaptált olasz konyha alapjait az ún. cucina povera (szegények konyhája – a szerk.) adja, amelyben, ezt talán mondanunk sem kell, a szicíliaiak élen járnak. Ételeleiket nagyjából három dolog jellemzi: rengeteg zöldséget tudnak változatos módon elkészíteni, nem nélkülözik a halakat és ha húshoz nyúlnak, akkor az állat minden részét feldolgozzák. Konkrét példákról is már írtunk korábban, úgyhogy most összegezzünk annyiban, hogy a paradicsomot kevés autentikus szicíliai étel nélkülözi. Ezt pedig – bárki kipróbálhatja otthon –, elég nehéz egy lapra hozni a borokkal, a nero d’avola viszont képes rá.
Maga a szőlőfajta intenzív cseresznyés, vadepres zamatokkal rendelkezik, kis kakaóval, ibolyával kiegészülve. Ezek mellett pedig a legtöbben megfigyelhetőek olyan mediterrán zamatok, mint rozmaring, kis kapri, és az ember képzeletben már neki is áll a caponata elkészítésének. De, a fajta nagyszerűségét mutatja az is, hogy akár kardhalnak is kiváló társa lehet, és akkor a talán legismertebb aranciniről még nem is beszéltünk! Persze, ahhoz, hogy egy szőlőfajta ilyen kaméleonként tudjon viselkedni, kellenek az értő kezek. És, ezen a ponton azt is érdemes megjegyezni, hogy Szicíliában komoly kutatások is folynak, hogy megtalálják az egyes körülményekhez leginkább illő klónt.
Egyedi terroir magaslati levegővel
Ha a térképre ránézve nem is tűnik úgy, a fenti számadatok már azért jól jelzik, hogy Szicília sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Helyenként lapos, több helyt dimbes-dombos, egy részét pedig komoly magasságba felkúszó hegyek (legmagasabb pont: 3360 méter, hegyvidék 85%) teszik ki. Talaját tekintve lehet homokos (gondoljunk csak a tengerpartra), krétás, mészköves, és ami a legérdekesebb, és egyben a legnagyobb hívószó: vulkanikus. Fentebb már érintettük, napsütésben bővelkedő területről van szó, a csapadék pedig extrémen alacsony. Ezek összesége és a nem megfelelő szüreti időpont megválasztása könnyen eredményezhet alkoholnehéz, főtt zöldséges, lekváros jegyeket magukon hordozó borokat – nem ezeket keressük.
Viszont, ahogy megyünk feljebb, úgy hűvösödik az idő, sőt, aki járt már az Etnán, azt is tudja, hogy odafent sűrű vendég a csapadék. Ehhez pedig hozzájön a Misztrál és a Sirokkó, a két szél, amely szintén jótékony hatással bír az ültetvényekre. Egyre több termelő fordul az organikus szőlőművelés irányába (amely szintén a consorzio célja). Ez a kiemelt figyelem, a hozzáértő borkészítés pedig képes arra, hogy elegáns, szép borokat eredményezzen.
Mit válasszunk?
Ismét visszakanyarodunk a fentebb írtakhoz: a szőlőt termelők, ám nem palackozók magas száma előrevetíti, hogy számos – Olaszországban abszolút nem szokatlan – szövetkezeti pincét találunk itt. Az emberben persze ilyenkor megkondul a vészharang, a valóság azonban az, hogy ez nem feltétlen jelent alacsony minőséget. Sőt, a legtöbb szövetkezeti pince több szortimentet is jegyez, mint például a Settesoli. Ezek között pedig találni prémium, és szuper prémium szintre pozícionált borokat is – árban viszont ezek sehol sincsenek az északolasz vörösökhöz képest. Aki szövetkezeti pincétől vesz bort, kicsivel ugyan, de ahhoz is hozzájárul, hogy az apró mérettel rendelkező szőlőtermelők még sokáig életképesek legyenek.
A Planeta vagy a Donnafugata borászatok idehaza is húzóneveknek számítanak. Valószínűleg ők azok, akiktől leghamarabb kapunk bort, ha innánk valami szicíliait. Az utóbbi a hordózott tételek kedvelői számára lehet biztos választás. A Planeta neve egyébként a Netflix nézői számára is ismerősen csenghet: A fehér lótusz második évadjának helyszíne Szicília, így abban is feltűnik. Őket azért is lehet érdemes választani, mivel a borok egy magyar borász kezei alatt érlelődnek készre.
Amennyiben a fentebb soroltak már mind pipa, akkor is érdemes még körbenézni a hazai online boltok kínálatában. A Borkorzónál elérhető Caruso & Minini is már a bio vonalat erősíti. Az árazás pedig erősen korrekt, és abszolút pariban van az ebben a kategóriában kapható magyar tételekkel. A teljes képhez érdemes tőlük közelebbről is szemügyre venni a többi őshonos szicíliai fajtából készített bort is. Aki pedig inna egy igazi délolasz csúcsbort, körbenézhet a Gianni neve által fémjelzett DOC Vinóban. A Feudo Arancio Hedonis 2015-ös Riservája garantáltan új értelmet ad a sokszor lesajnált szicíliai boroknak.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Kalmár Borbála
