domboldalban szőlő mögött épület

A Somlón nem csak boraival tűnik ki a Tornai Pincészet

Fotó: Dancsecs Ferenc / VINCE Magazin

Hegymenet a Tornai Pincészetnél

Somló hazánk egyik legkisebb, ám legkarakánabb borvidéke. A nagyközönségnek mutatott arcát pedig nagyrészt a Tornai Pincészet határozza meg – és nem csak a mérete miatt.


A Somlón – bár a rendszerváltás óta a harmadára csökkent a bortermelők száma – a mai napig csupán fél hektár az átlagos birtokméret. Ehhez képest a Tornai Pincészet a maga 70 hektárjával óriásnak számít – a Kreinbacher rendelkezik még közel ekkora területtel. Tornai Tamás, a pincészet tulajdonosa azonban inkább küldetésnek tekinti az ebből fakadó feladatokat. „Empirikusan gyűjtöttük össze tudásunkat a Somlóról” – mosolyog Tamás, amikor a beszélgetésünk vége felé újra felnevetek egy korábbi mondatán. Éppen a Somló vulkanikus talajösszetételéről és az azt egyedivé és megismételhetetlenné tevő mikroorganizmusokról mesélt valahol a délelőtt közepén, és egy talajminta előtt állva felsóhajtott: „Hát igen, nagyon sok lukat ástunk életünkben.” Ezzel pedig annyira leegyszerűsítette és olyan plasztikusan illusztrálta annak a hatalmas kutató-, közösségformáló és stílusteremtő munkának az alapját, amit generációk óta végeznek, hogy a kép azonnal belém égett.

Múltidézés

domb tetej\u00e9n romos \u00e9p\u00fclet fal\u00e1nak d\u0151l egy f\u00e9rfi \u00e9s n\u00e9zi a sz\u0151l\u0151t

Tornai Tamás, tulajdonos

Fotó: Dancsecs Ferenc / VINCE Magazin


De kezdjük a napsütéses reggelnél: amíg ragyog a nap, kimegyünk a szabadba, de nem a szőlőbe és nem is a pincét járjuk körül, hanem a Zirci Apátság egykori pincéjének romjaihoz autózunk. A helyszínválasztás beszédes: amíg szó szerint a több száz éves múltnak támaszkodunk, Tamás elmeséli, hogyan fognak apartmanokat süllyeszteni a terület terasza alá úgy, hogy azok a legjobban illeszkedjenek a tájba, a legtöbbet megőrizve a megmaradt kövekből, noha az egészből most még csak a pipacsok látszanak.

Az elaprózódott birtokszerkezet mindig is jellemző volt Somlóra: bár a ciszterci rend már az 1300-as években művelt itt szőlőt, a 300 évvel későbbi katonai térképeken már az látszik, hogy a nagyobb birtokok a hegy közepén helyezkedtek el, míg a felső részeket kiadták jobbágyoknak művelésre, így védve a területeket a jelentős vadkártól. Jó két évszázaddal később, a kiegyezés után rangot jelentett a Somlón szőlőt birtokolni: az árak emelkedtek, a területek mérete pedig csökkent. A II. világháborút követő államosításkor a régi nagybirtokok egy részét is felparcellázták és ajkai ipari munkások kapták meg őket – ezeknek a nagyon apró birtokoknak az egyesítése zajlik mostanában a hegyen.

0,8 hektárról indulva

„Apám 1946-ban vette az első területet; ez 0,8 hektár volt. 1982-ben, a nyugdíjba vonulásakor szeretett volna még valami nagyot alkotni: a saját nevén kezdett palackozott bort készíteni és értékesíteni. Küzdelmes dolog volt, mert a szocializmusban erre nem volt gyakorlat – a vendéglátóipari vállalatnál még a vezérigazgató sem mert dönteni, hanem behívta a párttitkárt, hogy szabad-e maszektól bort vásárolni.” Szerencsére a párttitkárnak nem volt ellenvetése, így később szállodákba is került Tornai-bor, majd a MALÉV gépeinek fedélzetére.

„A 80-as évek végén vásárolt a család egy 2 hektáros területet az Aranyhegy dűlőben, de az igazi nagy lépés 1995-ben történt, amikor a régi, egyházi, majd a Badacsonyi Pincegazdasághoz tartozó területeket az új tulajdonos képtelen volt művelni. Tizennyolc hektárt vásároltunk tőlük, de olyan gyalázatos állapotban, hogy az egészet úgy, ahogy volt, újratelepítettük. Ezekben az években hozta létre apám a juhfark törzsültetvényt is – így kezdődött a juhfark újkori karrierje” – meséli Tamás.

„Nagyon korán, a 80-as évek közepén megalapította a Somló Baráti Kört, amelyben kidolgozták, majd be is tartatták azokat a szabályokat, amelyek meghatározták a Somló jövőjét a kiemelt fajtáktól kezdve a szüreti időpontig, a támfalak és az utak karbantartásáig. Apám az élete utolsó három évtizedét itt töltötte a hegyen: ismert minden dűlőt, minden gazdát, figyelte a szőlők fejlődését és szép lassan vásároltuk meg azokat a területeket, amelyek ma a Tornai Pincészet 70 hektárját kiteszik. De látom, hogy vannak még olyan területek, amelyeket muszáj lesz megvenni, mert nem művelik őket – márpedig annál veszélyesebb nincs.”

Minőséget, mindenáron

bazalt k\u00f6v\u00f6n egy palack bor \u00e9s egy poh\u00e1r feh\u00e9rbor, amelyet egy n\u0151i k\u00e9z fog

A Tornai Pincészet olaszrizglingjei rendre elhozzák a legjobbaknak járó díjakat

Fotó: Dancsecs Ferenc / VINCE Magazin

„A Somló sík vidékből emelkedik ki: így mindig van légmozgás, ami a szőlő egészségét biztosítja. A talajban élő mikroorganizmusok segítenek a hegy kőzetének ásványi anyagait a szőlő számára „fogyaszthatóvá” alakítani, ezek biztosítják, hogy a somlói borok markánsan különbözőek legyenek a világ más, vulkanikus termőhelyeinek boraitól. Több millió év alatt alakultak ki – mi pedig pár évtized alatt ki tudjuk őket pusztítani, ha nem vigyázunk. Éppen ezért az a legfőbb cél, hogy minél kevesebb idegen szert vigyünk fel a hegyre és minél kevesebbet engedjünk ki onnan, ami nem bor. A Somló nagyon pici, így piaci értelemben véve sincs értelme mást csinálni, mint magas minőségű, magasra pozicionált terméket. Ezért pár éve nagy elánnal kijelentettük, hogy legyen a Somló a világ első, teljes egészében organikusan művelt borvidéke.

Aztán persze szembesültünk a nehézségekkel, és most másképpen közelítünk. A hegyközségi termékleírásban létrehozunk egy superior kategóriát, amelyhez csak négy fajtából és organikus művelésből származó szőlő használata engedélyezett. A hegyközség pedig ingyen biztosítja a termelőknek a szükséges képzést. Ennek is megvan az alapja: az András-napi Bormester Találkozó hagyománya, amit apám és jó barátja, a szőlőnemesítő Bakonyi Károly 80. születésnapján rendeztünk meg először. Idén lesz a 21. alkalom, amikor a tudomány és a kutatás meghívott képviselőivel beszélgetünk a jövőről, marketingről, kutatási eredményekről, új technikákról, miközben egymás borait kóstoljuk.

Hisszük, hogy nem másolni kell bármilyen rendszert, hanem minden egyes részletet átgondolva és a saját adottságainkra adaptálva kell bevezetni, mert nem az a cél, hogy használhassunk egy kiadott plecsnit, hanem hogy megőrizzük a legfontosabbat: a borainknak egyediséget adó, élő talajainkat.

Az organikus művelésben megengedett például a nagyon erős gombaölő hatású réz használata. De ha rézzel permetezünk, éppen a somlói borok igazi jellegzetességét adó flórát fogjuk kipusztítani a talajban. Tehát esetenként inkább használunk gyorsan lebomló szintetikus szereket, de nagyon kis mennyiségben és célzottan, kis területen, hogy csírájában fojtsuk el a fertőzést. A legjobb lenne az egész borvidéken, közösségi eszközökkel, akár drónokkal, levegőből kijuttatva alkalmazni ezt a módszert.”

Felső polcos egyediség

\u00e9p\u00fclet el\u0151tt a sz\u00fcrke k\u00f6veken egy ember \u00fcl, kez\u00e9ben egy poh\u00e1r feh\u00e9rbor, m\u00e1sik kez\u00e9ben egy palack bor

A pincészet vinotékája egész évben nyitva tart

Fotó: Dancsecs Ferenc / VINCE Magazin


A pincét bejárva ugyanúgy kőről kőre, teremről teremre ötvöződik a hagyomány és az innováció, amelynek egy célja van: minél jobb és „somlóibb” borok szülessenek. A feldolgozóban például vertikális módszerrel dolgoznak, de horizontális eszközökkel: vagyis saját fejlesztésű berendezések alkalmazásával a must a gravitációt használva, a lehető legkíméletesebben és a legkevesebb beavatkozással ér el a tartályig vagy a hordóig, amiben erjed. A feldolgozás szintén hibrid: hűtött körülmények között áztatják és macerálják a szőlőt, de ezt követően hordóban erjednek, majd érlelődnek a Top Selection borok.

„2019-ben, a legutóbbi nagy fejlesztéssel vezettük be a reduktív és oxidatív között félúton járó módszert, ami olyan sikeres, hogy alaposan megnövelte a Top Selection tételek iránti keresletet. Korábban szándékosan túlérett szőlőből, magas alkoholtartalommal bíró borokat készítettünk ebben a kategóriában, de a stílusigazítás olyan jól sikerült, hogy évről évre elfogynak a borok még az évjáratváltás előtt. Ez is igazolja, hogy Somlón a felső kategóriára kell törekedni, mert a közönség is ezt keresi. Az az óriási szerencsénk, hogy régen és a közelmúltban is világlátott és jó ízlésű emberek vásároltak itt területeket. Rengeteg tudást és szakértelmet hoztak a borvidékre, de nem akarták ráerőltetni ezt Somlóra, hanem azt keresték, hogyan lehet velük az itteni sajátosságokat és hagyományokat erősíteni, hangsúlyozni. És hogyan lehet új technikákkal még jobban megőrizni épített és természeti értékeinket és a somlói borok egyediségét.”

Többes számban

A szikrázóan napos délelőtt végére szédültünk az információktól – és valóban csak attól, mert annyira elsodort a beszélgetés, hogy a végén vettük észre: a ciszterciek romjánál kibontott 2015-ös (ragyogó formában lévő, részletgazdag, tiszteletet parancsoló) furmint óta elfelejtettünk kóstolni. Tamás ugyanis úgy beszél a múltról, hogy annak minden részletével a jelent helyezi kontextusba és úgy beszél a jövőről, hogy annak már az eredményei is látszanak.
Az, hogy a Somló képét a nagyközönség szemében nagyrészt a Tornai Pincészet határozza meg, nemcsak azért van, mert ők képesek annyi somlói bort készíteni, hogy azok a szupermarketek polcán is jelen legyenek, hanem azért is, mert kizárólag többes számban beszélnek.


A cikk a VINCE Magazin 2022/5. májusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Megyeri Sára