NEIPA – az 5 betű, amiért most megőrül a világ
PA, IPA, NEIPA – a pár évtizede indult sör(r)evolúció lépcsőfokai. Ismerkedj most meg a legújabb taggal, a NEIPÁ-val. Milyen az a sör, ami IPA-rajongók és -tagadók számára egyaránt kellemes meglepetést tartogat?
Ami a 90-es években a rap, az egy negyedszázaddal később az IPA. Az USA keleti és nyugati partjának vetélkedése napjainkban egy újabb (előbbinél békésebb) színtéren bontakozik ki éppen. A szerepek is felcserélődtek, hiszen ezúttal a nyugati part kezdte a mocorgást és hozta vissza a köztudatba ezt a sörtípust (hogy miért vissza, arról olvasd el a keretes részt), hogy aztán kelet csavarjon még egyet a sztorin a New England IPA névre keresztelt spin-off-fal. IPA-történelem (ha már ismered, ugord át a keretest, ha még nem, szánj rá 2 percet)
India a 18. században brit gyarmat volt, ennek megfelelően sok brit katona állomásozott az országban, nekik az számított karácsonynak, amikor megérkeztek a hajók az óhazából a sörrakománnyal. Az ünnepet sokszor beárnyékolta, hogy a hat hónap hajóúton sok hordóban megpimpósodott a sör. Az egyik legfőbb beszállító, a George Hodgson 1780 környékén megelégelte a dolgot és porter sör helyett az October beer névre keresztelt pale ale sört küldött a honfitársaknak. Az árpabornak is nevezett októberi sört a kényszer szülte, akkor kezdték készíteni a szigetországban, amikor az brit-francia háborúskodás miatt bizonytalanná vált az arisztokrácia bordeaux-i borutánpótlása. Helyettesítő termék jellegénél fogva kicsit hajazott is a borokra, valamivel magasabb volt az alkoholtartalma és akár évekig is érlelték pincében. Hodgson számítása bejött, a sör minőségét megőrizve célba ért, majd India Pale Ale-ként az egész világot meghódította, hogy aztán az első világháború után újra évtizedekre feledésbe merüljön. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy újabb kutatások némileg finomítottak az előbbi, valóban fordulatos történeten: e szerint nem Hodgson ötlete volt az indiai export, viszont valóban ő szállította belőle messze a legtöbbet.
Az egész újkori IPA-sztori az 1970-es években kezdődött, amikor az USA nyugati partvidékének kézműves főzdéi a honfitársak által „kitenyésztett” nemes komlókkal elkezdték erősebben komlózni a söreiket. Az új, a megszokottnál kesernyésebb-citrusosabb ízvilág bejött, innentől nem volt megállás. Az IPA hazatérésére, vagyis az angliai reneszánszra 1990-ig kellett várni, Magyarországra 2010 környékén ért el. Éppen ekkortájt ocsúdott fel a keleti part és készítette el a vermonti The Alchemist csapata a saját „juicy”, „szűretlen”, „ködös” Heady Topper nevű sörét, azaz az első New England IPÁ-t (NEIPA).
NEIPA vs. IPA
Megjelenés: A NEIPA szűretlen, ennél fogva nem áttetsző, opálos, teteje szinte már krémes sűrűségű és színe is sötétebb, aranyba, narancsba hajló.
Aroma: A NEIPA általában telt, gyümölcsös illatokkal rendelkezik, aki beleszagol, belekóstol, leggyakrabban a trópusokon érezheti magát. Hiányzik viszont belőle a „sima” IPÁ-k erőteljes kesernyéssége, mert bár extrém sok komlót használnak, nagy részét csak a főzés végén mintegy fűszerként (ez az úgynevezett hidegkomlózás).
Malátás karakter: Az előző pontban említett intenzív komlóhasználat, valamint az erre ráerősítő élesztők okán a maláta és az ő édessége sokkal visszafogottabban van csak jelen.
Érzet a szájban: Mindkét típus tud selymes és lágy lenni, miközben nagyon frissítőek is. Alkoholtartalomban sincs közöttünk jelentős különbség.
A siker nem jött azonnal. A mértékadónak számító amerikai DRAFT szaklap újságírói 2015-ben még elég tanácstalanul ültek a hozzájuk beküldött egyik NEIPA tesztelésénél. Egyrészről íze alapján nem volt kérdés számukra, hogy maximális pontszámot érdemelne a jelölt, viszont legkevésbé sem egy zavaros folyadék képe élt a fejükben a hibátlan IPÁ-kkal kapcsolatban. Végül azért győzött a sör, és nemcsak a szerkesztőségben, de az egész világon. Szerencsére ezúttal nekünk, magyaroknak sem kellett olyan sokat várni, mint a hagyományos IPA esetében, máris számos kisüzemi főzde vette fel a kínálatába az újdonságot. És ki tudja, egy nap talán a nagy sörgyárak is a nyomukba lépnek.
Címlapfotó: Jon Parry / Unsplash
