szőke nő kék blézerben, borospoharat tart a kezében

Bárdos Elvira

Fotó: Dancsecs Ferenc / VINCE Magazin

Felesége folytatja a fiatalon elhunyt borász munkáját

Férje halála után az özvegy gondolkodás nélkül vette át a stafétabotot az egyik leghíresebb magyar borászatban. Interjú Bárdos Elvirával.



TOMIVAL, A FÉRJEMMEL KÖZÖSEN TERVEZTÜK MEG

az átalakításokat, ahol az új kóstolótér mellett én – miután kiléptem a „civil” munkahelyemről – majd bonbont készítek, hogy kiegészítsük a kínálatot: ezért is borbonbon.hu a webshopunk címe. Ezek a tervek meghiúsultak, mikor kiderült, mennyire súlyos Tomi állapota. Betegsége egy évében át kellett vennem minden céges munkafolyamatot, ami persze lehetetlen küldetés volt: mostanra jutottam el odáig, hogy már átlátom a dolgokat.

BORÁSZ NEM SZERETNÉK LENNI,

úgy érzem, már késő lenne most belefogni, hogy megszerezzem a kellő tudást és tapasztalatot. A borokhoz korábban annyi közöm volt, hogy minden évben együtt mentünk a Vinitalyra, ahol tanítottak kóstolni, de sosem gondoltam volna, hogy ezekre az emlékekre még az élvezeten kívül is szükségem lesz. Sok munkafolyamatban részt vettem azért, hogy átlássam a feladatokat, de nálunk mindenki végzi a saját dolgát, én pedig irányítom és ellenőrzöm a folyamatokat. Mondok egy példát: a gyöngyözőborunk palackozása pont az első lezárás idejére esett. A palackozást, kézi címkézést általában intéző kollégáink mind nyugdíjasok, így nem dolgozhattak.

Három napon keresztül töltöttük, merítettük, szaturáltuk, mostuk, szárítottuk és címkéztük a palackokat, mi, öten.

Kovácsik Krisztián, a borászunk 13 éve dolgozik a cégnél: ő vett részt a technológia kialakításában, a szőlőterületek kezelésében, a szortimentünk felépítésében, ezért teljesen megbízom a munkájában. Szinte csak azt kell egyeztetnünk, hogy melyik szőlőből mennyi bort készítsünk, borversenyre vagy tesztre melyik tételeket küldjük éppen, és rendszeresen kóstolunk is együtt, hogy tanuljak és tudjam, hol tartanak a boraink.

FŐKÉNT A BORPIAC MEGTARTÁSÁVAL ÉS BŐVÍTÉSÉVEL FOGLALKOZOM,

mert szeretném, ha országszerte könnyen elérhetőek lennének a boraink. A pincészet díjait, sikereit próbáljuk kicsit nagyobb marketinggel még ismertebbé tenni, mert erre eddig kevés idő jutott – pedig az új vásárlók az eredmények alapján lesznek kíváncsiak a borainkra. Nagy előny, hogy korábban gazdasági vonalon dolgoztam, így könnyebben átlátom a céget, egy ideje pedig a könyvelés is az én feladatom, így abszolút naprakész vagyok minden készletünkkel. Néha persze úgy érzem, szétszakadok: ezért is gondolom úgy, hogy a többi feladatkörbe csak annyira merülök bele, amennyire szükséges. Ahhoz túl nagy a pincészet, hogy a több százezer palackos borkészlet elkészítésében is részt vegyek: az én dolgom összefogni a csapatot, hiszen mindenki munkáját egyformán fontosnak tartom.

MOST KÉSZÜLT EL EGY ÚJ PRÉMIUMBORCSALÁDUNK,

amire nagyon büszkék vagyunk. A Chardonnay Selection egy régi-új ismerős: 2016-ban készítettünk már belőle, és az a tétel rengeteg érmet begyűjtött a versenyeken. Ezt a vonalat szeretnénk továbbvinni: az Olaszrizling Selection különlegessége, hogy rég nem készítettük el fajtaborként, most viszont azonnal a prémiumkategóriába kívánkozott. A Furmint Selection pedig kihívás számunkra, mivel nem a Mátrai borvidékre jellemző fajta, de éppen ezért egy másik arcát mutathatjuk meg a furmintnak. Szeretném, ha a Selection sorozat tételei valóra váltanák a hozzájuk fűzött reményeinket.

AZT A BIZONYOS CABERNET FRANC-T MÉG NEM ENGEDJÜK ÚTJÁRA.

Ezt a bort Tomi nagyon szerette volna elkészíteni, és a szüretét még meg tudta beszélni Krisztiánnal – a bor pedig az ő tiszteletére született meg.

Már exkluzív palackban pihen, várva a méltó címkét és a méltó alkalmat, hogy együtt kóstolhassuk a közönséggel.

A jövőre nézve szeretném, hogy továbbra is a minőség és az igényesség irányába haladjunk, ahogyan az ő keze alatt tette a pincészet, és ha látja valahonnan, akkor tetsszen neki az út, amin járunk.


Az írás a VINCE Magazin 2021/6 júniusi lapszámában jelent meg. Lejegyezte: Megyeri Sára