egy ember áll a téglafalnál, poharat tart a kezében
Fotó: Varga Pincészet

Mennyibe fog kerülni egy palack 2022-es bor az energiaárak megemelkedése után?

A legnagyobb magyar borászat, a badacsonyi Varga Pincészet tulajdonosa, Varga Péter a saját példájukon keresztül vezeti le, mire számíthatnak a borfogyasztók a közeljövőben.



2021. évben gázra és villanyra mintegy 94 millió forintot költöttünk, 2023. évben ezek a költségek, a mai tudásunk szerint, 700 millió forintra nőnek. Két hónappal ezelőtt sikerült egy energiabróker céggel a gáz áráról egy évre előre az eddigihez képest mintegy nyolcszoros áron megállapodni. A szakértők a tél végére várják a legmagasabb gázárakat. Az áramról hétszeres áron tudtunk volna megállapodni, ezt egyelőre soknak tartottuk. December végén jár le a régi megállapodásunk, addig még szerződhetünk, vagy rábízzuk magunkat a mindenkori szabadpiaci árra. A hétszeres költséggel tervezünk, de itt még van esély csökkenésre is. Ha a folyók medre újra megtelik, az növeli a vízierőművek termelését és a hűtés megoldódásával az atomerőművekét is. Nőhet a szélerőművek teljesítménye és az általános európai recesszió is csökkenteni fogja a gazdaság áramigényét.

Jöjjenek a részletes számok!

Ez a két tétel önmagában 12%-kal fogja növelni pincészetünknek az amortizációval csökkentett összes költségeit. Mivel a költségarányos nyereségünk 7%, ezért mindenképpen emelnünk kell az árainkat. Az energiasokk azonban szinte minden költségünket növeli. Nézzük a legjelentősebbeket:

A 2023. évi várható növekedés a 2021. évi költség százalékában

A 2023. évi várható növekedés az amortizáció nélküli önköltség százalékában

gáz

700%

4%

villamos energia

620%

8%

a megtermelt és felvásárolt szőlő

10%

3%

bérköltség

12%

2%

nyomdai költség

35%

1%

csavarzár

39%

1%

szállítás

40%

4%

ÖSSZESEN

23%

t\u00e1j naplement\u00e9ben z\u00f6ld fel\u00fcletekkel, \u00e9p\u00fclettel, v\u00edzzel \u00e9s a h\u00e1tt\u00e9rben egy heggyel

Fotó: Varga Pincészet


A palackok nélkül költségeink jövőre 23%-kal fognak növekedni, tehát ennyivel kellene az árainkat emelni, hogy 7%-os eredményszintünk ne csökkenjen. Az árak mai ismereteink szerinti alakulását viszonylag pontosan tudjuk tervezni, azt azonban, hogy a növekedésből mennyi az energiaválság hatása nehéz megmondani. Az idei szüreten például a szőlő ára átlagosan 10%-kal emelkedett. Mivel az energiaválság hatása a szőlőtermelőknél éppen 10%-os költségnövekedést eredményezhetett, ez úgy tűnik, mintha rendben lenne. De nem, mert az aszály mintegy harmadával csökkentette a 2022-es termést. Ha nem lenne energiaválság, a szőlőár minimum 30%-kal nőtt volna. A felvásárlók azonban óvatosak, nem tudják, hogy a recesszió mennyire csökkenti a borfogyasztást, sőt még abban sem lehetnek biztosak, hogy a termelésükhöz lesz-e elég palack.

A költségek emelkedése olykor több tényező bonyolult egymásra hatása következtében valósul meg, azonban nagy valószínűséggel állítható, hogy

7-8%-os áremelésre akkor is szükségünk lenne, ha nem lenne energiaválság, így az energia költségek hatása 15-16%-ra becsülhető.

Üveg: visszaváltható vagy az egyutas?

\u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 palackokban s\u00e1rga folyad\u00e9k

Fotó: Varga Pincészet


Külön kell foglalkozni az üvegpalackok kérdésével. Részben azért, mert a költségnövekedésben ez a legnagyobb tényező: ha a jelenlegi árakon vásárolnánk be, és ha minden termékünket egyutas palackba csomagolnánk, akkor jövő évi palack költségnövekedésünk 600 millió forint lenne. Másrészt a legnagyobb üzleti kockázatunk az, hogy lesz-e egyáltalán palack. Pincészetünk mindkét vonatkozásban az átlagosnál kedvezőbb helyzetben van, mivel értékesítésünk több mint 85%-a betétdíjas palackban történik, aminek mintegy 75%-át visszakapjuk a fogyasztóktól, így az üvegszükségletünknek „csak” 36%-a függ az üveggyártóktól. Palackos exportunk minimális, mindössze 3%, prémium borainkat pedig tervezzük betétdíjassá átállítani. Néhány éve már latolgatjuk, vajon megerősödött-e annyira a magyar társadalom zöld elkötelezettsége, hogy forgalomcsökkenés nélkül megszüntethetjük csúcsboraink eldobó kiszerelését. Sajnos pont az üveghiány hátráltatja a 2022-es évjáratnál az átállást. Még az év elején sikerült egyutas palackokból is némi tartalékot beszerezni, ha ezt most nem használnánk fel, azzal rontanánk a betétdíjas szegmens helyzetét.

\u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 palackok k\u00f6zelr\u0151l

Fotó: Varga Pincészet


Sajnos a rendszerváltozáskor külföldi cégek felvásárolták és megszüntették a zöld borospalack gyártást Magyarországon. Fehéret rendszertelenül gyártanak olykor Orosházán, de erre jelentősebb pincészetek nem hagyatkozhatnak. A közép-európai üvegpalack gyártást két német cég tartja a kezében, akiknek hiány esetén a német cégek és területek ellátásának biztosítása az elsődleges.

Már a háború kirobbanása előtt palackhiány volt,

és az első hónapokban megsemmisült négy külföldi tulajdonban lévő korszerű ukrajnai üveggyár. 2021 végén ugyan jelentős tartalékokat halmoztunk fel, ezeket azonban már részben felhasználtuk. Göngyölegtelepünk 0,9 hektáros, de az év elején a többi 5 hektáron is legalább ekkora területen tároltunk 2 raklap, azaz mintegy négy méter magasan üvegpalackokat. A hozzánk látogatókat mostanában azzal igazítottuk útba, hogy az üveghegyeken túl, de még az Óperenciás tengeren innen találnak meg minket.

A csavarzárat papírkartonban kapjuk, ezért zárt helyen kell tárolnunk. Részben a 30-70%-os áremelkedés, részben az ellátási bizonytalanság miatt ebből is 8-9 hónapra előre készletezünk. Kénytelenek voltunk a személygépkocsi parkolóban felállítani egy 700 négyzetméteres raktársátrat. A sátorbérbeadók szerint az utolsó pillanatban jelentkeztünk, valamiért újabban minden nagyobb cég sátrat akar.

\u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 palackokban s\u00e1rga folyad\u00e9k

Fotó: Varga Pincészet


A tartalékoknak eddig igen nagy hasznát láttuk, részben költségmegtakarítást realizálhattunk segítségükkel, de főleg azért, mert így volt mivel dolgozni. Sajnos pont akkorra, jövő év elejére fognak elfogyni, amikor a legnagyobb nehézségek jönnek. Németországban a gázhiány esetén leállítandó vállalatok listáján a vegyipari cégeket mindjárt az üvegipariak követik. A jelenlegi politikai helyzetben - soha nem gondoltam volna, hogy nekem a politikára is kell majd egyszer figyelnem – szinte biztos lesz Németországban gázhiány és iparági leállás. Így a magyar borkereskedelemben tél végén és tavasszal átmeneti hiányok lehetségesek. Továbbá, ha fokozódik a palackhiány, akkor további jelentős áremelésre számíthatunk.

Az üvegpalackok áremelkedése már most olyan jelentős mértékű, hogy arra minden pincészetnek kell majd valamilyen módon reagálni. A pincészetünkben ez azért speciális helyzet, mert nem a termékeink, hanem a betétdíjaink árát kell emelnünk. Első, sajnos kicsit megkésett lépésként a Varga és a 1,5 literes palack 100 és 127 forintos árát emeltük június elsejétől 150 és 180 forintra. A további üvegköltség-növekedést is a betétdíjakon keresztül fogjuk kezelni. Ezzel szemben az eldobó palackkal, vagy a betétdíjasoknak látszó, de valójában nem visszagyűjtött palackokkal dolgozó pincészetek kénytelenek lesznek a költségnövekményeket a termékeik árán keresztül áthárítani.

Ennek megfelelően az igazi betétdíjas rendszerekben dolgozó pincészetek mintegy 20%-os áremeléssel és jelentős betétdíj emeléssel még megőrizhetik nyereséges pozícióikat, a többiek kénytelenek lesznek 30-35%-kal próbálkozni.

Az energiafelhasználás racionalizálása szükséges

sz\u0151l\u0151 \u00fcltetv\u00e9ny h\u00e1tt\u00e9rben heggyel, nappali f\u00e9nyn\u00e9l

Fotó: Varga Pincészet


Az áremelések mértékét visszafoghatják azok az intézkedések, amelyekkel korlátozni próbáljuk az energiafelhasználást, illetve a beszállítók emelési törekvéseit. Mint az eddigiekből már kiderült, a leghatásosabbnak az áruk felhalmozása bizonyult.

Már a háború előtt várható volt egy jelentős áremelés az üveggyárak részéről. Illetve nem is a gyártókkal volt a gond, hanem a politikával. Nyugat-Európa legnagyobb részében megerősödtek a zöldek, akiknek fő célja minden fosszilis energia akár mesterséges megdrágítása és Németországban az atomerőművek bezárása. Az árak várható emelkedését hosszú távú fix áras szerződésekkel próbáltuk fékezni. Miután kitört a háború és még jobban elszabadultak az energiaárak, egyik péntek délután értesített minket a német üveggyárunk, hogy a palackok ára természetesen nem változik, de már a hétfőn esedékes szállításra kilónként meghatározott energia-hozzájárulási díjat kell fizetnünk és nyilatkoznunk, hogy ezt vállaljuk-e, mert ha nem, akkor nem indítják el a szállítmányt és később sem lesz lehetőségük palackokkal ellátni minket. Miután kiderült, hogy a másik német üveggyárral kapcsolatban álló pincészetek ugyanezen a napon hasonló levelet kaptak, elrebegtünk néhány hálaimát azért, hogy egy fejlett piacgazdaság keretei között dolgozhatunk és megírtuk, hogy miután más választásunk nincs, nagyon szívesen hozzájárulunk a megnövekedett energiaköltségeikhez.

Próbáljuk természetesen csökkenteni az energiafelhasználásunkat is.

Az észszerűség határain belül korábban is megtettünk mindent: saját transzformátorállomásunk van, energiatakarékos égőket használunk, hőszigeteltünk, stb. A költségek nagyságrendi emelkedése azonban új észszerűségeket teremtett, illetve megkérdőjelezi bizonyos dolgozói szociális szolgáltatások fenntarthatóságát. Csökkentjük a fűtött és világított területek nagyságát, a közvilágítást, az átlag hőmérsékletet. Ezekkel a hangulatrontó intézkedésekkel azonban maximum az energiaigényünk 5%-át tudjuk megtakarítani.

Ennél többet, de maximum 10%-ot jelentenek majd a technológiai átszervezések, amelyek majd más költségek emelkedésével is járnak, de az új költségviszonyok mellett érdemes lesz végrehajtani. Hasonló a helyzet a napelemtelepítéssel, ami a jelenlegi viszonyok mellett vált gazdaságossá. Pincészetünknek csak tetőfelületből 0,6 hektár áll rendelkezésre, ami alkalmas napelempark telepítésére. Sajnos azonban ennek csak töredékét tudjuk kihasználni: a mi nagyságrendünkben az áramszolgáltató már nem köteles befogadni azt az árammennyiséget, amit a munkarenden kívüli napokban és órákon termel a rendszer és így nem tudjuk saját magunk hasznosítani. Napelemparkunkat az áramszolgáltatónktól teljesen függetlenül kell létrehoznunk. Így a szakértők által javasolt beruházás csak 13%-kal fogja csökkenteni a vásárolt áramigényünket.

A gáz lehet a kulcs

z\u00f6ld t\u00e1j nappali f\u00e9nyn\u00e9l h\u00e1tt\u00e9rben hegyekkel

Fotó: Varga Pincészet

A legnagyobb költségmegtakarítással jelenleg a gáz kiváltása kecsegtet.

Gázfelhasználásunk közel 90%-át lehetne kiváltani a fűtőolajra való átállással. A fűtőolaj is a jelenlegi áron több mint kétszer annyiba kerülne, mint az olcsó gáz, de a gáz drágulásához képest a megtakarítás mégis hatalmas lenne. Két jelentős problémával kell azonban megküzdenünk. A fűtőolaj használata és tárolása környezetvédelmi szempontból kiemelten veszélyes üzemnek számít, különösen nemzeti parkban a Balaton mellett. Ezért a rendszer megépítése és különösen engedélyeztetése egy évig is eltarthat. A másik gond, hogy sokan fognak a gáztól a fűtőolajhoz menekülni, és ez nyilván tovább fogja emelni az árát.

Energiaköltségeink gyors és jelentős csökkentésére nem látok esélyt, az olcsó energia korszaka Európában véget ért. Az orosz források politikai okokból egyre jobban le fognak záródni, a tengerentúlról pedig a szállítási költségek miatt mindenképpen drágán érkezik majd az energia. Nehéz évtizedek jönnek, amit az is bizonyít, hogy már megszületett az új korszakot jellemző vicc. Tapasztalatom szerint jó viccek akkor születnek, amikor bajban vagyunk. „Az egyik hajléktalan kérdezi a másiktól: Te hogy kerültél az utcára? Én? Én elfelejtettem lekapcsolni a lámpát.”

Szerző: Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa

fekete-feh\u00e9r rajz, egy f\u00e9rfit \u00e1br\u00e1zol

Fotó: Varga Pincészet