sárga színű bor, és csokoládék
Fotó: Inspiration GP / Shutterstock

Bor és karcsú derék: pár egyszerű trükkel össze lehet hozni a kettőt

„Bordiétán vagyok, már megszabadultam három naptól...” A közösségi média tele van vicces fotókkal bordiétáról, edzésről hatalmas boroskelyhekkel és szellemeskedő idézetekkel, miközben a kalóriák elleni harc sokunk életében valós és komoly küzdelem. Hogyan őrizzük meg formánkat úgy, hogy közben szenvedélyünk tárgyát, a bort is napi szinten élvezzük?



Az amerikai Wine Spectator bormagazin lapozgatva találtam egy cikket, amit kárörvendő mosollyal nyugtáztam. Lám, lám, nem én vagyok az egyetlen, akinek a „borozom, tehát nem fogyok” probléma keserűséget okoz. Sommelier-k, borkereskedők, chefek meséltek arról, hogyan igyekeznek megőrizni alakjukat és egészségüket. Emlékszem, míg mindennap a VINCE szerkesztőségében dolgoztam, kollégáim gyakran irigyeltek. „Csak nem egy újabb vacsorameghívás? Te szegény, már megint csúcsétteremben kell enned jobbnál jobb borokkal” – csipkelődtek, és persze ajánlgatták, hogy vállalják a „kemény munkát” helyettem. Aztán persze nem vállalták. Mert egy ilyen vacsora nem kikapcsolódás, hanem munka, távol a családtól, elegáns – és persze kényelmetlen – ruhában szorong az ember, a borok miatt nem lehet hazavezetni, a taxi drága, és a vacsora ugyan nagyon finom, de még ha a frissen sült, illatozó kenyérkékhez nem is nyúlok, a 4-5 vagy akár 7 fogás borokkal óriási kalóriabomba, amelyet ráadásul éjszakába nyúlóan fogyasztok el. A kilók csak gyűltek, és a helyzetet tovább nehezíti, hogy főzni is szeretek, a finom ételeket pedig nem tudom elképzelni bor nélkül. Ámde idén januárban megkezdtem az új életemet, és ezúttal, úgy tűnik, sikerül is, néhány kilótól már megszabadultam, amiben nagy segítségemre van Fitbit órám. Mozgásra sarkall, motivál, igazán hasznos! Persze semmit nem ér a napi kocogás, ha nem fogom vissza az étkezést, ezért a legtöbb szénhidrát nekem már csak emlék. Kivéve a bort, mert azért mindennek van határa. Most éppen fehér pezsgő van a poharamban, természetesen brut nature, azaz teljesen cukormentes…

Nem vagyok én aszkéta!

egy n\u0151 boros \u00fcveget \u00e9s poharat tart a kez\u00e9ben

Fotó: Bogdan Cherniak / Shutterstock


Megkérdeztünk jó néhány borembert, hogy mi a titkuk, hogy őrzik meg a formájukat.

Néhányuk válasza igencsak elszomorító... Ercsey Dániel, a Wine Sofa és a Pécsi Borozó munkatársa szinte mindig kiköpi a bort, vagyis többnyire kóstol, nem iszik. Nemcsak mondja, tudom, egy bordeaux-i út során láttam, hogy távoznak a szájából az aranyat érő grand cru classé borok...

Andrew Sutalo az USA-ba importál spanyol borokat, és nehéz szívvel, de kevesebbet eszik és iszik, mint szeretne. Egy coloradói borkereskedés igazgatója, Carlin Karr pedig heti két-három nap egy csepp bort sem fogyaszt. Többen vannak azok, akiknek a fenti aszketizmus elképzelhetetlen, de még a mértékletesség sem nagyon, így inkább beletörődnek a megváltoztathatatlanba. A bukaresti Maria Cristina Petrea hobbiborkedvelő, és maga is keresi a megoldást, de nem találta meg. „Inkább elfogadom a kerekded idomaimat, és továbbra is élvezettel borozom” – mondja. Radu Rizea borszakíró és televíziós szakember hasonlóan áll a kérdéshez: „Az ételt felejtsd el, igyál bort, és boldogan halsz meg!” – hangzik a bölcsessége, és el is hisszük, hogy eszerint él, néhány éve ugyanis a VINCE Budapest vendége volt, és a rendezvény után levezetésképpen a Szimpla kertben annyi korsó sörrel egyensúlyozott, hogy aki nem látta, nem hinné el.

Sósat és zsírosat ide!

t\u00fck\u00f6rtoj\u00e1s, bacon \u00e9s s\u00f3

Fotó: Wright Brand Bacon / Unsplash


A bor nemcsak azért veszélyes fogyókúrázóknak, mert van valamennyi kalóriatartalma, hanem azért is, mert egy-két pohár bortól ellazulunk, kevésbé tűnik szabályszegésnek egy kis csipegetni való, ráadásul tudományosan bizonyított, hogy az alkohol hatására sós és zsíros ételeket kívánunk.

Édes vagy erős?

\u00fcvegpoh\u00e1rban bor, k\u00e9k t\u00e1ny\u00e9ron \u00e9tel

Fotó: Marta Filipczyk / Unsplash


Natalie MacLean népszerű amerikai borszakíró két cikkben is foglalkozott a témával. Az egyik apropóját az adta, hogy az USA-ban cseppet sem meglepő módon „low-carb”, azaz alacsony szénhidráttartalmú borokat dobtak piacra, pedig – ahogy a szerző rámutat – minden száraz bor alacsony szénhidráttartalmú, hiszen a gyümölcscukor már átalakult alkohollá. Kalória azonban a száraz borban is van, az alkohol ugyanis kalóriákat jelent. Ahogy a lapunkban többször szereplő dr. Veres Gábor gasztroenterológus professzor is elmondta, az alkohol igenis kalória, méghozzá nagyobb a kalóriaértéke, mint a cukornak. Míg a maradékcukor grammonként 4 kalóriát ad, addig az alkohol 7 kalóriával büntet százalékonként. A legjobb tehát az alacsony alkoholtartalmú száraz bor, a legnagyobb bűn pedig a magas alkoholtartalmú édesbor – ez a tudatosság persze nem kedvez az erősített sherrynek és portóinak.

És igen, előfordulhat, hogy a kicsit édes bor kevésbé hizlal, mint egy teljesen száraz alkoholbomba vörösbor.

Számoljunk!

telefon, sz\u00e1mol\u00f3g\u00e9p, pap\u00edr a h\u00e1tt\u00e9rben

Fotó: Kelly Sikkema / Unsplash

A megoldás itt is a számolás. Emlékszem, a Gusto magazin főszerkesztője, Kling József már akkor elismert szakértő volt, amikor én csak tanultam a borszakmát. Kedveltem az írásait, csodáltam tudását, stílusát, de akkor még jobban csodáltam, amikor vagy két ruhamérettel csökkent a térfogata. „Csak számolom a kalóriákat” – felelte egyszerűen. Természetesen sportolt is, emlékszem, hogy ő például tollasozott, és persze jóval kevesebb bort fogyasztott.

Az amerikai Diane Letulle borokkal és vacsorákkal foglalkozik, mégis jó formában van.

„A borban lévő alkohol kalóriája is számít, ezért számolni kell vele. Hétközben kevesebbet fogyasztok, ezért hétvégén belefér egy-egy nagyobb borozás.” A dán Peder Larsen épp diplomakurzusát végzi a Wine and Spirit Education Trustnál, és ugyancsak számol. „Edzek és kocogok, nagyon kevés üdítőitalt és gyorsételt fogyasztok, s ha néha becsúszik egy borban erősebb este – ami bárkivel megesik, ugye? –, akkor emelem a sportolás mennyiségét is.”

Extrém sportemberek a pohár körül

fut\u00f3cip\u0151, egy ember fut az utc\u00e1n

Fotó: sporlab / Unsplash


Peder Larsenhez hasonlóan a legtöbb boros felismerte, hogy a mozgás az egyetlen esélyünk.

Caroline Gilby MW, a magyar borok jó ismerője, a VINCE visszatérő előadója és tesztelője nemcsak kocog, hanem maratonokat fut, meg is van az eredménye: karcsú alakja irigylésre méltó. Becca Yeamans-Irwin colorádói borblogger babakocsival fut, így duplán erősít, mindezt hetente négyszer, így bőven szerez mínusz kalóriákat, amiket pótolhat aztán borral. Nicole Dodson Ward ugyancsak az USA-ból ugyancsak az edzésre esküszik: „42 éves vagyok, minden nap iszom bort, mégis jól nézek ki! Nem iszom üdítőket, nem eszem gyorsételeket, de ami a legfontosabb, sportolok.” Egy New York-i chef és étteremtulajdonos, Daniel Humm a mozgás áldásait felismerve továbbment, csapatépítő futást indított. „Kiscsoportos foglalkozásként indult, aztán valami sokkal nagyobb lett belőle. Ma már hetente mindegyikéből többtucatnyian futunk együtt a New York-i éttermeink legváltozatosabb beosztású kollégáival. Sokan már a maratonon is indultak” – meséli büszkén a chef, aki a saját bőrén tapasztalta a mozgás hiányát, hiszen a szakácsok nem szoktak köpni...

A francia Julien Miquel sajátos sporttal veszít kalóriákat: mindennap megmártózik a tengerben, akkor is, ha az 14 °C-os. „Védőöltözet nélkül úszom, ezért nagyon gyorsan égnek a kalóriák!” A fent említett dr. Veres Gábor is mozgással őrzi az alakját. A gerince védelmében futás helyett hetente háromszor elliptikus trénerrel edz, ami közben még filmet is tud nézni, hetente egyszer pedig teniszezik. Az ebédjéhez (ha éppen nem dolgozik) és vacsorájához szívesen kóstol remek borokat, sőt gasztroenterológusként a borfogyasztás mellett is kampányol. A mi ismeretségünk is azzal indult, hogy a zéró tolerancia bevezetése idején olvasói levelet írt a VinCE-nek a szigorú szabály ellen.


1 g ALKOHOL 7,9 kcal
1 g ZSÍR 9,3 kcal
1 g FEHÉRJE 4,1 kcal
1 g SZÉNHIDRÁT 4,2kcal

Hagyjunk időt a testünknek

egy sz\u0151kehaj\u00fa n\u0151 \u00fcl a feh\u00e9r kanap\u00e9n

Fotó: Inside Weather / Unsplash


A gasztroenterológia területéhez tartozik az a tipp, amit a német Gerhild Magerl osztott meg velünk. „Sportolok, köpök, de ha mégis borozok, és mellé sokat is vacsorázom, akkor másnap kihagyom a reggelit, csak gyógyteát iszom, amíg meg nem éhezek.” Ahogy Gerhild mondja, náluk az „Intervallfasten” a legújabb trend, ami annyit tesz, hogy hagyjunk időt a testünknek az emésztésre. Ajánlatos akár 12 órát is hagyni két étkezés között, így a nagy vacsora után elég másnap ebédelni, hiszen úgysem éhezünk meg egy jelentősebb kalóriabevitel után.

Szerző: Németh Ágnes