szőlő és virágok, terasz kilátással egy hegyre

A borászatoktól nyílik a legszebb kilátás

Fotó: Kalmár Borbála

3+1 kihagyhatatlan pince, ha a Balatonnál jársz

Még mindig van néhány melengető hét hátra a nyárból, így érdemes a Balaton felé venni az irányt! Míg napközben a legjobb egy kis vízparti ejtőzéssel múlatni az időt, a déli órák lecsengése után irány felfedezni a tó körüli borászatokat! Mutatjuk hol és mit érdemes megkóstolni.


1. Birkózó a borok mögött

Németh Miklós a kékajtós pinceajtóban

Fotó: Hirling Bálint / VINCE Magazin

A Kékajtó Borászat és Szőlőbirtok neve mostanra már valószínűleg minden borral foglalkozó ember fülében ismerősen cseng az őket övező suttogó bormarketing-propaganda jóvoltából, noha kóstolni minden bizonnyal kevesebben kóstolták a kőröshegyi pince tételeit. A suttogás egyelőre nem is véletlen: a borászat – korát tekintve legalábbis – még bőven az öntudatos óvodás éveket tapossa, telis-teli megvalósításra váró tervekkel, bekopogtatni hozzájuk (előzetes bejelentkezés mellett) azonban már most is érdemes.

A pályaváltás 2015-ben gyakorlatilag is elkezdődött – az elmélet addigra már megvolt, egy szántódi vendéglátós cimbora ruby cabernet-je terelte Miklóst a borok világa felé. Húszévnyi komoly, nemegyszer nemzetközi kitekintéssel is tarkított kóstolási tapasztalat után pedig elérkezett az idő, hogy saját bort is készítsen a birkózásból a fővárosi vendéglátós szakmára átnyergelt Miklós, és egy szál metszőollóval szó szerint belevágjon a szőlőtermelésbe. Ha nem szükséges, nem avatkozik be a borász semmibe, a kezdetek óta bioművelésű szőlő minimális réz- és kénhasználat mellett készül, természetesen derítetlenül, szűretlenül; a fajélesztős erjesztés kísérletileg működik csak.

Borok: olaszrizling különféle variációkban, chardonnay reduktívan és kishordóban, csipetnyi rajnai rizling, és természetesen a vörösök; bársonyos cabernet sauvignon, bíborló zweigelt, mélybordó merlot és mind közül a legcsodálatosabb, a meggyszínű kékfrankos.

2. Sárkány vigyázta rajnai rizlingek

A szent györgy-hegyi vinotéka diszkrét eleganciája

Fotó: Acsai Miklós / VINCE Magazin

Egy sejtelmes fénybe burkolózó napon érkezhetett meg a kilencvenes évek elején Kanadából Gilvesy Róbert a Szent György-hegyre, a romos Eszterházy-présházba, majd egyik dolog követte a másikat, és megvalósult előbb az épület, s jött nyomában a bor is. A kedvenc hely, a Váradi-dűlő javarészt rajnai rizlingnek szolgál otthonául. Az ebből készült bor a telepítéskor, a kilencvenes években jobban tetszett Róbertnek, mint az olaszrizling – igaz, ő maga is elismeri, hogy ez utóbbi fajtában azóta nagyon sokat fejlődött a Balaton vidéke. Rajnait minden dűlőjében találni egyébként, a legegészségesebb fürtökből és a legszebb tételek házasításaként születik meg a (VinCE-díjas) birtokbor, amely ennél a fajtánál a belépő kategóriát képviseli. A következő tétel, a Tarányi, a Lengyel-kápolna alatt büszkén feszülő, gondos odafigyeléssel megművelt hatvan év körüli tőkékről szüretelt dűlős, palackérlelt bor. A rajnai harmadik célállomása pedig a legújabb Gilvesy bor, a St. George.

A St. George egy rajnai rizling, olaszrizling, furmint alapú házasítás, tulajdonképpen a korábbi cuvée, a Bohém folytatása. A "nomen est omen" típusú névválasztás magától értetődően a hegy értékeit szeretné hűen kifejezni, méghozzá a történelmi balatoni fajtákon keresztül.

„Sokat gondolkoztunk az elnevezésen, végül úgy döntöttünk, hogy legyen minél tisztább a történet, és legyen George. Már megvolt a név, amikor bevillant néhány érdekes összefüggés, és ebbe egészen addig bele sem gondoltam. A nagyapám, aki annak idején kivándorolt, György volt; ő a kanadai magyar diaszpórában épített fel egy templomot, amely a Szent György nevet kapta. Az oltár mögött pedig ott volt a Szent György-hegyi sárkány freskója a falon – én meg több mint harmincéves fejjel itt kötöttem ki a Szent György-hegyen. És ezt a sárkánysztorit is nagyon szeretem."

3. Pezsgő sangiovese

Ilyen kilátás mellett még izgalmasabbak a buborékok

Fotó: a szerző​

Török Csaba (2HA Szőlőbirtok és Pincészet) nevére akkor kapta fel a fejét először a nagyérdemű, amikor rendhagyó módon sangiovesetelepítésbe kezdett az addig fehérborairól ismert borvidéken; másodjára pedig akkor, amikor az első vörösborokra idejekorán érkezett meg a dicsérő szavakban nem fukarkodó elismerés. A sokadik fejfelkapást alighanem a legújabb tétel hozza el: nyár eleje óta elérhető a borászatnál a lazacszínben pompázó, saját készítésű sangiovese pezsgő – némi csavarral fűszerezve. Olasz szőlőhöz ugyanis nem illik a francia módi, így a készítési technológia inkább hajaz az ősi prosecco készítésére, a seprő eltávolítása nélkül készülő col fondóra.

+1 nempince: A déli part legjava

A polcokon minden megkapható, ami egy fejedelmi reggelihez csak kellhet

Fotó: Hirling Bálint / VINCE Magazin

A kopott Reisebüro felirat alatt könnyű észrevenni az újat, ami alig több mint egy éve került fel a falra: Spájz. Nevéhez hűen a kicsiny delikáteszboltban rendezett sorokban csücsülnek a kenyerek, pékáruk, lekvárok, szörpök, mézek, különböző tejtermékek, sonkák – egytől egyig a déli parti háztáji termelők remekei. A pult mögött mosolygós, fiatal, filigrán szőke hölgy: Stickel Andrea, aki Németh Miklóshoz hasonlóképpen szintén a pályaváltás elején jár. A boglári születésű Andrea fodrászként dolgozott hosszú évekig, képezte magát, eljárt a fővárosba mesterkurzusokra, és noha már szinte el is felejtette, neki már évek óta megvolt a dédelgetett terve. Nemrégiben pakolás közben találta meg öt évvel ezelőtti jegyzeteit, amin ő maga is kissé elcsodálkozott, hiszen egy háztáji termékekre épülő kisbolt tervét vázolta fel a kockás papírra.

Komoly elszántság és hit szükségeltetik ahhoz, hogy az ember egy teljes állás és egy kamaszodó fiú mellett visszaüljön az iskolapadba: az üzletvezetői, eladói és vendéglátós tanfolyamon kapott elméleti tudás azonban megfelelő alapokat nyújtott a gyakorlati megvalósításhoz és a Spájz megnyitásához. Andi személyiségén és a kiváló minőségű háztáji termékeken túl a hely sajátos báját ugyanis pont ez adja: a visszatérő vevőt már név szerint is ismerik itt, a törzsvevőkről pedig kérdezés nélkül is megmondja, hogy ki mit szeretne. A kávé mellett reggelizésre is van mód: a pultból varázsszóra érkezik a házi vaj és lekvár a kézműves croissant mellé, a nagyétkűek pedig akár töpörtyűt is ropogtathatnak a kaposvári sonkával gazdagon megrakott kovászos kenyérhez.