felhők, zöld fák, szőlőültetvény
Fotó: Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto

Tokajnak soha nem lesz nagyobb sztorija - állítja az egyik legnagyobb magyar borász

Magyarország és Tokaj borászatai pénzben, befektetésben nem tudnak versenyezni a világgal, más utat kell járniuk - állítja ifjabb Szepsy István borász.



A világ szőlő- és bortermelése nagyon sokat változott az elmúlt fél–egy évszázadban. Számunkra felfoghatatlan mennyiségű pénzt fektettek és fektetnek be világszerte. Az „újvilági” bortermelés kialakítása és fejlesztése dübörög, s ennek köszönhetően mára a világ teljes bortermelésének kb. 40 százalékát adják. Az európai klasszikus borvidékek fajtáit felhasználva, technológiáit fejlesztve hoztak létre új ízvilágú borokat, amelyek – néhány kivételtől eltekintve – a XXI. század fogyasztóit igyekeznek formálni. Ám ha a mai sauvignon blanc vagy chardonnay borok fogyasztóinak már nem is Loire-völgyi vagy burgundiai borok jutnak először eszükbe az említett két fajta kóstolásakor, piaci pozícióban és árkategóriában azok az „óvilági” borvidékek vezetnek, amelyek az adott fajtát eredetileg pozicionálták.

Olvasd ezt is! Nagy bravúrt ért el egy tokaji bor a világ egyik legrangosabb versenyén!

Helyünk a világban

egy \u00fcveg poh\u00e1rba feh\u00e9rbort \u00f6ntenek

Fotó: Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto


Az ilyen befektetésekkel Magyarország nem tudja felvenni a versenyt, mert nagyságrendi különbségek vannak. Országunk 65 ezer hektárjával (ebből Tokaj 5500 ha) a világ bortermelésének mindössze 1,2 százalékát adja. Kínában az elmúlt 10 évben megduplázódott bortermő ültetvények mérete, mára közel 900 ezer hektár, a bordeaux-i régió pedig önmagában is kétszer akkora, mint a teljes hazai szőlőterület.

Ahhoz, hogy ilyen nagyságrendi különbséget áthidaljunk, valami rendkívüli egyediséggel kell magunkra vonzani a figyelmet.

Tokaj múltja több évszázadra nyúlik vissza, és hogy ki tudott emelkedni minden más régióhoz képest, az több tényező együttállásának, de elsősorban geológiai adottságainak volt köszönhető.

Létezik egy egyedi, vulkanikus anyaghalmaz, amelyen a szőlő néhány fajtája történetesen jól érzi magát, és minden mástól megkülönböztethető finom bort ad. Ezen a mikroklímán jellemző Botrytis cinerea gomba „élősködve” ezt úgy koncentrálja, aminél magasabb koncentráció a természetben nem tud előfordulni. Évszázados kultúra épült aköré, hogy ez hogyan tehető fogyaszthatóvá, eltarthatóvá az ember testi és tudati fejlődésének érdekében. A borvidékünk első „aranykorát” ennek felismerése hozta. Ma az a legfontosabb kérdés, hogy ezt a természeti adottságot – ami az óvilági bortermő vidékek közt is rendkívüli – hogyan tudjuk közvetíteni a XXI. századi fogyasztó felé. A technológiai fejlődés fontos, de míg a legtöbb esetben arról szól, hogy hogyan hasonlítsunk valamire, a mi esetünkben arra kell koncentrálni, hogy az egyediségünket megőrizzük.



Vannak árkategóriák, ahol számít az egyediség, és van, ahol nem fontos. Semmi kétségem nincs afelől, hogy egy ilyen borvidéken sokféleképpen, akár több szőlőfajtából lehet nemzetközi magas minőségű bort készíteni.

De azért kell a „csúcsbor” kategóriát megcélozni, mert egyrészt van rá lehetőség, másrészt mert csak az tudja a megfelelő szintre pozicionálni a borvidék csúcsmárkáját, ami az egyéb kategóriák érvényesülését is segíti.

Üzenet a nagyvilágnak


Ebben a furmint fajtának két okból is kiemelkedő szerepe van. Az egyik, hogy a jelenlegi hat tokaji engedélyezett szőlőfajta közül minden releváns kategóriában kiemelkedő eredményeket hoz. Tokajnak soha nem lesz nagyobb sztorija, mint az aszúbor, de ha ötvenszeres árkülönbséggel kapható ugyanaz a „borkülönlegesség”, az zavart okoz a piacon. Amíg ez a borvidéken belül letisztul, addig a legfontosabb üzenet a száraz furmint lehet, ami történelmileg egyértelműen Tokajhoz köthető, viszont a XXI. századi fogyasztó számára egyértelműbben tudja közvetíteni a termőhelyben lévő egyediséget, erőt – és ezt a limitált mennyiségű dűlős tételek árban is erősítik. Emellett szamorodni kategóriából lehetett és lehet elkészíteni azt a bort, ami nagyon tokaji, és alkalmas arra, hogy az egyéb természetes édesborok között kialakítsa a hierarchiát – és ezután jön az aszú, aminél nem létezik magasabb szint, amit csak Tokaj tud elérni, és itt nem cukorra, hanem abszolút beltartalomra gondolok. (Az esszencia koncentrációban persze magasabb, de ott szinte lehetetlen egyéni stílusirányokról beszélni, míg az aszúbor esetében nagyon is fontos tényező az ember…)

egy farmernadr\u00e1gos f\u00e9rfi \u00e1ll egy fal el\u0151tt

Fotó: Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto


A másik ok, hogy véleményem szerint azonos körülmények között a furmint az, ami a termőhelyi képességekből a legtöbbet tud koncentrálni, de ez nem jelenti azt, hogy a többi fajta (vagy azok házasítása) nem tud jó bort adni, csak azt, hogy a furmintnál több esély. Ez a szőlőfajta alkalmas arra, hogy arca legyen a borvidéknek, és „pozitív diszkriminációjával” nagyobb külpiaci érdeklődést hozzon.

Hiszem, hogy Tokaj a világ top 5 borvidéke közé tartozik, és ebben az elit klubban pontosan tudni kell, hogy mi a csúcs, és az mivel érhető el.

A furmint fajta nem minden esetben, de gyakrabban tud csúcsminőséget adni, mint bármi más. Ez egy nehéz műfaj, de pont emiatt jobban is ösztönzi a művelőjét a fejlődésre.

Szerző: ifj. Szepsy István