„A borospohár olyan, mint egy szerszám” – interjú Georg Riedellel

2024. július 08.

A megfelelő borospohár kiválasztásának mikéntjéről, a flőtéről és a trendekről mesélt a világhírű osztrák üvegmanufaktúra tizedik generációjának tagja.

Georg Josef Riedel a cég egyik legújabb pohársorozata, a Veloce bemutatására érkezett Budapestre. A Vince magazin az általa vezetett kóstolót követő ebédnél beszélgetett vele a VIRTU Restaurantban.

VINCE: Miről ismerszik meg a jó minőségű borospohár? Kevésbé gyakorlott borfogyasztó hogyan válassza ki a megfelelő poharat például egy borszaküzletben?

GEORG RIEDEL: Az ilyen vásárlásnak az a hátránya, hogy a boltban csak megnézni tudjuk a poharat, de kipróbálni nem. Márpedig a kipróbálás a döntő momentum. Borospoharakat nem azért veszünk, mert jól néznek ki; használni akarjuk őket. Éppen ezért vásárláskor ugyanúgy érdemes eljárni, mint más használati eszközök esetében. Előtte informálódjunk, nézzünk körül a piacon, olvassunk utána, milyen tulajdonságokkal rendelkezik az egyik vagy a másik gyártmány És ha van rá mód, mindenképpen próbáljuk is ki, mert ezt a tapasztalást még az előbb elmondottak sem pótolhatják.

Pezsgő dekantálás: mikor és miért van rá szükség?

Három az igazság?

VINCE: A jelentős borospohárgyártók kínálatában több száz különböző típus található. Az emberek nyilván nem engedhetik meg maguknak, hogy mindből tartsanak otthon. Mi a tanácsa: legyen otthon egy fehérboros, egy vörösboros és egy desszertboros pohár?

GEORG RIEDEL: Minden cég más piaci szegmensben, más pénztárcához vagy éppen más alkalomra kínál poharakat. Mindenkinek más az erőssége. Nekünk például az, hogy szőlőfajta-specifikus poharakat is készítünk. A paletta nagyon széles, az úgynevezett belépő poharaktól kezdve az egészen drága, kézzel készítettig minden megtalálható. A fogyasztónak tisztában kell lennie vele, az ő igényeihez melyik passzol legjobban. Milyen sűrűn iszik bort, melyik a kedvenc borvidéke, borstílusa, szőlőfajtája? Ezek végiggondolása után tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbbet. Ha az előbb azt mondtam, hogy a borospohár használati eszköz, most azt mondom, a borospohár egy szerszám. Olyan, mint egy csavarhúzó. Abból sem akármilyet veszünk, hanem olyat, amivel el tudjuk végezni a konkrét feladatot.

A Riedel-történelem

Johann Christoph Riedel 1673-ban indította el üvegkereskedését, fia üvegfestőként szállt be a vállalkozása, az unoka Johann Leopold Riedel viszont 1756-ban már üveghutát alapított a mai Csehország területén. A ma is üzemelő Riedel-üveggyár ezt tekinti megalakulása évszámának, a cég tehát 2024-ben a 268. születésnapját ünnepli. A története során végig a Riedel család tulajdonában maradt manufaktúra a csehországi korszakában gyártott többek között lámpát, műszerekhez nagy precizitású üveget, de még képcsövet is. A második világháború után, a kristály ékszereiről híres szintén osztrák Swarowski segítségével, Claus Riedel az ausztriai Tirol tartományban található Kufstein városában szervezte újra a családi vállalkozást. A Riedel központja mai napig ott működik. Szintén Claus Riedel volt az, aki 1958-ban „feltalálta” a szőlőfajta-specifikus borospoharakat. Meggyőződése volt ugyanis, hogy minden egyes szőlőfajta (illetve az abból készített bor) karakterét más és más formájú és méretű kehely hozza ki. A céget ma a tizedik generációs Georg Josef Riedel és fia, Maximilian vezeti. Napjainkban összesen mintegy 56 millió poharat készítenek évente, ebből 200 ezer még mindig hagyományosan szájjal fújt. A kínálatukban a borospoharak mellett szerepelnek többek között pezsgőspoharak, vizespoharak, konyakos poharak, pálinkás poharak, de bordekantáló edények is.

Egy borospohár mindenek felett?

VINCE: Folytatva a hasonlatot, az említett belépő pohár egy univerzális szerszám, ami mégsem jó semmire?

GEORG RIEDEL: A belépő poharat mi borbarát pohárnak nevezzük. Az élmény jó, harmonikus lesz, de nem feltétlenül arról fog szólni, hogy az ízek, aromák a maguk teljes, tökéletes valójában mutatkoznak meg. Ez inkább azoknak az alkalmi fogyasztóknak jelenthet megoldást, akik néha emelnek le egy-egy palackot a boltok polcáról, nincs kifejezett preferenciájuk, és ezért mindig mást tesznek az asztalra például egy családi ünnepen. Aki kifejezetten egyes borvidékekben, borstílusokban, szőlőfajtákban mélyedne el, azt nyilván más szempontok vezérlik. Aki Bordeaux-t vagy Burgundiát szeretné alaposan megismerni, az azzal is tisztában van, hogy egyes tételek 100 eurónál kezdődnek. Ez egyben azt is feltételezi, hogy megengedheti magának az adott borhoz legjobban illő speciális poharat is. És valószínűleg meg is veszi, mert valóban azt szeretné, hogy ezek a különleges, nem olcsó borok a lehető legnagyobb örömöt szerezzék neki.

VINCE: Mit gondol a pezsgőknél használt flőtékről? Egyre több szakember, elsősorban sommelier iktatja ki, mondván, azon kívül, hogy a hosszúkás pohárban szépek a lassan felszálló buborékok, más élményt nem nyújt.

GEORG RIEDEL: Kóstolás szempontjából a flőte valóban nem praktikus, mert az aromák nem tudnak igazán kiteljesedni benne. Ha azért iszom egy champagne-t, vagy akár egy habzóbort, mert az adott tételt sokra tartom, és szeretném valóban kiélvezni, akkor inkább fehérboros pohárból szoktam kóstolni. A flőte viszont ünneppé varázsolja a pezsgőfogyasztást. Éppen mert karcsú és hosszúkás, nagyon elegánsnak hat benne az ital. Ráadásul évszázados hagyománya van. A flőte soha nem megy ki a divatból, és szerintem ez így is van rendjén. Ebben a kérdésben nem vagyok vaskalapos.

Borospohár divatok

Férfi öltönyben, előtte két borospohár az asztalon — Fotó: Nyilassy Lili

VINCE: Az utóbbi években a szár nélküli borospoharaknak szintén divatjuk lett. Furcsa jelenség, hiszen közben mindenhol azt tanítják, több okból sem jó a kehelynél fogni a borospoharat.

GEORG RIEDEL: Az első szár nélküli borospoharunkat éppen húsz éve készítettük el. A fiam, Maximilian állt elő az ötlettel. Értünk el vele szép sikereket, de az igazi nagy áttörés sosem jött el. Pedig ugyanaz a térfogat, ugyanaz a szájátmérő és szinte ugyanaz a forma. Az emberek viszont szeretik látni, megfigyelni a bort a kehelyben, ez is a bor iránti tiszteletadásuk része. A szár nélküli pohárnál erre nincs lehetőség, hiszen magát a kelyhet tartjuk a kezünkben. Azt hiszem, hasonló a helyzet, mint a parafa dugóval. Jöhet bármilyen új palacklezárási technika, a parafa dugó sosem szorul vissza teljesen. Az ember értékeli, hogy természetes anyagból készül, és hogy általa a bor felbontása, megkóstolása szertartássá nemesül. Sokkal többet ad annál, mint amikor gyorsan lecsavarjuk a kupakot, és kitöltjük a bort. Ezt érzem a pohárnál is.

VINCE: Mit lát következő trendnek a borospoharak piacán?

GEORG RIEDEL: Számunkra az a legfontosabb, hogy tovább tökéletesítsük a géppel készített poharaink minőségét. Ha megnézünk egy géppel készített poharat, a szárát, a száját, a talpát, a súlyeloszlását, már ma is felülmúlja a szájjal fújt poharakét. A legelegánsabb környezetben, a legünnepibb alkalmakkor is megállják a helyüket. De természetesen ettől még mindig van és lesz mit fejleszteni. Azt hiszem, ez most egy fontos törekvés az iparágban. Mindeközben persze reméljük, hogy a kézzel készített borospohár sohasem fog kihalni, mert olyan érzelmeket képes kiváltani, amelyekre egy gépi pohár sosem lesz képes. Ott van benne egy szakember lehelete, szó szerint. Párhuzamosan ennek a fennmaradásán is dolgozni kell.