Frei Tamás: „Nem hiszem, hogy háborúk fognak kitörni miatta”

Interjú Frei Tamással arról, mi fog véget vetni a kávéforradalomnak, megérezzük-e Kína belépését a piacra és hogy meddig drágul még a kávé.

VINCE: Még a kávéreneszánsz előtt, 2007-ben nyitottad meg az első Cafe Frei kávézót. Ez akkor kizárólag szerelemprojektnek indult, vagy megérezted, hogy ebből hamarosan nagy üzlet lesz?

A kezdő lökést pusztán a kávé iránti rajongásom adta, ami annak szólt, hogy a kávéban, egészen a pontosan a kávézóban megtaláltam mindazt, amit a regényírásban és a tévézésben imádtam. Nagyon komplex egészet alkot, hiszen meg kell tervezni a hely dizájnját, a beszerzés által beleláttam a fejlődő világba, a politikába, és végső soron egy kávézó célja a szórakoztatás az élménynyújtás, akárcsak a TV-műsoroké. Őszintén mondom, szellemileg nagyobb kihívást jelent, mint bármelyik korábbi munkám.

VINCE: Említetted, hogy beleláttál a politikába: ezért döntöttetek úgy 2020-ban, hogy saját ültetvényt fogtok bérelni? Hol tart most ez a projekt?

Pont a célegyenesben tört ki a koronavírus, emiatt nem tudtuk véglegesíteni a dolgot, hiszen ahhoz ki kellett volna többször utazni. A tervünkről azonban nem tettük le. Látjuk, hogy a zöldkávé árak hogyan változnak, egyik pillanatról a másikra 50 százalékkal emelkedhetnek, márpedig elértük azt a méretet, főleg mióta a kiskereskedelemben is jelen vagyunk, hogy a stabil, kiszámítható működéshez már elengedhetetlen az előre jól kalkulálható nyersanyagköltség. Az árváltozásnak azonban inkább a klímaváltozás, a szélsőséges időjárás az oka: a kávé a szárazságot és a sok csapadékot is nehezen viseli.

VINCE: A fenntarthatóság is növelhető egy saját ültetvénnyel? Ez is szerepet játszik a döntésetekben?

Mivel bérelni fogunk, legfeljebb annyi a mozgásterünk, hogy olyan országot választunk, ahol minősítik és támogatják azokat, akik fenntartható módon termesztik a kávét. Az persze más kérdés, hogy a hatóságok ezt mennyire veszik szigorúan, erre sajnos kevés rálátásunk és még kevesebb ráhatásunk van. Mi közvetlenül inkább a környezetbarát csomagolóanyagokkal tudunk tenni az ügyért: visszaváltható üvegeket, lebomló kapszulákat és lebomló papírpoharakat használunk. Utóbbit mostanáig Litvániából hozattuk, de úgy néz ki, végre találtunk hozzá magyar partnert.

VINCE: A ti fő piacotok Közép-Európa. Mennyi tartalék van még itt a kávé-boomban?

Magyarországon és általában a volt szocialista blokkban még mindig javul az életszínvonal. Ez a kávéra vetítve azt jelenti, hogy a fogyasztásunk nagyobb százaléka tevődik át otthonról a drágább kávézókba. Ez a folyamat jól nyomon követhető volt a COVID megjelenéséig, ám ha nincs a járvány, akkor se tartott volna a végtelenségig. Az életszínvonal további javulásánál ugyanis egy idő után megint esni kezd a kávézók forgalma: 5-6 éve az emberek azt engedhették meg maguknak, hogy megigyanak egy pohár bort a teraszon állva a Bazilika tövében, következő lépcső a kávézó, ahol már egy süteményt is esznek, ám ezt is ki lehet nőni, és akkor irány az étterem. Nálunk is van, aki már ebbe a szakaszba lépett, láthatjuk, hogy az ázsiai tésztázók tele vannak. Ez egy folyamatosan mozgásban lévő piac, nehéz megjósolni, hova fut ki.

VINCE: A keresleti oldalon belépett a polgárosodó Kína és India a milliárdos lakosságával. Bár arrafelé nem akartok terjeszkedni, feltételezem, hatásukat, mindenek előtt az árfelhajtót, ti is megérzitek.

Szerepük kétségtelenül jelentős a piacon, bár nélkülük is bővül a kereslet, ugyanis a hagyományosan „kávésnak” számító országokban is növekszik a fogyasztás. Én azokkal értek egyet, akik szerint 3 évig tart még a felfutás, akkor fogjuk elérni a platót, a mainál 40 százalékkal magasabb árak mellett. Azon a ponton sok ültetvényes, aki addig kakaót termesztett, át fog állni a kávéra, így a kereslet egyensúlyba kerül a kínálattal.

VINCE: Írtál politikai thrillereket, amiben mindig a valóság határát súroló történeteket meséltél el. El tudod képzelni, hogy egyik következő könyved középpontjában a kávé álljon? Válhat a világpolitikát meghatározó erőforrássá a kávé?

A kávé szerintem sose fogja elérni például az ivóvíz státuszát. Bár biztosan sok embernek hiányozna, ettől még mindig élvezeti cikk marad, ráadásul az utánpótlás kellőképpen diverzifikált, számos országban termesztik. Nem hiszem, hogy háborúk fognak kitörni miatta.

Szerző: Geri Ádám
Fotó: Cafe Frei