Így készül a Matua Sauvignon Blanc: Trinfa Heni naplója Új-Zélandról – 2. rész

Elképesztő biztonsági intézkedések, pedig még el sem kezdődött a Matua Sauvignon Blanc alapanyagának szürete. Trinfa Henriett új-zélandi naplójának legújabb részében az első munkanapokról ír.

Trinfa Henriett 2022-ben megkapta a Jövő Borásza díjat, aminek köszönhetően 6 hetet a provence-i rozé hazájában, a franciaországi Cotes du Rhone borvidéken tölthetett. Ott szerzett tapasztalatain felbuzdulva 2023 februárjában még nagyobb kalandba vágott. Az elkövetkezendő hónapokat Új-Zélandon, a sauvignon blanc borai okán itthon is méltán híres Matua borászatnál tölti. A Vincére írt naplósorozatának első részében a megérkezése utáni fogadtatásról mesélt. Az alábbi, második részben a gyakorlásé, felkészülésé a főszerep.

Az előző részben a feldolgozót és a fogadtatást illető benyomásaimról meséltem. Ezúttal a tréningről fogok írni. Annyit már elöljáróban elárultam, hogy még megérkezésünk előtt online anyagokat kaptunk. Ezek többnyire videókból, elméleti összefoglalókból és minden rész végén egy teszt sorozatból álltak. A videók és az elméleti anyagok is bármennyiszer visszanézhetők voltak. Ez azért nagyon hasznos, mert így a szüreti időszak alatt is elérhető lesz az anyag, ha esetleg valakiben kérdés merülne fel. Ezek a tanulmányi anyagok egy online felületen elérhetőek. Ezeken kívül kaptunk e-mailben 10 másik, előre megkomponált tréningfeladatot, amit online kellett elvégezni. Itt is voltak kérdések, amikre válaszolni kellett. Ezzel folyamatosan kontrolálni tudták, hol tartunk a fejlődésben.

Felkészítés a megérkezés előtt

A megérkezés és munkakezdés utáni első napon közösen néztünk videókat, illetve megkaptuk azokat a szükséges felszereléseket, amiket az első részben említettem. Többször vettünk részt olyan oktatáson, ahol az elsősegély mikéntjét és a vészhelyzet esetén szükséges teendőket magyarázták és tanították. Nagyon komolyan veszik az alkalmazottak testi, lelki és mentális egészségét. Ezt nagyon értékelem. Azt gondolom, az ilyen megfeszített tempójú idénymunkáknál fontos, hogy minden szempontból meglegyen az egyensúly. Így a teljesítményünk maximalizálható és a kilengés is kevesebb.

A második naptól kezdve aztán már aktívan részt vettünk a pince életében és szüret előtti takarítás-fertőtlenítés folyamatában. Ez az a gyakorlatban azt jelentette, hogy átmostuk a tartályokat, amikbe majd a frissen beérkezett szőlőmustot fejtjük. Az itt található tartályok többsége sokszorta nagyobb a korábban általam látottaknál. 30 és 50 ezer (!) literes tartályok többségében, de akad 150 ezer literes is. Bár elsőre ijesztőnek tűnnek a méretek, de az ember valahogy belerázódik a tartálymosási technikákba és mindenbe, ami ezekkel a hatalmas űrtartalmakkal jár. Gondolok itt arra például, hogy a tartályok teteje őrjítő magasságokban van, kiépített állványok segíti a feljutást, ezzel is könnyítve a dolgozók munkáját. Itt nem szerencsés, ha valaki tériszonyos.

Matua Sauvignon Blanc előtt egy kis víz

Az első pár alkalommal vízzel gyakoroljuk a folyadékok fejtését egyik tartályból a másikba. Ennek több oka van. Az egyik ok, hogy így nem keletkezik anyagi kár, ha nem zárjuk el a csapokat időben. A másik, hogy így az elején nem használunk vegyszert. Veszélyes ugyanis (még védőszemüveg és kesztyű használata esetén is), ha az emberre fröccsen, ami viszont egy ilyen szituációban elkerülhetetlen.

Amikor már vízzel begyakoroltuk a megfelelő technikáját a csapok nyitásának illetve zárásának, akkor térhetünk rá a kemikáliák és a borok kezelésére. Éppúgy, mint otthon, itt is megvan minden szennyeződésre a megfelelő tisztítószer. Attól függően döntünk, hogy a tisztítani kívánt elem (tartály, cső) mennyire szennyezett. Egy példa: abban az esetben, ha a csőben vagy a tartályban fehérbor fejtését megelőzően vörösbor volt, minden alkalommal erősebb tisztítószerrel kell átmosni a csőrendszert, a szivattyút és a tartályt is. Erre azért van szükség, hogy a fehérborba véletlenül se kerülhessen vörös színanyag.

Amikor vízzel gyakoroltuk a különböző szivattyúk használatát és igyekeztünk ráérezni a rendszer valódi működésére, kicsit úgy éreztem magam, mint egy óriási játszótéren. Természetesen mindeközben végig tisztában voltam a lehetséges veszélyforrásokkal, amik a majdani éles helyzetben már jelen lesznek. Mégis, amikor egy olyan fejtéshez rakjuk össze a csöveket és a szivattyúkat, aminek a két vége között 15 percet kell sétálni, az olyan, mintha legóznék. Lenyűgöző, ahogy egymásba illesztjük az alkatrészeket. Az ekkora távon szállított folyadék egy előre kiépített csőrendszerre csatlakoztatva kerül például export tartályokba, vagy csak a feldolgozó egyik végéből a másik végébe. A tartályok A-W-ig vannak jelölve, és még szám is tartozik hozzájuk. A számok első 2-3 számjegye mindig az űrtartalmat mutatja.

Kommunikáció, de hogyan!

Biztosan mindenkiben felmerült – ahogy  bennem is kezdet kezdetén – a kérdés, vajon hogyan tudunk kommunikálni egymással, ha a séta is 10-15 percet vesz igénybe. A válasz igen kézenfekvő: zsebrádióval. A fejtés 2 végpontján – indító és fogadó oldalon – áll a két dolgozó. A rádión különböző szavakkal vezetik egymás munkáját. Például: „indítom a vizet!”, mondja az indító oldal, mire a fogadó oldal, ha látja a vizet a földre folyni a csőből, azt feleli, hogy: „látom a vizet!”.

A bor küldésekor a kommunikáció hasonló. Csupán annyi a különbség, hogy amikor a bor jön a csövekben, akkor tolja maga előtt a vizet. Ezért a csőrendszerből kiáramló vizet kóstolgatni kell. Amikor aztán érzi a fogadó, hogy bor jön, akkor a kivezető csapot elzárja és a tartály fogadó csapját megnyitja. Ezzel elindul a fejtés. Ami nekem újnak számított a folyadékok fejtésében, az a gravitáció és a közlekedő edény elvének használata. Vagyis a fejtés megkezdésekor a tartályban lévő nyomást használjuk a folyadék továbbítására. A tartály nagyságától függően az első 2 ezer liter csupán a folyadék nyomásával át tud menni a továbbító rendszeren. Ezek után kapcsoljuk be a szivattyút, ami segít a művelet befejezésében. (Ezáltal spórolunk az energiával és kíméljük a bort.)

Még el sem kezdődött a szüret, de már most rengeteget tanultam! Alig várom, hogy a szüret alatt mégt öbbet tapasztalhassak meg az új-zélandi sauvignon blanc életérzésből.

Szerző: Trinfa Henriett