Frissítő sörkülönlegességek

Tradíciók mentén

A közízlés megbarátkozott a fanyarabb ízekkel, sőt divattá lett a savanyú, sörben éppúgy, mint az üdítőkben vagy a koktélok világában. Nos, a söröknél mindig is jelen volt ez a típus, és korántsem csak akkor, hogyha a gondatlan kocsmáros nem tisztította ki megfelelően a csapolóberendezést, és megsavanyodott a csövekben található sör. Az európai sörkultúráknak számos eredetileg is savanykás ízvilágú söre van, amelyek világszerte egyre kedveltebbek.

Mielőtt továbbmennénk, időzzünk el azon egy picit, miért van ez így! Honnan jön a savanyú? Ezt a részt egy elég erős állítással is kezdhetjük: a tejipar „lenyúlta" Louis Pasteur nevét! A francia mikrobiológus 1862-ben kidolgozott egy módszert, aminek a lényege, hogy a folyékony élelmiszerekben található mikroorganizmusokat hőkezeléssel pusztítja
el. A „pasztörizált" kifejezést minden tejesdobozon megtalálhatjuk, pedig Pasteur egyáltalán nem a tejek tartósításán dolgozott, sokkal inkább a borokén és a sörökén! Ennek oka pedig az volt, hogy

a 19. században valószínűleg minden sör valamennyire savanyú volt, hiszen a higiénia közel sem állt azon a szinten, mint manapság. A sörökbe simán bejutottak olyan baktériumok, amelyek elvitték az ízeket valami olyan irányba, ami nem feltétlenül egyezett a sörfőző szándékával. Fogalmazzunk úgy, hogy akkoriban a savanyú sörre bizonyára másképp tekintettek, mint manapság.

Tudjon meg még többet a nyári sörökről a VINCE Magazin augusztusi lapszámában.

Augusztusi lapszámunk augusztus 6-tól elérhető országszerte, vagy megrendelhető közvetlenül tőlünk, a kiadótól. Amennyiben előfizetne magazinunkra, úgy azt ezen a linken keresztül teheti meg.