emberek a szabadban, kezükben borospalackot tartanak

Somlói borászok

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

Tényleg el kéne már engedni a juhfark-nászéjszakák bora mítoszt?

Fontos, hogy a fogyasztó mit érzékel egy adott márkából, de nem kevésbé érdekes, mit gondolnak róla maguk a borászok. Erős Zoltán vendégszerzőnk járt a Somlói Juhfark Ünnepen és kérdezte ki a borászokat a fajtáról.


emberek egy teremben

Megnyitó (bal szélen Tornai Tamás, az ünnep megálmodója)

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

Tizenhét borászat huszonnyolc borát kóstolhatták meg az idén hatodik alkalommal megrendezett Somlói Juhfark Ünnep résztvevői a somlójenői Tornai Pincében október 16-án. A sétálókóstoló mellett a programban szerepelt dűlőtúra, vertikális juhfark kóstoló, pince- és múzeumlátogatás, de az érdeklődők egy interaktív gasztrokóstoló keretében ismerkedhettek a sajt és bor verhetetlen párosával is.

z\u00f6ld sz\u00edn\u0171 boros\u00fcvegek, egyiket \u00e9ppen bontj\u00e1k

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

A kiállítók közül Kolonics Károly borász a 2019-es és a 2020-as juhfarkkal mutatkozott be a közönségnek, a tételek bemutatása mellett az idei szüret tapasztalatait is összegezte: „A szüret befejeződött és bízom abban, hogy kiemelkedő lesz a minőség.

Nagyon extrém év volt az idei.

Június első napjaiban még előfordultak nulla fok körüli hőmérsékletek, ott egy hónap lemaradásban volt a szőlő. Aztán bejött a száraz meleg, nagyon kevés csapadékkal. Azokat a szőlőket, amik megfelelő tartalékkal rendelkeztek, kevésbé viselte meg ez az időszak. A korábbiaktól eltérően alakult a szüreti sorrend is, a furmint és a hárslevelű beelőzte az olaszrizlinget. Az extrém helyzetből végül megfelelő cukor- és savtartalommal jöttek ki a szőlők. Aki kicsit kockáztatott és várt a szürettel, az nem járt rosszul. Én bízom abban, hogy csúcsborok lesznek az ideiek. A juhfark kényes fajta, ennek ellenére egészem jól bírta a nem mindennapi körülményeket. Az idén nagyon meghálálta azt a plusz munkát, amit egyébként is igényel. Az idei juhfarkok is nagyon jók lesznek, a savak miatt várhatóan hosszan eltartható, jól érlelhető lesz az évjárat."

egy n\u0151 feh\u00e9r pulcsiban \u00e9ppen bort t\u00f6lt egy borospoh\u00e1rba a szabadban

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

A Somló egyik legnagyobb borászata, a mindenek előtt a pezsgőiről ismert Kreinbacher Birtok szinén két borral jelentkezett. A juhfark 2019-es tétel fürtválogatással, egész fürtösen préselve készült. A must nagyobb részét acéltartályban, a többit pedig többször használt, 500-2500 literes hordókban erjesztették és nyolc hónapon át érlelték. Az ugyancsak 2019-es Selection ezzel szemben jórészt bogyózva, rövid áztatás után, spontán erjesztéssel készült, magyar és francia tölgyhordókban érlelődött 8 hónapon át. A pincészet munkatársa Baráth Sándor, egyben a hegyközség elnöke, elmondta, a pincészet induláskor még fenntartásaik voltak a juhfarkkal kapcsolatban, de aztán felismerték a fajta jelentőségét, a benne rejlő lehetőségeket. Baráth Sándor egyben a hegyközség elnöke is, így teljes rálátása van a somlói juhfark termelésre: „Hatalmas lehetőségek vannak ebben a fajtában. Nemcsak azért, mert a juhfarkból nagyon szép borokat lehet készíteni, hanem azért is, mert sokféle stílusban dolgozható fel. Lehet gyümölcsösebb, lehet hosszú érlelésre alkalmas komplex bor, de akár késői szüretelésű édes bor is. Ugyan mi még nem próbáltuk, de akár pezsgő is készülhet belőle. Vannak ilyen jellegű kísérletek is. A legnagyobb területet Somlón most már a juhfark foglalja el.

Húsz évvel ezelőtt teljesen másképp nézett ki, akkor még az olaszrizling vezetett.

Mivel nagyon népszerű a somlói juhfark, mint márka is nagyon erős, ezért egyre több termelő telepíti az arra alkalmas helyekre. Azt is megfigyeltük, hogy a versenyeken legsikeresebb tíz somlói bor között legalább három-négy juhfark szokott lenni. Utána jön a furmint, az olaszrizling és a hárslevelű. A juhfark nagyon jó példa arra, hogy a fajta és a terroir hogyan tud egymásra találni."

emberek egy teremben, el\u0151t\u00e9rben k\u00e9t f\u00e9rfi egy feh\u00e9r asztal k\u00e9t oldal\u00e1n

Fotó: Erős Zoltán

A Móron és Somlón is aktív Csetvei Krisztina 2019-es juhfarkjánál a must fele rozsdamentes acéltartályban, a másik fele magyar tölgyfahordóban és Légli Attila kő-agyag amforájában erjedt ki, és ott is érlelődött finomseprőn. A tartályos rész a gyümölcsösséget, a hordó és az amfora a krémességet, és a bor komplexitását adja. A borászhölgy rövid előadásában összehasonlította az általa legjobban ismert két borvidék zászlósborát: „Sok a hasonlóság a móri ezerjó és a somlói juhfark között. Mindkettő nagyon érzékeny, növényvédelmi szempontból is kiemelt figyelmet igényel.

Az ezerjóból és a juhfarkból nagyon izgalmas bort lehet készíteni.

Juhfarkot minden évben készítek, igaz nagyon kis tételben, számunkra Somlón az olaszrizling a meghatározó. A juhfark inkább egy különlegesség, van, hogy mindössze egyetlen hordónyi az eredmény. Az idén összességében nagyon koncentrált alapanyagot szüreteltünk. A minőség zseniális, a lékihozatal viszont 30 százalékkal kevesebb a korábbiaknál."

emberek egy nagy vil\u00e1gos teremben, kez\u00fckben borospoh\u00e1r

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

A kiállítók közül ezúttal hiányzott Somló egyik meghatározó termelője, Spiegelberg Stephan. Mivel úgy vélte, méltatlan, hogy egy DHC minősítésű bort a szervezők nem tartanak alkalmasnak a külön bírálat nélkül a bemutatásra, csak látogatóként vett részt a rendezvényen, de azért megosztotta a fajtával kapcsolatos gondolatait: „Ha a külföldi piacot nézzük, akkor a juhfark egyik legnagyobb problémája, hogy még mindig nagyon kevés van belőle. A rendszerváltás után kezdték újra telepíteni Somlón ezt a fajtát. Inhauser István és Fekete Béla voltak azok, akik elsőként belevágtak, de miután ez a fajta nem volt itt engedélyezve, bíróság elé citálták őket, másodfokon azonban nekik adtak igazat. Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a juhfark elnevezést próbálják összehozni a nászéjszakák borával. Ez nem igaz, hiszen száz évvel ezelőtt itt csak vegyes ültetvények voltak, ebből készült a somlói.

Amikor a Habsburgok a nászéjszakák borát itták, itt még nem volt juhfark.

Ezzel együtt a juhfark sikeres lehet külföldön. Erre példa, hogy 2010-ben az én borom az USA-ban bekerült a legjobb 100 bor közé. Azt azonban látni kell, hogy Amerikában minden bornak kell egy sztori, hogy valamihez tudják kötni. A népszerűség azonban rendszerint nem tart hosszú ideig, s gyorsan el is felejtik, jönnek az újabb kedvencek. Régebben a Somlón csak fehérbor volt, most ennek egy része pezsgőnek megy, de készülnek vörösborok is, emiatt egyre kevesebb igazi somlói bor kerül a piacra."

egy n\u0151 a t\u00e9glafal el\u0151tt \u00e1ll, kez\u00e9n\u00e9l boros\u00fcvegek, t\u00f6bb ember asztaln\u00e1l \u00fcl

Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus

Fotó: Somlói Juhfark Ünnep

A sétálókóstoló közönsége jórészt a legújabb – 2019-es, 2020-as – somlói juhfark borokat ismerhette meg. A tételek között több olyan is volt, amik még nincsenek forgalomban. A legidősebb, ötéves bort a Fekete Pincénél kóstolhatták az érdeklődők. Ezt a bort már kevésbé a gyümölcsösség, sokkal inkább a gazdag ásványosság jellemzi. A régebbi évjáratok iránt érdeklődők számára igazi csemegét jelentett a Tornai Pince egy évtizedet átfogó vertikális juhfark kóstolója, ami megmutatta, hogy a somlói bor a korral nem öregszik, csak gazdagodik.