emberek állnak egymás mellett egy teremben

Jobb szélen Dúzsi Tamás szekszárdi borász

Fotó: Dúzsi Tamás

Nagy elismerés a szekszárdi borásznak a világ egyik legnagyobb borversenyén

Mit ér a bor, ha aranyérmes? - magyar zsűritag árult el izgalmas kulisszatitkokat a világ egyik legjelentősebb borversenyéről.


Arannyal és ezüsttel megpakolva tértek haza a magyar pincészetek a világ egyik legjelentősebb borversenyéről, a német Berliner Wein Trophyról. Munkájuk elismeréseként 3 nagy- és 94 aranymedál mellett szép számú ezüstérem is jutott a hazai boroknak. A rangos eseménynek azonban volt még egy magyar vonatkozása: ifjabb Dúzsi Tamás is tagja volt a tekintélyes zsűrinek, a szekszárdi borász immár 2013 óta visszatérő szereplője nemzetközi borversenyek bírálóbizottságának.

„Szép, izgalmas és különleges feladat ez – meséli –, hiszen a világ legjobb borait kóstolhatja az ember, rengeteg élményt, tapasztalatot gyűjtve. Ez is hozzájárul a szakmai fejlődéshez, a bortrendek megismeréséhez. Mindig is érdekelt a borbírálat, egyszerre örömteli és nehéz. Eleinte meghívottként figyeltem a versenybíróság munkáját, majd egy speciális kurzus elvégzése után kaptam felkéréseket és vehettem részt az értékelésben.”

\u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 borospoharak asztalon

Fotó: Dúzsi Tamás

A nemzetközi borversenyek általában négynaposak, ám az idei Berliner Wein Trophy 8 naposra nyúlt. Részben a Covid járvány, részben pedig a nagyszámú nevezés indokolta ezt. Negyven ország borászai összesen 8458 mintát küldtek a megmérettetésre, Magyarországot 70 borászat képviselte 241 tétellel.

„Több bizottság elemzi a beküldött borokat, általában heten alkotunk egy csoportot. Ifjabbak, idősebbek vegyesen. Ez nem véletlen, hiszen a fiatalabbak fogékonyabbak az apró különbségekre, míg az idősebbek pontosabban, szakszerűbben fogalmazzák meg a véleményüket. Egy nap 45 bort kóstolunk, tematikus sorrendben, kisebb regeneráló szünetekkel. Ilyenkor vizet iszunk, néhány falat száraz kiflit eszünk. Mindig könnyű fehérekkel kezdünk, aztán rozéval folytatjuk, majd a vörösborok következnek évjárat szerint. Menet közben csak pontozunk, nem egyeztetünk egymással, a nap során tapasztaltakat csak az adott nap végén vitatjuk meg. Megbeszéljük az érdekességeket, különlegességeket és néhány pohár sörrel lazítunk kicsit. Megfizethetetlenek ezek az eszmecserék, hiszen különböző szempontokat ismerhetünk meg.”

sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p k\u00e9perny\u0151n feliratok

Fotó: Dúzsi Tamás

Kevesen tudják, hogy a zsűri munkája, felkészülése éppúgy szabályozott, mint a borminták leadása, hogy a pontozás a lehető legoptimálisabb legyen. Melyek a legfontosabb elvárások?

„Vannak írott és íratlan szabályok. Kerülni kell mindent, ami befolyásolhatja a bor tökéletes megismerését, az íz- és illatérzékelést. Reggelire nem előnyös intenzív ízű ételt fogyasztani, kávét inni, nem szabad parfümöt használni, hiszen ezek mind befolyásolják, félreviszik a bor egyedi jegyeinek felismerését. Van olyan zsűritag, aki éppen ezért reggel még fogat sem mos, vagy ha mégis, akkor csak sima vízzel, fogkrém nélkül. Kialvatlanul, fáradtan sem lehet senki zsűritag, hiszen az egész napos bírálás folyamatos koncentrációt igényel, agyilag és fizikailag is megterhelő. A minél tökéletesebb eredményért, bemelegítésként úgy nevezett belövő borokat kóstolunk, ezek között van korábbi ezüstérmes bor is, hogy a színvonalat illetően legyen viszonyítási alapunk. Fontos, hogy a bizottság objektív maradjon, ám szubjektív alapon.”

Fotó: Dúzsi Tamás

Valamennyi zsűritag felkészült, profi szemléletű, a borászat iránt elkötelezett szakértő. Ettől függetlenül előfordulnak nézetkülönbségek, de a túlzottan eltérő vélemény nem játszhat szerepet a végeredményben. Erre kifejezetten figyelnek is.

„Ha valaki kiugróan magas pontszámot ad egy borra, azt az összértékelésből kiveszik. A szünetben, vagy a nap végi megbeszélésen a zsűri elnöke ezt szóvá is teszi és az érintett bírálónak meg kell indokolnia az átlagtól eltérő döntését. Bár mindenki önállóan értékel, alkalmasint megvitatjuk a kirívó eseteket, hiszen ez szakmailag is tanulságos lehet, a zsűri elnöke pedig külön rá is kérdez, mivel magyarázza a kimagasló pontszámot. A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen, hogy egy bizottság ne találkozzon ismerős, már többször kóstolt borral, de ez a pontszámokon nem látszódhat. Öröm és rendkívül hasznos egy nemzetközi borverseny zsűrijében szerepelni. Nemcsak saját fejlődésemhez járul hozzá, hanem arról is pontos információt szerzek, hol és merre tart a borvilág. Nem mellesleg első kézből tudhatom meg, milyen a magyar borok nemzetközi elismertsége, megítélése. A szervezők és a zsűritagok egyre jobb véleménnyel vannak a magyar borokról. Ezt jó hallani…”

Török Ferenc