régi romos ház hegy tetején kilátással​

Szicíliai egyik legszebb pontja: a taorminai Teatro Antico

Fotó: Alexis Subias / Unsplash

Szicília: Olaszország legdélebbi borvidéke

A Földközi-tenger legnagyobb szigetén található Európa legnagyobb és egyik legaktívabb tűzhányója, a 3370 méter magas Etna. A dél-itáliai régióban napjainkban is zajló tektonikai mozgás következtében a feláramló magma több helyen utat tör magának; ennek eredménye a vulkanikus aktivitás és a folyamatos földrengések.


Borok

Szicíliai lejtőin meg kell küzdeni a forrósággal is

Fotó: Antonio Sessa / Unsplash

A szigetet az Etna vulkáni rétegeitől a homokos Marsala partján át az agyagos Noto területéig sokféle talajtípus jellemzi, amelyeken általában autochton szőlőfajtákat termesztenek. Bár az Etna a világ egyik legaktívabb vulkánja, a hegy lejtőin és környékén több tízezer ember él, amelynek fő oka már évszázadok óta a borkészítéshez szükséges és a gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas termékeny talaj.

SZICÍLIA ÉS KÖRNYÉKE
Klíma: forró, száraz nyár, sirokkó szél
Talaj: változatos
Fontosabb szőlőfajták: nerello mascalese, nerello cappuccio, nocera, carricante, catarratto, inzolia, grillo (Marsala), moscato

A különféle magasságon található és kitettségű területek és a nerello mascalese, a lágyabb nerello cappuccio vagy nocera fajták százéves tőkéi mágnesként vonzzák a borászokat is. Közülük páran az új Côte d'Ornak tekintik a vulkánt és a szőlőültetvényeket is: ezer méter körüli magasságon a híres burgundiai lieu-dit területekhez hasonlóan kezdték el parcellázni a contrada rendszer szerint. A carricante szőlő adja az Etna legfontosabb fehérborának, az Etna Bianco Superiorénak legalább a 80%-át, amit csak a vulkán csúcsától keletre található Milo falu környékén termelhetnek. Az Etnától távolodva a fehér catarratto a nyugati vidékek „igásló" szőlőfajtája, de az 1990-es években a repülő borászok sikerrel készítettek divatosabb borokat belőle, valamint az inzoliából vagy a sokoldalú grillóból; ez utóbbi elhagyhatatlan összetevője Szicília klasszikus szeszezett borának, a Trapani környéki marsalának. Szicíliától délre, Tunézia irányában fekszik a szintén vulkanikus Pantelleria szigete, ahol a helyi nevén zibibbónak nevezett alexandriai muskotályból készülnek zamatos száraz fehérés töppedt-szárított szőlőből készült édes borok (Passito di Pantelleria). Kevésbé ismertek a Szicília északi partjainál található Eolie-szigetekről származó pazar malvazia borok, amelyeket bármely sziget is ad, Malvasia delle ipari néven kerülnek forgalomba. E narancsillatú elixírek közül az egyik legszebbet anno Carlo Hauner élesztette újjá Salina szigetén.

Gasztronómia

Pisztáciás canolo

Fotó: amirali mirhashemian / Unsplash

A szicíliai konyha a friss alapanyagokon és a történelmi hagyományokon alapul. A partok közelében a halak és a tenger gyümölcsei határozzák meg a fogások nagy részét, míg a sziget belseje felé haladva a húsfélék veszik át a vezető szerepet: bárány, birka, borjú és marha dominál.

Ezeket hosszan sütve, grillezve is készítik, amelyek mellett – olaszokról lévén szó – a tészta minden formája megtalálható; de cseréptálban sütve is lehet ezekkel a húsételekkel találkozni. Komoly a zöldség- és gyümölcsválaszték is, valamint a sajt- és desszertkínálat: világhírűek a pisztáciás sütemények (Bronte város pisztáciájából) és közkedvelt a cannoli, cassata, ossa dei morti, martorana (marcipán), és a hideg édességek is: a fagylalt és a sorbet.


Az írás a VINCE Magazin 2021/3 márciusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Orodán György