egy bika fekete sziluettje naplementében, sárga háttérrel

Kié a bikavér?

Az örök kérdés: Szekszárd vagy Eger készít jobb bikavért? Döntsd el Te!

A bikavér az évszázadok során egy márkává, egészen pontosan két márkává nőtte ki magát. A Vince Díj bikavér kategóriájának jelöltjeit bemutató cikkben elsoroljuk a szekszárdi és egri bikavér közti különbségeket és a "kié a régebbi?" vita végére is pontot teszünk.



A Vince Díj egy olyan egyedülálló kezdeményezés, amely túlmutat egy szakmai eseményen és a széles nyilvánosság számára is megnyitja a hazai italkultúráról való gondolkodást. Már javában zajlik a közönségszavazás, aminek keretében az érdeklődők 8 kategória 33 alkategóriájának 3-3 tételből választhatják ki kedvenceiket október végéig. Szavazni IDE kattintva lehet, a szavazók között értékes nyereményeket sorsolnak ki. A Vince Díjat november 5-én adják át a Vince Gála keretein belül, ahol kóstolókkal, workshopokkal várnak minden érdeklődőt.

Kategória: vörösbor / bikavér

Örök igazság, hogy a termék mögé mindig kell egy jó sztori is. A bikavér története ilyen, bár sok köze nincs a török időkbe visszavezethető, a „török ellent" elkergető legendához, mégis elég misztikus ahhoz, hogy a bikavér brand marketingjét megalapozza. A valóságban az elnevezés első írott emlékei a XIX. század közepére vezethetők vissza, és Szekszárd költőjének, Garay Jánosnak tollából származnak. Tehát a bikavér elsőként a Szekszárdi borvidék boraként lett megemlítve, azonban szó szerint pár évvel később Erdélyi János közmondás-gyűjteményében már az egri vörösborok leírásánál használja a bikavér kifejezést. A vita, hogy kit illet valójában a bikavér név, már több mint 150 éve tart Szekszárd és Eger között, ez pedig már önmagában is megér egy mesét, de ami sokkal fontosabb: másfél évszázada kizárólag ez a két borvidék készít bikavért Magyarországon.

Egy brand, két borvidék – ez már magában unikum. Újabb kori történelmünkben a bikavér gyakorlatilag egyenlő volt „A Magyar Vörösbor" fogalmával határainktól keletre és nyugatra egyaránt. Egy teljes generáció nőtt fel rajta a '60-as, '70-es években (nemcsak itthon és a keleti blokkban, de Nyugat-Németországban és Nagy-Britanniában is), ám a '80-as, '90-es években a nagypari termelés okozta minőségromlás miatt elfordultak tőle. A hosszú lejtmenet után távolinak tűnt a happy end, azonban a '90-es és a 2000-es évek szemléletváltásának és a borászati megújulásának köszönhetően a bikavér életben maradt, sőt a 2000-es évek közepén hozott új eredetvédelmi szabályzásoknak köszönhetően új lendületet kapott, így megkezdődhetett a bikavér mint brand újraépítése és újrapozicionálása.

Ehhez nélkülözhetetlen volt egy új többlépcsős klasszifikációs rendszer kiépítése és következetes szabályozási rendszer kidolgozása. A szabályok tekintetében az alapok Egerben és Szekszárdon is hasonlóak, mindegyik pontosan meghatározza a házasítható szőlőfajtákat, egyes fajták maximális házasítási arányát, közös pont mindkét borvidéken a kékfrankos vezető szerepe, ami a házasítások gerincét adja. Mindkét borvidék rendelkezik a bikavér szabályozása alá tartozó borvidéki területekről, a telepítések maximális hozamáról, a kötelező érlelés idejéről.

Egerben 3 lépcsős klasszifikációs rendszert alkalmaznak, classicus, superior és grand superior bikavér, addig Szekszárdon bikavér és prémium bikavér besorolást különböztetünk meg.

A classicus színe gránátvöröstől a mély rubinig terjedhet, kékfrankos alapú házasítás gazdag fűszeres, gyümölcsös illat- és íz világgal, tanninhangsúly nélkül, melyet az érlelési és a friss gyümölcsaromák egyaránt jellemeznek. A superior a hosszú hordós és palackos érlelés következtében érett, testes bor. A Grand Superior kategóriába tartozó bikavér dűlőszelektált, egyedi termőhelyi karakterrel rendelkezik (pl. ásványosság).

A szekszárdi bikavérnél két kategória létezik, ott az exkluzívabb a prémium nevet kapta. A jelenleg érvényes termékleírás szerint legalább négy szőlőfajta borából kell elkészíteni a cuvée-t, mely mélytónusú gránát- és rubintvörös, illatában a fekete bogyós gyümölcsökkel és az érett fahordós jegyekkel, s a házasításban a határozott, harmonikus savérzet mellett érett, elegáns ízek dominálnak. A prémium bikavér ehhez képest nagy formátumú, komplex aromájú, telt, gazdag ízű, bársonyos, elegáns struktúrájú bor tanninhangsúly nélkül.

A két bikavér annyiban mindenképpen hasonlít, hogy a fő fajtája a kékfrankos, és nem lehet fajtajelleges, tehát egyetlen szőlőfajta sem dominálhatja a házasítást. 

A hasonló alapok ellenére azonban a két borvidék eltérő klimatikus és földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően az egri és szekszárdi bikavérek között felismerhető stíluskülönbség érezhető. Az egri stílust a magasabb sav, a kicsit hűvösebb jelleg, a piros bogyós gyümölcsök dominanciája, valamint enyhén köves ásványosság jellemzi, míg a szekszárdi bikavérek általában tanninban és alkoholban gazdagabbak, aromajegyeikre inkább az érettebb sötét bogyós jegyek jellemzők, melyhez földes karakter párosul.

Jelölt #1: Gál Tibor Pincészet Egri Bikavér Pajados Grand Superior 2018


A Pajados egy nagyon szép terület, főként ősz közepén, mikor már színesek a szőlőlevelek és arany fényben világítja meg a nap a lankákat. Riolittufás talaj, 20-25 éves telepítések. Szerecsendió, fahéj mellet fekete ribizlis, szilvás illat kellő minerális ásványossággal. Bársonyos bor meglepő harmóniával.

Jelölt #2: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet Merengő 2017

Merengő a pincészet zászlóshajója, a legszebb hordók válogatása. Komplex, érett aromavilág. Illatában erdei bogyós gyümölcsök, fekete szeder és áfonya érezhető, kis földes jegyekkel és pici avarral a végén. Telt és kerek a korty, amit szépen kísérnek a vulkanikus és meszes jegyek. Mindent betöltő, hosszú lecsengésű elegáns vörösbor.

Jelölt #3: Sebestyén Pince Iván-völgyi Bikavér 2017

Élénk gránát vörös szín, intenzív gyümölcsös és fűszeres jegyekkel. Ízben nagyon gazdag, piros bogyós gyümölcsök kavalkádja, kerek, selymes textúrával, hosszú lecsengéssel. Nagyon elegáns bor, az Iván-völgyi területek gazdagságát és sokszínűségét mutatja.

From Your Site Articles