Egy lány bort kóstol átlátszó pohárból a napsütésben

Se nem olasz, se nem rizling, de nagyon népszerű

Fotó: Ales Maze / Unsplash

Vince Díj közönségszavazás: bemutatkoznak az olaszrizling kategória jelöltjei

Az olaszrizling se nem olasz, se nem rizling, viszont az egyik legnépszerűbb fajta Magyarországon. Nem véletlenül kapott önálló kategóriát a Vince Díj közönségszavazásán. Most bemutatjuk a fajtát és a jelölteket.



A Vince Díj egy olyan egyedülálló kezdeményezés, amely túlmutat egy szakmai eseményen és a széles nyilvánosság számára is megnyitja a hazai italkultúráról való gondolkodást. Már javában zajlik a közönségszavazás, aminek keretében az érdeklődők 8 kategória 33 alkategóriájának 3-3 tételből választhatják ki kedvenceiket október végéig. Szavazni IDE kattintva lehet, a szavazók között értékes nyereményeket sorsolnak ki. A Vince Díjat november 5-én adják át a Vince Gála keretein belül, ahol kóstolókkal, workshopokkal várnak minden érdeklődőt.

Kategória: fehérbor / olaszrizling

Sok fajtával ellentétben az olaszrizling származása a mai napig nem tisztázott minden kétséget kizáróan. A már elég széles adatbázisok közt sem ismert bizonyosan egyetlen felmenője sem. Egy viszonylag új francia kutatási eredmény alapján, a Sud-Ouest (Dél-nyugati) borvidéken található Sarragachiesben egy közel kétszáz éves vegyes ültetvényben hét, eddig ismeretlen szőlőfajtát fedeztek fel. Ezeket a tulajdonosuk után „plant de Pédebernade" néven anyakönyvezték, sorszámozva őket. Genetikai vizsgálatok az 5-ös számmal ellátott fajtánál szülő-utód (azt nem tudni, melyik melyiknek) kapcsolatot mutattak ki az olaszrizlinggel.

A fajta egzakt pedigréje híján kénytelenek vagyunk írásos emlékekből meríteni.

Az olaszrizling első alapos leírója Lamperth Joseph von Babo, aki 1836. évi munkájában Heidelbergben termesztett fajtaként írja le a „weisser Wälschriesslinget", ahova Champagne-ból a 18. század végén került egy bizonyos Rath Fesch által. 

Itt nem terjedt el nagy területen, nem úgy, mint Stájerországban: Franz Trummer 1841-es munkájából ismerhetjük meg, hogy a Heidelbergből hozatott „Wälschrießling" rohamosan terjed a helyi termelők közt.

Innen már csak egy ugrásra vagyunk a magyar határtól. Elsőként Vogel Lajos szentgyörgyvári szőlőbirtokos említi 1859-ben a szőlőfajtát, ráadásul rögtön a legértékesebbek közé sorolva. Egy évtizeddel később hasonlóképpen tesz Entz Ferenc, a modern magyar borászat tudományos megalapozója, határozottan ajánlva az olaszrizlinget megannyi értékes tulajdonsága miatt.

Lássuk végül a történelmi kontextust! Az olaszrizling az Osztrák-Magyar Monarchia kultúrnövénye, miután érdemben kizárólag a felbomlása után létrejött államokban termesztik. Bár már korábban megjelent, elsősorban mégis a filoxéravész utáni újratelepítések során szaporodott el nagy területeken. Akkoriban afféle csodafajtaként tekintettek rá, megannyi pozitív tulajdonsága, illetve a kor borivási preferenciáinak megfelelő mivolta végett választották olyan sokan.

Egy aspektust még nem vettünk górcső alá, az etimológiait, holott esetünkben éppen ez a legérdekesebb. Mai értelmezésben

valóban „se nem olasz, se nem rizling", de régebben mindkét kitétel megállta a helyét.

Előtagja a protogermán „walhaz" szóból alakult ki, amit korábban a keltákra, később a rómaiakra, majd a Római Birodalom bukása után a latin ajkú népekre használtak, immár a „welsch" jelzo formájában. Mi szláv közvetítéssel adaptáltuk: a „vlach", „oláh", „olasz" szavak mind ebből származnak.

Ha azt vesszük alapul, hogy a fajta Champagne-ból származik, rokonságban áll egy ősi francia fajtával, továbbá a nevükben „olasz" magyarországi települések (Olasz, Olaszliszka, Bodrogolaszi) vallon eredetét is figyelembe vesszük, már nem is cseng annyira tévesen az a bizonyos „olaszság".

Ahogyan a „rizlingség" se: a német „verrieseln" ige magyar fordítása: madárkásodik. Ezt a szőlészek arra a jelenségre használják, ha egy fürtön belül kisebb, apróbb bogyók jelennek meg (így belefér a madarak csőrébe). A „Riesling" szó eredetileg egy fajtakört jelölt, s az idetartozó szőlők fürtjeinek apró bogyóira utalt. A rajnai rizling a 18. századig csupán egy volt e népes család tagjai közül, ami tucatnyi fajtát számlált, csak később vált egyeduralkodóvá, a név kizárólagos birtokosává, annak előtte viszont az olaszrizlinggel is osztozott a nemesi címen.

Nem véletlen tehát, hogy a már említett – volt monarchista – országok mindegyikében ekképpen hívják, a helyi nyelvnek megfelelően. Egyetlen kivételt leszámítva: Horvátországot, náluk ugyanis „graševina" néven ismert. Miután ma már ők a fajta legnagyobb termesztői és propagálói, a nemzetközi sajtó hajlamos horvát fajtaként tekinteni rá. Erre viszont semmilyen tudományos alátámasztás nincs, lásd például a fentebbi eredettörténetet. A perdöntő cáfolat pedig Hermann Goethe – híres osztrák ampelográfus – 1879-es kézikönyvébol származik, amibol kiderül, hogy „graševina" név alatt akkor még a rajnai rizlinget értették. Így hívták Versec és Fehértemplom (mai Szerbia) környékén, míg később, a század második felében jelent csak meg a „taljanska graševina", ami már valóban az olaszrizling, ez rövidült meg idővel, miután az eredeti eltűnt a piacokról. Az elnevezés amúgy a délszláv „grašak" – jelentése borsó – szóból ered, ami szintén a fajta apró bogyóira utal.

A magyar olaszrizling esetében a legnagyobb problémát a mai napig a szocialista tervgazdálkodás hozományaként a márkanév devalvációja jelenti. Vékony, savas – ekképpen rögzült a legtöbb fogyasztó tudatában, holott egyik kitétel se igaz. A rendszerváltozás utáni időszak se hozta meg az olaszrizlinget ért sérelmek rehabilitációját: az érdeklődés homlokterébe a híresebb nyugati, ún. világfajták kerültek, némelyikük termőhelyi inkompatibilitása ellenére is, és a tendencia máig kitart. Ez ellen tenni nehéz és hosszadalmas.

Első körben reálisan kell látni a fajta erényeit, hátrányait, felmérni a piaci igényeket, és ahhoz igazítani a termesztési modelleket.

A termőhely, ültetvény milyensége alapjaiban határozza meg a fajta felhasználhatóságát. Magyarország mai olaszrizling ültetvényei koruknál, szerkezetüknél, fekvésüknél fogva olyan alapanyagot adnak, aminek borát a korábban szüretelt, egyszerűbb, közérthetőbb tételek közé lehet és érdemes pozícionálni. Ne feledjük, hogy az Isten is fröccsnek teremtette az olaszrizlinget: finomabb savasságával, enyhén kesernyés ízével elsőrangú szomjoltó. Ezenkívül ideális cuvée-alapanyag, egy tájfajtákra épülő házasításnak sikeresen adhatná a vázát, gerincét.

Több munkát és nagyobb fejtörést jelent a prémium szegmenshez való adaptációja. Amennyiben a maximumot szeretnénk kihozni a fajtából, érdemes szakítani azzal a régi gyakorlattal, hogy a hagyományosan legértékesebb – azaz legmelegebb, déli és nagyobb lejtésű - dűlőkbe szánjuk. Lelágyulásra hajlamos, illetve nem túl aromás fajtaként könnyebben roncsolódik az illata, ízképe, amit az egyre gyakrabban előforduló hőségnapok tovább erodálnának. Inkább keleti vagy – melegebb borvidéken kissé szokatlan módon – akár enyhén északra néző termőhelyet érdemes találni számára.

Jelölt #1: Figula Pincészet Sóskút Olaszrizling 2018


Olaszrizling a tisztán mészköves balatonszőlősi Sóskút-dűlő 40 éves tőkéiről. Spontán erjesztés majd fél év érlelés 10 hektoliteres hordókban. Illatában trópusi gyümölcsök, a kortyban jó savak, sós ásványosság és a fajtára jellemző mandulás kesernye.

Jelölt #2: Jásdi Pince Lőczedombi Olaszrizling 2019

Jásdi István borász legüdébb, leggyümölcsösebb olaszrizling dűlőválogatása, a kis vörös permi homokkővel fedett Lőczedomb 45 éves tőkéiről. Intenzív birses, kajszis illatok, kellemes savak és ásványok, zárásként némi fanyarság.

Jelölt #3: Szászi Birtok Szent György-hegyi Olaszrizling 2019


A birtok ikonikus tétele. A 2019-es Szent György-hegyi olaszrizling a megszokotthoz képest könnyedebb, elegánsabb. Illatában sok virág és csonthéjas gyümölcs, a korty érett, hosszú.






From Your Site Articles