fa asztalon színes palackos borok, a háttérben egy ember áll

Kasnyik borok

Fotó: Talabér Géza / VINCE Magazin

Felvidék a VINCE Magazin márciusi lapszámában

Musttal újraerjesztett pezsgők, flor alatt érlelt borok, organikus, bio vagy éppen biodinamikus gazdálkodás a határ másik oldalán.


A VINCE Magazin márciusi lapszámához határokat szeltünk át (na jó, csak egyet), hogy megmutassuk, érdemes nem csak belföldön gondolkozni, ha borokról van szó. A Kasnyik Családi Pincészet mellett Sütő Zsoltnál (Strekov 1075) és Mátyás Andrásnál vendégeskedtünk; élményeinkből mutatunk most egy szeletnyi részletet.

A szőlőhegy Mauglija

f\u00e9rfi palackb\u00f3l \u00f6nt poh\u00e1rba

Kasnyik Gábor

Fotó: Talabér Géza / VINCE Magazin

Észrevétlenül pergett le a Strekov 1075-nél tervezett három óra, és egy gyors dűlővizit után Zsolt jólelkű marasztalása ellenére továbbindultunk a szomszéd utcában lévő Kasnyik Családi Pincészethez, ahol Tamás távollétében testvére, Gábor várt bennünket. Az épület kívül-belül ragyog – mint megtudtuk, 2020 elején egy elég tetemes összegű hitellel vágtak bele a modernizálásba. Az a bizonyos két évvel ezelőtti március a testvéreket is váratlanul érte. „Ültünk a lépcsőn és azon gondolkoztunk, hogy akkor most mindennek vége” – emlékszik vissza Gábor. Távlatok helyett jelen pillanatban az egyetlen megfogalmazott cél a talpon maradás.

A már Sütő Zsoltnál is tetten érhető lokálpatriotizmus Gábor esetében is igaz. Ugyan családi okokból ő ma már Komáromban lakik, a borkészítést csak itt, az évszázados szőlészeti hagyományokkal rendelkező Kürtön tudja elképzelni. A kezdetekkor a család kezében lévő elaprózódott földbirtokokon, különböző pincékben, polgári foglalkozás mellett kezdtek Kasnyikék bort készíteni – ebből lett (és az egykori dohányszárítóból) a minőségi tölgyfa hordókkal felszerelt borászat, felette pedig az impozáns berendezésű kóstolóhelyiség. „Nagy bagós banda voltunk a testvéremmel, jót nevettünk, amikor a Tamás által vásárolt bontott tégláról kiderült, hogy egy egykori szivargyárból való” – anekdotázik.

Lendületesen, szinte egy szuszra meséli a sokszor egymásba gabalyodó történeteket, visszaemlékszik az első pezsgőkre, amelyek még a saját lakásában (a palackok súlyától a mai napig meghajlott) polcon érlelődtek, miközben beavat a szlovák bortörvénybe, és az ezzel némileg szembemenő borkészítési filozófiájába. „A szlovák bortörvény úgy kezdődik, hogy a bor legyen kristálytiszta” – húzza fel a szemöldökét. Ezzel szemben ők is a fenntartható gazdálkodás maximális figyelembevételével, organikusan művelt szőlőből, hozzáadott segédanyag nélkül, csupán minimális kén használatával palackozzák különböző színekben pompázó, esetenként opálos boraikat. A borkészítést Gábor nem tanulta, gyerekkora óta látja, hogyan működik ez; ugyanígy van a szlovák nyelvvel is. „Én itt a szőlőhegy Mauglijaként nőttem fel.”

Lassan két éve indítottuk útjára az Utazás rovatunkat, amellyel célunk, hogy bemutassuk az egyes borvidékeink azon kevésbé szem előtt lévő szereplőit, akik megérdemelnék a rivaldafényt. A felvidéki úti cél gondolata tavaly ősszel vetődött fel először, miután egy hazai rendezésű sétálókóstoló rendezvényen a felvidéki borok standjánál kóstolható összes tétel egyértelműen kiemelkedett az aznapi felhozatalból.

A teljes cikk elolvasható a VINCE Magazin márciusi lapszámában.