két ember áll a szőlőben

Tulajdonos és szőlész teljes összhangban

Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

Egy légitársaság első embere nagy dobásra készül Tokajban

A legbüszkébbek a 2017-es édes szamorodnijuk sikerére lehetnének, ők mégis mintha az alkotás méltóságát tekintenék legfőbb hitvallásuknak.


Impozáns birtokközpont udvarára érkezünk Mád szívében. A 2018-ban a nagyközönség előtt is megmutatkozó Juliet Victor borászat csupán pár évvel ezelőtt kezdte meg működését. Szinte azonnal csúcsminőséget készítve és ezt azóta komoly megmérettetéseken bizonyítva haladnak a Váradi József tulajdonos (a Wizzair első embere és legnagyobb részvényese) által megfogalmazott küldetésük felé. Müller Zsolt ügyvezető igazgató, Vincze Zsolt szőlész és borász (na, erre még visszatérünk!) és Tóth Rebeka borász fogad minket. Az üzemben zajlik a munka.

Ahogy belépünk, Vincze Zsolt elmondja, hogy kinn, a határban is dolgoznak, épp aszúznak az emberek.

Aztán, mintha csak egy csecsemő fejlődését érzékeltetné, elkezd a borkészítési eljárásukról beszélni: „Egyéjszakás acéltartályos ülepítést követően hordós vagy szintén acéltartályos erjesztés jön, majd a bort átlagosan kilenc hónapig nyugalomban hagyjuk, de olyan szinten, hogy letesszük hordókban a pincébe érlelődni, és onnan kezdve nem nyúlunk hozzá: se szűrés, se derítés, csak majd a palackozáskor. Mi a Juliet Victornál inkább emberi oldalról közelítjük meg a borászatot, mint technikairól. A rizikót pedig mindig be kell vállalni, mert hosszú távon az szavatolja a minőséget."

„A technológia a rendelkezésünkre áll, de a borok nem a laborban készülnek el. A mi boraink természetes borok; ha egy kulcsszót keresünk rájuk, az a tisztaság" – egészíti ki Müller Zsolt. Ha jóízű a szőlő, akkor hozzuk be a birtokközpontba. Természetesen a mustot laborban is megnézzük – hol tart az almasav, az illó, a cukor, az alkohol –, de inkább az érzékekre hagyatkozunk. Napi szinten kóstoljuk az erjedő mustokat, borokat. De sok kollégával is összejárunk, kóstoljuk egymás borait; ennek a generációnak a tagjai szeretik megosztani egymással a tapasztalataikat" – veszi vissza a szót Vincze Zsolt. A szomszédos terem egyik öles tartályában gyűlnek a friss aszúszemek. Vendéglátóink bele is markolnak a kékeslila csodába. „Mi már nem daráljuk, nem törjük az aszúszemet, védőgázos préssel préselünk. És nagyon korán hozzuk ki az aszúborokat, mert ezt a korai, különleges frissességű ízvilágukat is meg szeretnénk mutatni" – vallja Vincze Zsolt, majd így folytatja:

„Én nem vagyok borász. Attól, hogy jó borokat készítek, még sosem leszek borász. Legfőképp az apósomtól, Szepsy Istvántól tanultam a szakmát. Huszonegy éve dolgozunk együtt, Apának hívom, és büszke vagyok arra, hogy tőle leshettem el a tudást."

A birtokon 60% furmint, 30% hárslevelű és 10% sárgamuskotály fajtával foglalkoznak 33 hektáron, melyből jelenleg 22-t művelnek. Szinte minden fekvéssel vannak történelmi első osztályú dűlőik, nyolc Mádon, egy pedig Tállyán terül el. „A legnagyobb hangsúlyt tehát arra fektetjük, hogy hogyan műveljük a szőlőt és milyen gyümölcs kerül be a borászatunkba, amiből majd bort fogunk készíteni. A dűlőn alakul ki a stílus, a dűlőszelekció" – mondja tovább Vincze Zsolt. Lelkesedése akkor teljesedik ki igazán, amikor a falu határában lévő dűlőkről mesélhet: „Gyerekkorom óta ismerem őket. Napi szinten jártam a dűlőkbe, és mindegyiket, mint a tenyeremet, úgy ismerem. Amikor Váradi József és én összekerültünk, már vett egy részt a Királyban, amit aztán én műveltem meg, majd a tanácsaimat követve vásárolta meg a többi parcellát. A dűlőklasszifikáció is számított a kiválasztásnál, mert a történelem benne van a fejünkben, a régmúltra nagyon adunk."

Terroirra épülő márka

Aszúszemek bűvöletében

Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

Pár pillanat múlva már robogunk is kifelé a terepjárón a hangulatos atmoszférájú és varázsos miliőjű mádi határba. Nem csal meg minket a szikrázó napfénybe vetett hajnali reményünk.

Első megállónk a Betsek.

Vincze Zsolt lendülete feltartóztathatatlan. Látszik, hogy egyfolytában képes volna mesélni a dűlők lejtéséről, a munkálatokról, jó napsütésről és fürtökről, esőről és fohászkodásról, a szél egész évben hasznos klimatikus szerepéről …vagy épp a talajról: „A talaj meghatározó. A sok-sok apró vulkán más-más talajösszetételt produkált, akár egyetlen dűlőn belül is lehetnek markáns különbségek. A zeolittartalom viszont fontos, hisz ennek az anyagnak, amit a növény felvesz, számos pozitív élettani hatása van. Szerintem 80%-ban a szőlőben dőlnek el a dolgok. A legmeghatározóbb pedig a terroir. A márkát csak abból lehet felépíteni. Ízvilágot, beltartalmat, szinte mindent az ad. Hogy én, mondjuk, védőgázzal préselek, hogy ne legyen oxidált a must, az egy dolog. De a szőlész szeme a legfontosabb. És én ezért tartom magam szőlésznek. Nemhogy az összes talajt, de a szőlőtőkéket is ismerem. Olyanok nekem, mint a gyerekek, akikkel napi szinten találkozok. Meg kell látnom a szőlőszem milyenségében a bor lehetőségét. Mert akik majd fogyasztják és értékelik a bort, ezen keresztül ismernek majd meg engem, illetve minket. És amikor mosolyognak a szőlők, az a legjobb… Érett, sárgás, kicsit szeplős: mutatja az utat a prémium minőségű bor felé."

Később nagy „szerelmét", az ámulatba ejtő panorámájú Bombolyt is elénk tárja. Megtudjuk, hogy terveznek oda egy külső fogadóteret. A Királyban pedig a pezsgőalapot jelentő szőlőkről beszél, meg arról, hogy véleménye szerint nem a pezsgő Tokaj-Hegyalja útja, soha nem is válhat azzá, hisz a metodikai tradíció hiányzik hozzá. Mindemellett fontosnak tartják, hogy más hegyaljai borászatokhoz hasonlóan ők is készítsenek egyet hamarosan, megmutatva, hogy a szőlő kiváló hozzá a térségben.

Platina és aranyak

Világbajnok aszúk

Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

Visszatérve az iroda tárgyalótermébe, Müller Zsoltot először a céljaikról faggatom. „Ez egy fiatal borászat, de a cél az alapítás óta az, hogy világszínvonalú borokat alkossunk és kivívjuk ennek a bornak azt a nemzetközi hírnevet, ami már Katalin cárnő idejében is élvezett. Ez azt jelenti, hogy világviszonylatban szeretnék nagyot alkotni és – amit talán még nehezebb – tartósan ezen a kiemelkedő színvonalon tartani. A Juliet Victor brandnek egy egyedi arcot, a borainknak saját, jól felismerhető és utánozhatatlan karaktert akarunk adni, ami automatikusan magával hozza majd azt, hogy erősítsük a tokaji édes borok megkopott, de még mindig létező – renoméját" – mondja. A borversenyek a Juliet Victort igazolják. A Decanter borversenyét 2021-ben is végigtarolták: az aszújukkal platinát nyertek, a 2018-as dűlőszelektált Bomboly és Király is aranyat kapott.

Japán legnevesebb borversenyén, a Sakura Wine Awardson ugyanezzel a Királlyal és a 2016-os Szamorodnival kétszer egymás után dupla aranyat nyertek. A Betsek száraz furmintja ugyanitt dupla arannyal diadalmaskodott.

Müller Zsolt így fogalmaz a stratégiájukkal kapcsolatban: „Lassú, de biztos ismertséget hoznak külföldön a sikeres nemzetközi megmérettetések, ezért folyamatosan keressük a releváns borversenyeket. Ezek az eredmények emelnek minket a nemzetközi élvonalba és tanúskodnak arról, hogy méltó versenytársai vagyunk egy új-zélandi, burgundi vagy német borvidéknek. Ezek miatt kezdenek kóstolni minket a külföldi borrajongók. Minden díjunkra büszkék vagyunk, de van egy, ami rendkívül kimagasló. A borversenyek történetében először nyert magyar bor a „Best in Show" kategóriában: a Decanter World Wine Awardson 2020-ban a 2017-es évjáratú Juliet Victor Édes Szamorodni 18 ezer bor közül került a világ ötven legjobbja közé. Az eredmény fényét még inkább növeli, hogy egy igen fiatal borászat erőfeszítéseinek és a borkészítés iránti alázatának méltatásáról szól."

Kincs, ami van; kincs, ami lesz

Tájba illeszkedő épület

Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

A különböző borfajtáikról, borstílusaikról is érdeklődöm. „A Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesületnek és Szepsy Istvánnak abban is jelentős szerepe volt, hogy megértettük, muszáj egyetlen fajtát kommunikálnunk a külföldi piacok felé, hogy ne legyen zűrzavar a fejekben, és hogy értsék, mit kínálunk. Ez alapvetően a furmint, mert az itteni dűlőkaraktereket a legpontosabban tudja megmutatni" – mondja Vincze Zsolt, majd hozzáfűzi: „Az aszút szeretnénk a tökéletességig vinni. Minden pincészetnek az a célja, hogy elkészítse a maga számára legjobb aszúbort; természetesen nekünk is. Egy szőlész itt arra törekszik, hogy a lehető legkiválóbb aszúszemeket hozza be, és a lehető legszebb aszúbort készítse el belőlük. A borstruktúra piramisában az aszú felől – amit a borok csúcsának gondolunk – ereszkedünk lefelé a száraz borok irányába, amivel viszont – sokkal nagyobb mennyiségből – piacot lehet építeni." Müller Zsolt átveszi a szót: „A világpiac 97-98%-át száraz borok teszik ki. Az édes roppant szűk terület. A furmint a kulcs, a belépő. Tokaj-Hegyalján van egy olyan furmint, ami egyedülálló, ami elegáns, ami a gasztronómiába a szép savszerkezete miatt is szépen beilleszthető, remekül kombinálható, aminek a neve is könnyen kommunikálható idegen nyelveken, aminek igen különleges a terroirja, és ezért nem is tudja megcsinálni más ország más borászata. Az igazán edukált helyeken máris ismerik és szeretik ezt a furmintot.

De Tokajnak a világban az aszú által van igazán neve." Vincze Zsolt – aki ekkor már indul is ki behozni a dűlőből a munkásokat – egy újabb, valószínűsíthetően legendássá váló bor ígéretével vesz búcsút tőlünk:

„Hegyalján az utóbbi időben ismét fontos helyre került az esszencia. Váradi József tulajdonos úgy érezte, helyénvaló lenne, ha a Juliet Victornak is lenne esszenciája. Idén talán sikerül az évjáratnak megfelelő mennyiséget készíteni."

Müller Zsolt a térség problematikáját boncolgatva optimista képet fest: „A nulladik lépés az infrastruktúra. Ez most már fejlődik, hiszen épül az M37 autóút, ami kétszer két sávjával gyorsforgalmi kapcsolatot létesít a jövőben Miskolc és a szlovák határ között Mád ezzel Budapestről két órán belül elérhetővé válik. A következő lépés, hogy úgy kell tudni prémiumot létrehozni, hogy az emberekhez közel legyünk, azaz szerethető borokat készítsünk, ún. lean luxuryt képviseljünk.

A bor a földkerekség legösszetettebb itala. A vér után a legbonyolultabb mátrix – magyarázza a vegyészvégzettséggel is rendelkező ügyvezető.

„Palackba zárt szimfónia, száz és száz illat- és ízanyaggal, aminek meg kell találnia a közönségét. Ez a következő lépés: megtalálni a célcsoportot, aminek az ízérzékelés egy kifinomult, különleges örömforrás. Én látom Mádban azt a potenciált, amivel tízéves távlatban felveszi a versenyt egy burgenlandi borfaluval, aminek rendezettek az utcái, jó a hangulata, sok szálláslehetőség és látnivaló van, figyelmes és barátságos a kiszolgálás, olyan programokat szerveznek helyi vagy régiós összefogással, amelyek miatt rendszeresen megéri idelátogatni; ahol a település bejáratainál apró táblák jelzik a helyi borászatokat és az aktuális elérhetőségeiket, nyitvatartásaikat – ezek összessége hozza majd hozzánk a borrajongó vásárlókat itthonról és külföldről. És remélem, hogy ez a térség összes településén megvalósul majd. Ebben rejlik az ereje. Ezt tudja a hagyományaival és értékrendjével harmóniában nyújtani a bort értékelő közönsége számára."


A cikk a Vince Magazin 2021/11 novemberi lapszámában jelent meg.

Szerző: Lesovics István

Related Articles Around the Web