egy sajttortára egy kéz mogyoróvajat csorgat

Egy jól eltalált magkrém mindent feldob

Fotó: Happy Jars / Unsplash

Krémes kényeztetések

Júliusi lapszámunkhoz magkrémeket is teszteltünk. De vajon mi fán terem a magkrém?!


Sosem tudtam megfogalmazni kapcsolatomat a magkrémekkel. Nem ismertem ezt a termékkört, illetve talán inkább nem is tudtam, mi az. Most így, a teszt után azért előjönnek szépen az emlékek. Amikor először jártam Franciaországban a hetvenes években cserediákként, reggelinél a kétszersült mellé kaptunk egy sötétbarna krémet: kicsit mogyorós és nagyon csokis, kicsit folyós és nagyon édes volt. Nekem annyira nem jött be. Aztán jött nagyon sokkal később egy halvány karamellszínű álom apró darabokkal, ezúttal már Londonban. Ez natúr ízű volt, talán egy leheletnyi cukorral és sóval, pici pirultsággal, és olyan igazi jó földimogyoróíze volt. Nagyon tetszett! Ez lett a reggelim, pirítóson, friss uborkával vagy épp pár csepp lekvárral, mikor hogy. Viszont soha nem vontam párhuzamot a két élmény közt, mondván, itt ugyanarról a termékcsaládról beszélünk, más-más változatban, ízesítésben.

Aztán emlékszem egy szicíliai kis boltocskára, ahol beleszerettem egy mandulakrémbe meg egy pisztáciakrémbe. Az első igazi marcipános ízvilágot mutatott, a másodiktól meg feltolult bennem az emlék az első pisztáciafagylaltomról Nyugaton – ezt az ízt akkor itthon még csak hírből ismertük.

\u00fcvegekben sz\u00ednes magok

Bármilyen magból készülhet a magkrém, a lényeg, hogy finom legyen

Fotó: Maddi Bazzocco

Emellett előjött két újabb emlék is: az első egy jókora adag, rendezvényről megmaradt pirított sós földimogyoró elhasználásának kísérlete volt. Két igen drága konyhagép állt meg, leégett motorral. Próbáltam a kutyáknak adni, de ők sem szerették, kidobtam. A másik sokkal sikeresebb próbálkozás volt. Csülökroládból készítettem carpacciót, de valahogy snassznak éreztem. Pár csepp tökmagolajjal finom lett, ám az ízével nem voltam kibékülve. Volt tökmagom, megpirítottam. Mozsárban az olajjal összetörtem, sóztam, adtam hozzá pici fokhagymát, sót, borsot. Kezdett egy pesztóra hasonlítani a méregzöld színével, de nem volt még benne zöldfűszer, hát tettem bele szárastól egy nagy adag petrezselymet. Kezdett alakulni! Ha már bevillant a pesztó, akkor szórtam bele egy maréknyi frissen reszelt parmezánt is. Na, így már szép volt, mély, telt, de még mindig nem voltam elégedett. Egy fél citrom héja és pár csepp citromlé volt az, ami a nagyon egyensúlyos krémet sokkal érdekesebbé varázsolta. A sav mindig segít! Magkrém volt ez, ízesített, mély és gazdag, ugyanakkor izgalmas is.

egy kos\u00e1rban kist\u00e1lon z\u00f6ld sz\u00edn\u0171 kr\u00e9mes szendvicsek

Pisztáciából is készülhet pesztó

Fotó: Mae Mu / Unsplash

A fentieket Harmath Csaba jegyezte le nekünk, aki vállalta, hogy megszervezi a Magazin történetének első gasztrotesztjét: a magkrémtesztet. És hogy elégedett volt-e? Lapozzanak júliusi lapszámunk 21. oldalára és ki fog derülni!