Maurer Oszkár borfilozófiája
Hamvas Béla óta tudjuk, hogy a borkészítés és a borivás is sokkal inkább filozófia, mint leírható tudomány. Maurer Oszkárral beszélgettünk.
Sütő Zsolt, Karner Gábor és Maurer Oszkár együtt indították el a hazai natúr boros mozgalmat, amely, ha ma már divattá is vált, az ő szemükben sohasem erről szólt. A Vince Magazin júliusi lapszámának Utazás rovatában ezúttal a Vajdaságba kirándultunk, ahol egyik megállónkat a délvidéki borász jelentette. A teljes, vele készített riport a nyomtatott magazinban olvasható – ehhez hozunk most néhány kedvcsináló, a cikkből kimaradt gondolatot.
Maurer Oszkár a természet szeretetének szükségszerűségéről
„Ahol nincs jelen a környezettudatosság, annak vagy a butaság az oka, vagy a dolgok lényege iránti mindenféle érzékenységnek a hiánya. Az nem természetszeretet, ha szeretjük az állatokat. Amit szeretek, arról gondoskodok, és nem elsiklok felette. Aki nem szereti a természetet, az nem szereti kellően az életet sem, és aki nem szereti kellően az életet, az nem lesz boldog. Mert az élet azt adja vissza, amit mi adunk neki. Ha valami értelme van az életnek, akkor az az, hogy boldogok legyünk. Viszont szeretet nélkül nincs boldogság, és ha a szeretet nem terjed ki a természetre, akkor mire?!
Nagyon sok ember úgy fogja leélni az életét, hogy soha nem tudja meg, kicsoda is volt valójában, és úgyis fog meghalni, hogy nem találja meg a saját útját. Nagyon sokszor vizsgáljuk azt, hogy milyenek mások, és mondunk felettük ítéletet, miközben, ahogy tartja a mondás, a saját szemünkben nem látjuk meg a gerendát. A változásnak belülről kell elkezdődnie.”
… a dolgok eredeti mivoltáról
„A világ az eredeti dolgokra kíváncsi, nem a kópiákra. Kadarkából, bakatorból, szerémi zöldből tudunk adni eredetit, ebben benne van az őseink munkássága. Régen mindenki tiszta bort készített. Én ezt valahol tiszteltem, hogy kompromisszummentesen csinálják a szőlőben és a pincében is és tudtam velük azonosulni. Kassai Lajos fogalmazott úgy, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit ők követnek. Ők ezt azért csinálták, mert az értékrendjük ezt diktálta.”
… a borok tartalmáról
„Az elfogadott leírás értelmezése a terroir kifejezésnek, hogy a terroir nemcsak földet, kőzetet, talajt jelent, hanem mindent, ami benne van, amivel a szőlő találkozik. Ennek pedig az ember is része.
A bor egy egyösszetevős termék: szőlőmustból áll. Az egó ezzel vitatkozna, azt szeretné, hogy legyen benne más is, amitől emberibb lesz. De én nem szeretném, hogy azzal a csodálatosan brillírozó vegyiparral, amit a borászoknak el akarnak adni, művivé váljon a termék. Akkor lesz a leginkább emberi a bor, amikor az ember csak a lelkét tette bele. A megfoghatatlan benne a lényeg, az energiák, azok, amiket akkor fogsz érezni, amikor iszod. És ezeknek a dolgoknak a találkozása, a láthatatlan energiaszálak. Ezek a borok, a nem metszett szőlőtőkékről (erről részletesen írtunk a cikkben – a szerk.) származóak, sokkal több mindenről mesélnek. Sokkal több impulzust adnak az embernek, amikor issza.”
… a feladásról
„A Gondviselésben mindig hittem és nehezen adom fel. Akkor adom fel, amikor már nem megy tovább. Nagyon sokan sokkal előbb érzik azt, hogy nem megy tovább, akkor, amikor még nem merítették ki az összes lehetőséget, amikor még nem próbáltak ki mindent. Egy pesti barátom mondta mindig, hogy addig megyünk a falnak, míg egy napon a fejünk lesz a keményebb, és nem a fal. Igaza volt, nem adtam fel, és most már többszörös a kereslet a borokra, mint amennyi készül.”
Lejegyezte: Kalmár Borbála
Fotók: Talabér Géza/Vince Magazin
