Kéknyelű történelmet írnak Badacsonyban

Ötödik alkalommal került megrendezésre a Kéknyelű Ízlelő februárban, amelynek célja, hogy a kéknyelűt az őt megillető polcra helyezzék a termelők.

Istvándy Gergely (Istvándy Borbirtok) évek óta munkálkodik Badacsony saját szőlőfajtája, a kéknyelű körül, és mostanra már nincs is egyedül. Az általa életre hívott Kéknyelű Ízlelőn évek óta gyűlnek össze a helyi termelők, hogy vakon kóstolják meg az elmúlt évjáratok borait, levonjanak tanulságot, és együtt gondolkodva haladjanak tovább. A fajta kapcsán most Istvándy Gergely ötletgazdával beszélgettünk: 

VINCE: Hogyan foglalnád össze, mi a Kéknyelű Ízlelő szakmai rendezvény célja?

ISTVÁNDY GERGELY: Alapvetően azt gondolom, hogy az itteni borászok mindegyike eléggé egyedi szemléletmódot képvisel, és ennek köszönhetően szeretné saját magát megkülönböztetni a többiektől. Egyértelműen látszik az is, hogy sokszor nem ismerjük egymás borát, ekképpen nincs teljes rálátásunk a Kéknyelű szortimentre sem. Néha mindenki egy kicsit a saját maga által kialakított zárt burokban, a felállított víziói mentén éli az életét. Én viszont sokszor érzem úgy, hogy kell a közös tapasztalás. A rendezvény célja, hogy újra közös nevezőre tegyük, mit is gondolunk mi a kéknyelűről. Ahhoz, hogy borvidéki szinten tudjunk fejlődjünk a fajtát illetően, látni kell, hol tartunk most. Ennek tudatában kell megfogalmazni közösen egy célt.

VINCE: Fontos, hogy közösen?

ISTVÁNDY GERGELY: Ha nincs közösség, a borvidéket mindig az egyéni teljesítmények jellemzik – hiszen mindenhol előfordul, hogy valaki eleve erősebb karakterrel rendelkezik. Ezáltal viszont könnyen megtörténhet, hogy nagyobb befolyással is bír a borvidék egészére nézve, és ő viszi a borvidék jóhírét. Sok esetben ez viszont nem hoz igazán konszenzust. Vagy, mondjuk ki, még az is előfordulhat, hogy ellenállásokat is generálhat abban, hogy közösen tegyük le a voksunkat valami mellett.

Azt gondoltam, hogy kizárólag a kéknyelű termelőket, illetve azokat a borkészítőket, akik ilyen bort hoznak forgalomba és ezáltal a piacon is jelen vannak, meghívom egy közös kóstolásra. Ez lett a Kéknyelű Ízlelő.

Itt lehetőleg külső szakértők bevonásával (az erről készített cikkünk a Vince Magazin 2023/3 márciusi lapszámában olvasható) vitatjuk meg a fajtát illető legégetőbb kérdéseket. És így a helyére tudjuk azt is tenni, hogy mi mire vagyunk képesek. Ezekből a tapasztalásokból pedig aztán közösen tudunk felépíteni egy közös víziót.

VINCE: A rendezvény tehát nem csak a közös kóstolásról szól.

ISTVÁNDY GERGELY: Nem, ekképpen például a szubjektív ízlelésen kívül objektív szempontokat is figyelembe veszünk: egyes évjáratokból csináltattunk analitikát is. Igy azon borok alapján, amelyek számunkra a legmeggyőzőbbek voltak, már van hova elindulni. Ezt kiegészítettük még azzal is, hogy a szervezésbe bevontam Hermann Tamást. Ő talajtani kutatóként dolgozik, amely egyben a hobbija és a szenvedélye is. Ráadásul a bor iránt is van egyfajta elköteleződése. Ezért úgy gondoltam, hogy örömmel segít a kéknyelű termőterületeinek pontos feltérképezésében – ami ugyanis regisztrálva van, az nem fedi a valóságot. A kéknyelűnek van ugye porzófajtája, ami általában a Rózsakő, de lehet a budai zöld is. Ezen a ponton pedig az is lényeges, hogy kinek mennyi van ezekből a fajtákból és az az ültetvényének hány százalékát teszi ki. Az is érdekes, hogy ki hogy készíti el a bort, egybe vagy külön szüreteli. A helyi termelőktől bekértük az adatokat erre vonatkozóan, Tamás pedig kimegy szakmai feltérképezésre. Ezekkel az információkkal felvértezve pedig már el tudunk azon gondolkozni, hogy kidolgozzunk egy minősítési rendszert, amely Badacsony kuriózum fajtáját – amire úgy tekintünk, mint egy olyanra, ami sehol máshol nincs a világon – meg tudjuk tölteni tartalommal.

VINCE: Milyen egyéb tevékenységek köthetőek még össze a Kéknyelű Ízlelővel? Hiszen az kifejezetten a szakmának szól.

ISTVÁNDY GERGELY: Maga a szakmai kóstoló általában három évjáratot foglal össze. A tavalyi évben viszont arra jutottunk, hogy a nagy nevek, akiknek már bejáratott brandjük van, elég gyorsan tudják értékesíteni a szortimentjükből ezt a kuriózumot. Viszont így elég nehéz régebbi évjáratokat visszakóstolni. A kéknyelű egy hosszú érési potenciállal rendelkező fajta, ezt kellene valahogyan átvinnünk a köztudatba is. A vizsgálatkor az is lényeges szempont, hogy ne csak a véletlenekre alapozzunk – ez most kivételesen jó lett (!) –, hanem írjuk is le, hogy miért az.

Erre találtam ki még tavaly, hogy hozzunk létre egy Ízbankot, amelynek a lényege, hogy a Kéknyelű Ízlelő vakkóstolón a legjobbnak tartott öt tétel egyfajta referenciaként is szolgáljon. Az Ízbankba pedig ezeket a borokat tesszük el, méghozzá oly módon, hogy megvásárolunk a legjobb tételekből 50-50 palackot. Ezeket eltesszük, és akár évtizedek múlva is vissza tudjuk őket kóstolni.

Ehhez pedig támogatókat szeretnék találni, akik ugyanúgy hisznek a kéknyelűben, ahogyan mi. Bízom benne, hogy ők legalább annyival szeretnék támogatni a borvidék fejlesztését, hogy beruháznak ezekre a palackokra.

Hosszú távon pedig eseményeket is tervezünk, ebből az első a májusi Kéknyelű Piknik. Remélem, hogy itt egyszer majd a közönségnek is meg lehet kóstolni ezeket az Ízbankban tárolt tételeket. Úgy képzelem, hogy a borászok részvételével tartunk kötetlenebb kóstolókat, meghívunk szakmai előadókat, hogy a közönség is, de a borászok is kaphassanak új impulzusokat. Úgy érzem, hogy így lehetne kerek a történet: van az Ízlelő, van a bank – ami egy értékmentés vagy értékőrzés – és van a rendezvény, ami pedig egy kicsit a nagyközönséget szólítja meg.

VINCE: Mi az, amit az elmúlt öt évben sikerült megvalósítani?

ISTVÁNDY GERGELY: Nekem az volt a vízióm, hogy közösséget kell teremtenem, és remélem, hogy kialakult már az irányomban egyfajta bizalom. A másik, hogy ne csak egyfajta versenyszellem hajtson egy ilyen eseményen, hanem hogy igenis, ismerjük el egymás szemébe, ha valaki valami jót tesz le az asztalra. Ez a borkultúrának szerintem már egy következő szintje, amikor eljut az ember oda, hogy a másik sikerének is tud örülni. A befogadás megtörtént, lehet tanulni, inspirálódni és azt tapasztalom, hogy erre a közös túrára mindenki szívesen csatlakozik. A csúcstámadás megindult. A kóstolót megalapoztuk, a védjeggyel kapcsolatosan megfogalmaztuk a kereteket – és ez még egy csomó minden mást is el fog indítani. Most azt látom kirajzolódni, hogy a különböző szereplők – Hegyközség, Borút képviselői is – körében is megvan a szándék, hogy valamit tegyen plusszban emellé a fajta mellé. Azt gondolom, ha mindenki a saját feladatkörében képes egy kicsit megújulni, az rengeteget számít. Nem egymásra kell szerveznünk hasonló programokat, hanem mindenki a saját területén tud beleszállni az ügybe: Kutatóintézet a fajta kutatásával, a Borút azzal, hogy a pincészetek nevei és kapcsolattartók telefonszáma elérhetőek legyenek mindenki számára, vagy borvidéki szinten borverseny szervezésében. Konkrétumot egyelőre nem tudok itt mondani, de azt látom, hogy a szándék már megvan.

Beszámolónk a Kéknyelű Ízlelő szakmai napjáról a Vince Magazin márciusi lapszámában olvasható!

Szerző: Kalmár Borbála

Címlapfotó és fotók: Istvándy Birtok/Facebook