emberek állnak egy sárga serleggel középen, előttük borospalackok

A magyar csapat (Dr. Molnár Levente fehér pólóban Rabcsánszki Laurával tartja a serleget)

Mégis kicsodák ezek a magyar borfelismerő világbajnokok?

A múlt hét borszakmai sajtója kétségtelenül a kóstoló-világbajnokságáról szólt, azt ugyanis a történelemben először egy magyar csapat nyerte. De vajon kik ők, miért pont ők versenyeztek és mit is nyertek pontosan? Dr. Molnár Levente, a csapat tagja válaszolt a vince.hu-nak.


Kicsi ország vagyunk, még kisebb a borszakmával foglalkozók köre, szinte mindenki ismer mindenkit, mégis sokan felkaptuk a fejünket a patinás francia szaklap, a La Revue des vins de France (RVF) által évente megrendezett Championnat du Monde de Dégustation bajnokcsapatának névsorát olvasva. Hol rejtőztek eddig ezek a kóstolózsenik, hogyhogy nem teszteltek még a VINCE számára és hol fejlesztették a tudásukat olyan magasra, hogy az elmúlt tíz év második legnagyobb pontszámát szerezzék meg egy világbajnokságon (166 pontot értek el, eddig csak a tavalyi francia világbajnokoknak sikerült 167 pontot szerezni). És egyáltalán, mennyire kell most irigyelnünk őket?

Borba született

Molnár Levente Budapesten él, jogászként dolgozik, a bor szeretetét viszont otthonról hozta. Az egyre izgalmasabb borokat adó Bükki borvidékhez tartozó Mezőkövesden született, a gimnáziumi éveket pedig Egerben töltötte – egy újabb borvidék, újabb kincsekkel. A családjának több tagja is szorosabb kapcsolatban van a szőlővel, a szintén csapattag Rabcsánszki Laura, Levente feleségének édesanyja például szőlész-borász szakon végzett. Levente számára egyértelmű volt, hogy a bor élete része, ezért az egyetem után elvégezte a Soós István Szakközépiskola borbírálati képzését és okleveles borbírálói minősítést szerzett. Itt azonban nem állt meg, Laurával együtt szüntelenül fejlesztik a tudásukat, rendszeresen járják a hazai borvidékeket, de Ausztriában is gyakran megfordulnak, az Austrian Wine Challenge borverseny rendszeres bírálói. Sőt, nemcsak kóstolják a borokat, készítenek is.

Hallottál már az RWZ-borokról?

Mi még nem, a hiányosságot azonban sürgősen pótolni fogjuk, a Revolution WineZ projekt ugyanis több mint izgalmas: a kreativitás nem merül ki a névadásban (Suffraget, Partizán, Robin Hood...), boraikat három borvidék terméséből készítik, esetenként házasítják!

Miért pont ők?

Abban az országban, ahol maroknyi sommelier-re két sommelier szövetség jut és feszültséget szül, hogy ki juttathatja ki a győztesét a világbajnokságra, ott nem csoda, ha felmerül a kérdés, miért pont azok versenyeznek, akik. A válasz egyszerű. Dr. Aranyos Attila, a csapat kapitánya már több mint egy évtizede Franciaországban él, és többször részt vett az akkoriban csak francia csapatok részvételével megtartott borfelismerő versenyen. A szervezők látták, hogy a kóstolókupa kezdi kinőni magát, terjeszkedni kellene, de ebbe amolyan igazi franciás komótossággal kezdtek bele. Nem hirdették meg nemzetközi szaklapokban, nem indítottak kampányt a közösségi médiában, hanem megkérték a már akkor is versenyző, nem francia származású versenyzőket, hogy ugyan, állítsanak már ki egy-egy csapatot az anyaországból. Attila és Levente egy közös jogászismerős révén ismerkedtek meg, kiderült, hogy a kóstolás szenvedélye közös, a szintén Franciaországban élő Didier Sanchezzel pedig Attila amolyan „kóstolótestvéri" viszonyban van, annyit versenyeztek már együtt. Ötödikként a jelenleg Brüsszelben élő Palágyi Krisztina segítette a csapatot, ám

az ötödik tag nem kóstolhat, nem is szagolhat, csak elméleti támogatást nyújthat.

Nem kezdettől fogva ez a felállás összességében mégis ez már az 5. közös versenyük volt.

Önismereti verseny

„Mivel a csapatnak konszenzusra kell jutnia, kulcsfontosságú, hogy mikor engedjük, hogy a csapattárs elbizonytalanítson. Az ügyvédi tapasztalat, tehát az, hogy a civil életben az ügyfeleim érdekeit kell védenem, ebben nem segít. Ezen a versenyen ízekről kell beszélgetnünk: szavakba kell öntenünk azt, amit érzünk, amit tapasztalatunk a kóstolás során. Minderre pedig nagyon rövid időnk van" – magyarázta Levente a verseny különleges jellegét. „Amikor a másik csapattag úgy véli, hogy a kóstolt tétel chardonnay, akkor az ízjegyek felől közelítjük meg, hogy mennyire sziklaszilárd a véleménye. A leheletnyi banános ízjegy miatt gondolja vajon? És lehet, hogy az adott helyzetben nekem kell elbizonytalanítanom őt, de ehhez jól kell ismernem magamat, és tudnom kell, hogy én magam biztos vagyok-e a véleményemben."

A világbajnokságon a legtöbb pont (10) a fajta felismeréséért jár, beleértve a házasításokat is – itt elmés módon a 10 pont a cuvée összetevőinek arányai szerint oszlik meg.

Pont jár a borvidékért, sőt az országért is adnak bónuszpontot, de jó a szervezők szíve, mert ha valaki egy szomszédos borvidékre teszi a voksát, azt is értékelik.

Az évjáratot felismerni nagyon nehéz, mert arról gondoskodnak a szervezők, hogy ne kiáltson ki a pohárból, hogy ez például egy egészen friss tétel. A termelőt meghatározni pedig szinte lehetetlen, hiszen a merítés a világ – Leventééknek azonban ez a bravúr is sikerült idén.

„Sokat járunk Wachauba, Emmerich Knoll borait kifejezetten gyakran kóstoljuk. Ugyan a versenyen szereplő tételt pont nem kóstoltuk még, de a borászat stílusát fel lehetett ismerni." És, ahogy Levente elárulta, ilyenkor jön némi taktika is: kicsit a francia szervezők fejével kell gondolkodni. Vajon melyik az a Wachau-beli borászat, amelyik „szemmel átható" a franciák számára mind minőség, mind mennyiség szempontjából?

Jövőre veletek Champagne-ban!

A fentiekből kiderül, hogy komoly agymunka és pszichológiai küzdelem a verseny, és akkor a költségekről még nem is beszéltünk. A csapatnak nincs szponzora, mindent maguk állnak. A nagyjából 60 ezer forintos nevezési díj eltörpül az utazás költsége és a felkészüléshez szükséges borok ára mellett. Pénzjutalom nincs, ez nem a Roland Garros teniszverseny, a dicsőség mellé mindössze némi bor jár a támogatók jóvoltából, bár idén az avignoni vendégátók kitettek magukért: a győztesek nagyjából 35–40 palackkal távozhattak. Főleg a vendéglátó Châteauneuf-du-Pape appelláció borai ezek, de volt az ajándékok között 5 literes pezsgő is. „Még sosem tartottam ekkora palackot a kezemben, és persze mindenki a győzteseket fotózta a borokkal" – mesélte Levente, aki számára talán a legnagyobb nyeremény a jókívánság volt, amivel a szervezők búcsúztatták a magyar csapatot:

Reméljük, jövőre is a dobogón találkozunk Önökkel!

A jövő évi verseny Champagne-ban lesz, a csapat természetesen indul. Levente a jövő évi esélyeket latolgatva elmondta, hogy „még keményebben fogunk készülni, mint idén és nagyon örülnénk, ha az eredményünkkel mi is hozzá tudnánk tenni valami keveset ahhoz, hogy a hazai borszakma és borágazat még szélesebb nemzetközi elismerésre tegyen szert."

Nos, ezek után van, aki úgy véli, mindezt könnyedén Leventéék után tudna csinálni? A La RVF szervez nem meghívásos versenyeket is, ilyen például a Masters of Europe borfelismerő versenye. Ezen bárki, egyénileg is próbára teheti érzékszerveit, a világversenyhez hasonló pontrendszer és szabályok szerint.

A magyar csapatnak gratulálunk, és ahogy a szervezők, mi is bízunk benne, hogy jövőre is a dobogón látjuk őket.