Véget ér a BorPortré – Kocsis-M. Brigitta alapító-műsorvezetővel beszélgettünk

2022. december 15.

Három sikeres év után megszűnik a BorPortré. Az okokról a vince.hu-nak mesélt először Kocsis-M. Brigitta, aki megálmodta a hamar népszerűvé váló, szakmai díjat is nyert műsort.

Viszlát, BorPortré!

VINCE: December közepén bejelentetted, vége az általad életre hívott BorPortrénak. A műsor keretében különböző tudományágak elismert szakembereivel beszélgettél egy pohár bor mellett. 2020 elején, gyakorlatilag a Covid berobbanásakor kezdted és most, a járványból kifelé menet fejezed be. Véletlen egybeesés?

KOCSIS-M. BRIGITTA: A BorPortré valóban a Coviddal együtt indult, de már régóta érlelődött bennem a műsor ötlete. Mindössze annyi volt az összefüggés, hogy amikor a lezárások miatt korlátozva lett a tudományos újságírói munkám, kötelességemnek éreztem, hogy valami módon mégiscsak megszólaltassam az általam ismert, hiteles szakembereket. Éppen ezért eleinte a tematikával abszolút a Covidhoz kapcsolódtam: beszélgettem többek között pszichológussal, járványkutatóval, történésszel, mentőtiszttel. Aztán amikor enyhült a helyzet, már más szakterületek képviselőit is meghívtam, ráadásul az online videóinterjúk helyett közös térben, egy podcast stúdióban folytattuk. Vagyis a Covid visszaszorulásától függetlenül élt tovább a műsor. Ami a végét illeti: tavasszal merült fel bennem először a gondolat és mostanra határoztam el, hogy 2023-ra már nem szeretném magammal vinni ezt a formátumot.

Szőke nő ül egy asztalnál, előtte mikrofon
Fotó: Barta Gergely, Golden Standard Media

Mély beszélgetések csak úgy

VINCE: Kívülről nézve a Borportré volt a te szerelemgyereked. Annál is inkább, mert egyszer azt nyilatkoztad, „nekem a bor az életet jelképezi”. Mi vezetett oda, hogy mégis befejezed?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Megváltozott a borhoz való viszonyom. Nem mondom, hogy már nem szeretek borozni, de nem akarom, hogy a borral azonosítsanak, hogy én legyek a „borozós lány”. Az elmúlt három évben volt más boros tematikájú projektem is és előfordult, hogy egy héten hat este boroztam, munka kapcsán. Ez már nem én vagyok. Bizonyos alkalmakkor továbbra is szeretek koccintani, leülni egy pohárral, de a bor már csak egy kísérő az életemben.

VINCE: Elkezdtél coach-nak tanulni. Ez is szerepet játszott a döntésedben?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Igen, ennek köszönhetően ugyanis rájöttem, hogy amit eddig csináltam, a mély és őszinte beszélgetés, az megy bor nélkül is. Sőt! Sokáig magam is vallottam, hogy egy nehéz nap végén, ha fáradt, magányos vagy kiüresedett vagyok, segít egy pohár bor. Ez azonban csak átmeneti tünetkezelés, érzéstelenítés, nem megoldás. Coach-ként nem volna hiteles, ha a saját problémáimat mondjuk egy pohár borral kezelném, a hozzám fordulókat meg arra biztatnám, hogy valamilyen konstruktív megküzdést válasszanak.

szőke nő mosolyog, előtte egy borospohár
Fotó: Barta Gergely, Golden Standard Media

VINCE: Felmerült, hogy valaki beül a helyedre a műsort vezetni, vagy az előbb elmondottak miatt a formátumban magában nem hiszel már és ezért nem szeretnéd, hogy az általad megálmodott projekt tovább éljen?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Ötletként felmerült, de végül elvetettem. Továbbra is hiszek a tudományos ismeretterjesztésben, abban, hogy szükség van a ráérős, közvetlen interjúkra tudósokkal, üzletemberekkel, innovátorokkal. Most már viszont azt gondolom, hogy az ezt beindító szeretetteljes légkört, oldott hangulatot bor nélkül is meg tudom teremteni. Ez nem is lehet kérdés, hiszen coach-ként is ez lesz a feladatom.

Az úttörő BorPortré

VINCE: Olyat már láttunk, hogy valaki beengedi a kamerát a saját otthonába, hogy interjút adjon vagy főzzön. Jól gondolom, te ehhez képest valami mást szerettél volna megmutatni? A bor által másképp válik bensőségessé az esemény.

KOCSIS-M. BRIGITTA: Engem mindig foglalkoztatott, miért könnyedebb a beszélgetés egy pohár bor mellett. Miért lehet bármilyen témában–legyen az magánélet vagy tudományos kérdés – mélyebbre menni, közelebb kerülni a lényeghez vagy az illető személyiségéhez. Erre aztán lett egy válaszom, amit egy novellámban meg is írtam (lásd keretes). Úgy gondolom, ha valakivel megbontunk egy palack bort, akkor ígéretet teszünk neki, hogy csak rá figyelünk egy ideig. Ráadásul nem is olyan rövid ideig, hiszen egy palack kitart legalább egy óráig. Ez már önmagában nagyon más, mint egy tipikus interjú, ahol alig pár perc jut valakire. Másrészt azok zömében sterilek, mesterkéltek: mindenki szépen kiöltözve, kisminkelve, karót nyelve beül egy stúdióba. A BorPorté ezzel szemben olyan volt, mintha otthon leültünk volna a kanapéra beszélgetni egy jót.

Csak bor legyen

A bor szentség. Mélyebb, mint bármely más szeszes ital, mert magában őrzi az összes elem lenyomatát: a föld ásványát, a napsütés tüzét, az eső cseppjeit, a szél erejét és az ember alkotómunkáját. Benne van a múlt tradíciója, a jelen termése, a jövő ígérete. Időn és téren át nyit kapukat.

Ha valakivel megbontasz egy palackot, az láthatatlan szerződés. Azt ígéri: most rád figyelek, most nem rohanok el, most legalább egy-két órát csak veled leszek. Egy csésze kávét meg lehet inni a nap közepén, egy lopott negyedórában is, de a bor estére való, amikor letetted a kötelességeket és el tudsz mélyülni magadban és abban, aki szintén neked és a bornak szánja az idejét.

És miközben minden pohárral oldódnak a gátak, a blokkok, és egyre inkább kimondódik a kimondhatatlan, a lelkedben visszatérhetsz a gyerekkor felhőtlenségéhez. Mert bor mellett minden lehetséges: újralobbanhatnak régi szerelmek, karnyújtásnyira kerülhetnek gyerekkori álmok, megvalósulhatnak spontán ötletek. Összehoz magaddal, összehoz a másikkal, és összehoz azzal, aki legbelül vagy legfelül van. Egy palack bor mellett mindegy.

Úgyis mind egy.

Coach, műsorvezető, újságíró

VINCE: Volt egyébként olyan, akinek ez az említett, már-már otthoni intimitás túl sok lett volna, nem akart ennyit megmutatni magából, ezért nem fogadta el a meghívást?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Igen, volt, aki lemondta, mert neki ez már nem fért bele. De olyan is volt, aki azzal érvelt, ő olyan szervezetet, ügyet képvisel, amellyel nem fér össze az alkohol. A családon belüli erőszak megjelenése annyira korrelál azzal, van-e alkoholista a családban, hogy a meghívott azt mondta, neki belső konfliktust okozna, ha erről bor mellett beszélgetne. Természetesen soha nem volt elvárás, hogy igyunk, csak annyit szerettem volna, hogy szimbolikusan koccintsunk egyet az adásban. De olyan is gyakran előfordult, hogy miután lement az adás, az interjúalannyal még folytattuk a borozást és a beszélgetést.

VINCE: Csak coach-ként tervezed folytatni ezeket az „interjúkat” vagy újságíróként is – immár bor nélkül?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Az M5-ön továbbra is vezetem a Novum című ismeretterjesztő műsort, szóvivője és főtitkára vagyok a Tudományos Újságírók Klubjának és rendszeresen vezetek innovációs témában rendezvényeket, ezeket folytatom ezután is. De ugyanilyen fontosak lesznek a beszélgetések coach-ként is. Szeretném a különböző tudományágak szereplőit, felsővezetőket, menedzsereket segíteni. Őszintén, mélyen beszélgetni velük, mert ez sokuk életéből hiányzik. A munkatársaktól általában kizárólag pozitív visszajelzést kapnak, körbeudvarolják őket, így viszont nem látják az esetleges elakadásaikat, nem kapnak valós visszajelzést, tükröt.

Fotó: Barta Gergely, Golden Standard Media

A BorPortré öröksége

VINCE: Mint mondtad, a „borozós lány” imidzsét szeretnéd letenni. Mi az, amit viszont szívesen magaddal viszel a BorPortré közel három évéből?

KOCSIS-M. BRIGITTA: Az imént említett célok eléréséhez szilárd alapot adott a BorPortré. Mintegy százötven emberrel beszélgettem, nagy rutinra tettem szert abban, hogyan lehet viszonylag gyorsan mély kapcsolódásokat létrehozni. Másrészt ezek a videók jó referenciát jelentenek arra vonatkozóan, milyen velem beszélgetni (nevet). De nem csak az a fontos, amit viszek, ez a három év már önmagában egy csoda volt. A függőfotelemből elkészített kis interjúimból az lett, hogy a BorPortré szakmai partnerként működött közre a Magyar Nemzeti Galéria Borszerda rendezvénysorozatában, megkaptam a Viber Női vállalkozó verseny arany díját és a három év alatt rajtam kívül összességében 15 ember dolgozott a háttérben, akiknek végtelenül hálás vagyok. Ez a mostani változás nem is annyira egy ajtó bezárásáról, mint inkább számos további kinyitásáról szól.

VINCE: A BorPortrék végén mindig a vendég mondott köszöntőt. A projekt lezárásaként rendhagyó módon most mondj Te tósztot!

KOCSIS-M. BRIGITTA: Mindenkinek azt kívánom, legyen elég bátorsága ahhoz, hogy abbahagyja, ami már véget ért!

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Barta Gergely, Golden Standard Media