Kopasz férfi néz, mellette egy ábra

A fűszer a kulcs

Fotó: https://www.instagram.com/dunemovie/

Egy ehető gombáról mintázta Frank Herbert író a most megfilmesített Dűne fűszerét

Két elmélet is él azzal kapcsolatban, mi inspirálta Frank Herbert írót a Dűne fűszerének megalkotásában. A könyvből készült film a napokban debütált a mozikban és a HBO kínálatában.




Sokadik nekifutásra, a kanadai Denis Villeneuve rendezővel a fedélzeten 2021-ben végre megszületett a Dűne film, ami talán már a legfanatikusabb rajongók szerint is méltó feldolgozása a könyvnek. Az 1965-ben megjelent Dűnében (és annak folytatásaiban) Frank Herbert író elképesztően komplex és monumentális, éppen ezért mostanáig vizuálisan nehezen megvalósítható, univerzumot álmodott meg.

Ennek a legapróbb részletekig kidolgozott világnak egyik fő mozgatórugója a kizárólag az Arrakis bolygón megtalálható fűszer, teljes nevén a fűszermelanzs.

A „főszerep" oka, hogy fogyasztóit megfiatalítja, erősebbé teszi és kisebb-nagyobb mértékben jövőbelátó képességgel is felruházza, ami csillagközi utazásokhoz elengedhetetlen. A sok jó tulajdonságának természetesen ára van: súlyosan addiktív, megvonása akár halált is okozhat.

Éppen utóbbi miatt tartotta magát sokáig a feltételezés, hogy Frank Herbert a fűszert valójában az LSD nevű kábítószerről mintázta. A pszichedelikus drog a 60-70-es években, vagyis épp a regény megírásának idején volt népszerűsége csúcsán, ráadásul – mint Lisa Yaszek, a georgai műszaki egyetem professzora felhívta a figyelmet a Food&Wine-nak adott interjújában – ugyancsak „kétélű fegyvernek" tekinthető. Az LSD gyógyászati alkalmazása gyakorlatilag feltalálása óta mindig napirenden volt (a holland Eric Kast 1964-ben publikálta megfigyeléseit a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban), másrészről viszont élvezeti szerként történő használata komoly gondokat okoz.

Az első megfilmesítéssel 1975-től évekig kacérkodó, de grandiózus tervébe (aminek még Salvatore Dali festő is részét képezte) belebukó Alejandro Jodorowsky chilei-mexikói rendező annyira biztos volt az LSD-fűszer párhuzamban, hogy kifejezetten rá akart erre játszani.

A filmemmel olyan, a hallucinációhoz hasonló hatást akartam elérni, mint amit azok éreztek, akik akkoriban LSD-t használtak

– nyilatkozta évekkel később.

Herbert fűszerének eredetéhez mégis közelebb visz a regényben részletesen kifejtett „termelés" menete: az Arrakis bolygón élő homoki pisztrángok váladékából jön létre a fűszerkovász, ami a nap és levegő segítségével alakul át fűszerré. A kovászból felsejlő gomba-elméletet hozza ki tulajdonképpen győztesnek Mycelium Running című könyvében Paul Stamets mikrobiológus, amikor a Frank Herberttel történt találkozásáról ír: „Amikor a 80-as évek elején meglátogattam őt, gyakran gombászott Port Townsend-i birtokán. Az összegyűjtött, de kevésbé tökéletes rókagomba példányokat nem dobta a szemétbe, hanem egy vödör sós vízbe belemorzsolta őket. Pár nap múlva ezt a spóraiszapot kiöntötte a frissen ültetett fenyőfája alá. Amikor elmondta, hogy a gombák tobzódnak egy 10 évesnél fiatalabb fa tövében, nem hittem el. Előtte soha senki nem készített arról feljegyzést, hogy a rókagomba ilyen növekedésre képes fiatal fák mellett, de még arról sem létezett tanulmány, hogy ezzel a módszerrel szaporíthatók." Frank Herbert házi felfedezését, miszerint spóraiszapból gombatelepek fejlődnek ki, azóta megerősítette a gombaipar.

Ami a fűszer szempontjából érdekesebb, hogy Paul Stamets azt is leírja könyvében, a Herbert elmondása szerint a Dűne alapkövei, a varázserejű fűszer, a hatalmas férgek, a szer hatása alatt álló emberek világító kék szeme, mind a gombák életét tanulmányozva jutott eszébe. Végső soron „varázsgombái", anélkül, hogy elfogyasztotta volna őket, „stimulálták" a képzeletét.