középen egy oszlop, mögötte ködös zöld táj és kék ég

A ködös Balaton a teraszról

Jásdi István naplója 2021-ről: szüret a sivatagban

Exkluzív beszámolót írt a vince.hu-nak a szüretről, benne a borászlét nehézségeiről Jásdi István, a legismertebb csopaki borász, az idei Vince Díj borász életműdíj kategória egyik jelöltje.


A 2020-as szüret előtt hónapokig nem esett. A talajban szerencsére még bőven volt tartalék, elmaradtak a 30 fok feletti kánikulák és az évjáratot megmentette az augusztusban, az utolsó pillanatban érkezett bőséges eső. Azóta viszont hiába vártuk az esőt hozó fellegeket. Nem esett ősszel, nem havazott télen és száraz volt a tavasz is. A tavalyinál jó két héttel később érkezett a virágzás és a kötődés.

Amíg a hőmérséklet nem emelkedett 30 fok fölé és a szárító sivatagi szelek nem érkeztek meg, a talaj és a Balaton úgy-ahogy őrizte víztartalékait.

Júniusban, a tíz száraz hónap után megérkezett zivatarok hoztak 80 millimétert, megmentve a Lőczedomb és a Siralomvágó kiszolgáltatott, új telepítéseit. Aztán jött a július és az augusztus eleje 35 fok körüli nappalokkal és 20 fok alá nem nagyon hűlő éjszakákkal. A délnyugatról érkező zivatarzónák szétnyíltak felettünk a tó felszálló melegétől. Ha esett is a veszprémi fennsíkon vagy Somogyban, az északi parton nyaralók tovább örülhettek a szüntelen napsütésnek. A Balatonból minden nappal egy centiméterrel több víz hiányzott. Fél méter tűnt el két hónap alatt. Ugyanannyival csökkentek a talaj tartalékai. Ilyenkor megmutatkozik, melyek a gazdát eltartani képes szőlőfajták, hol vannak a jó vízháztartással rendelkező termőhelyek. A 21-es szüret fenyegetőnek tűnt. Egy év alatt a szokásos csapadék harmada jutott a szőlőknek.

Ez is érdekelhet: Interjú Jásdi István a Vince Díjéletműdíj jelöltjével

Szeptember első napjaiban az első szüretekkel eljött az igazság pillanata. A Lőczedomb vörös agyaggal fedett lejtőiről azt mesélik, hogy szépen termettek a 19. század közepének híres hét száraz esztendejében is. Az elsőnek szüretelt szürkebarátra nem is panaszkodhattunk. Kilóra annyi volt, mint tavaly, tökéletes mustfokkal és szép savval. A chardonnay a Nagykúton már rosszabbul járt. Hiába tökéletesek a paraméterek, ha nincs leve a szőlőnek!

Mi nem paramétereket – bort termelnénk!

Aztán sorban jönnek az olaszrizling válogatások. Lőczedomb, Siralomvágó. Nagyszerű beltartalmi értékek és a tavalyit csaknem elérő mennyiségek. Kezdünk megnyugodni, bár a hegybornak való tételek jó húsz százalékkal szűkösebbek. Még hátra van a feketeleves. A lovasi Séd partján fekvő öt esztendős kékfrankos ültetvény a harmadát termette a tavalyinak, holott tavasszal még a másfélszeresére számítottunk. Ha nem is ilyen drámai mértékben, de megfogyatkozott a cabernet franc és a merlot is. Szerencsére mi nem a vörösborokból élünk!

Az erjedés végénél tartanak a pincében a fehérborok, ázik a kékszőlő a kádakban. Jól ismert illatok terjengenek a ház körül és pára lebeg a völgyünk fölött.

A jövő héttől elkezdjük kóstolni az újborokat. Addig pedig papírt gyűjtünk.

Mázsajegy, szőlő szállítási szerződés, szőlő származási kérelem, szőlő származási bizonyítvány – minden helyrajzi számhoz (van belőle hatvan) mindegyiket külön. Számla és felvásárlási jegy, „B" és „C" típusú borszármazási kérelem, mintaszállítás Badacsonyba vagy Budapestre. Forgalomba hozatali engedélykérelem (kizárólag elektronikus úton), az e-pincekönyvbe bevezetett betárolás, préselés, kihozatal, melléktermék, seprő elszállítási szerződés, törköly kitárolás – mindezt borkísérő okmánnyal, termékenként, hordónként (van belőlük kétszáz). Közben azért palackozunk is tavalyi tételeket – palackot, dugót, kapszulát, kartont, címkét rendelünk, és szerencsére szállítunk számlázunk is. Minden számlához borkísérőt készítünk. Mint minden mikrovállalkozás: szerződéseket készítünk elő, árakról, szállításokról, fejlesztésekről tárgyalunk, könyvelünk, bért fizetünk és próbálunk túlélni a járvány ellenséges világában.

Állítólag csökkent a bennünket terhelő adminisztráció.

Amúgy meg nem cserélnénk el az életünket senkiével!

Jásdi I.