Tudtad? A friss világbajnoki ezüstérmes magyar csapat kapitányának saját borászata van

Felcsillan a szeme, akár a vízilabda, akár a borkészítés kerül szóba. Bíró Attila ma már egyedül viszi a Bíró és fia pincészetet, elismert képviselője az egri borászoknak. Mégis valószínűleg többen ismerik sportpályafutása okán: többszörös magyar bajnok vízilabdázó volt, 2015 óta a női vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, Európa-bajnoki címet, olimpiai harmadik helyet, idén júliusban Budapesten pedig világbajnoki ezüstérmet szerzett eddig a lányokkal.

VINCE: Milyen borral koccintottak a Budapesten megszerzett világbajnoki ezüstéremre?

Nemrég palackoztuk az első habzóboromat, ami egy fehér házasítás – rizling, leányka és muskotály. Könnyű, kellemes zamatú, száraz különlegesség. Már a döntő előtt behűtöttük és az eredményhirdetés után ezzel kezdtük az ünneplést. Ez illett az alkalomhoz, a lányok is kedvelik. A komolyabb tételekre most nem került sor, hiszen a meccs után csak az öröm pillanatáért koccintottunk.

VINCE: Tudják a rivális edzők, csapatvezetők, hogy borászként is sikeres?

Nem csinálok neki nagy reklámot. Előfordult, hogy adtam már ajándékba egy-egy palack saját bort, de nem gyakori.

VINCE: Szövetségi kapitányként ismerjük a sikereit, de mit lehet tudni a borászatáról?

Mindössze 7 hektáros pincészet a miénk és csak saját szőlőből készítünk bort. Annak idején édesapám alapította, de később én is részese lettem, bekapcsolódtam a munkába.

Amikor Új-Zélandon voltam a női válogatott edzője, sok kiváló borászatba ellátogattam.

Nagy hatással volt rám az ottani tudás, munkamorál, a magas szintű felkészültség, ebből még ma is profitálok. Olykor be is álltam egy-egy pincészethez dolgozni, illetve tartottam nekik bemutatót az egri és más hazai borokból. Egyelőre keresem a saját stílusomat. Igyekszem olyan ritkaságokkal észrevetetni magam, mint a Turán, ami egy kevéssé ismert, de az Egri borvidéken nagy hagyományokkal rendelkező szőlő. Különleges, de elég megosztó bort ad. Foglalkozunk persze a népszerű fajtákkal, készítünk bikavért is, illetve a tavaly elhunyt édesapám emlékére folytatjuk a Fertálymester bora sorozatot, ami szintén egy vörös házasítás. Legújabb boraink egyébként éppen a budapesti VB miatt kis késéssel kerültek forgalomba, de az eddigi visszajelzések biztatóak.

VINCE: Mennyire nehéz összehangolni ezt a két igencsak munka- és időigényes hivatást?

Nem egyszerű. Édesapám volt a szakmai támaszom, de nélküle is igyekszem folytatni az együtt megkezdett utat. Szinte egész nyáron nem voltam Egerben, pedig már lassan a harmadik permetezés következik. Szerencsére kiváló segítőim vannak, akikre mindenre számíthatok távollétemben, naponta egyeztetjük a tennivalókat. A Paphegy dűlőnkön javában zajlik a törzstisztítás, és az egyéb zöld munkálatok is megkezdődtek. Nyakunkon a szüret, augusztus végén pedig vízilabda Európa-bajnokság lesz Horvátországban, ott is illene jól szerepelni. Utána kicsit lazább időszak lesz vízilabdában, ezt arra használom, hogy a borászatban valamelyest utolérjem magamat.

VINCE: A szőlővel és egy 13 fős sportcsapattal sem könnyű sikereket elérni. Ehhez képest boraival is számos szép eredményt tud már felmutatni, a lányokkal kifejezetten halmozza az érmeket. Mi a titok?

Mindkettő meghálálja a gondoskodást. Bevallom, azért a szőlő, a borászati munka egyszerűbb, még a kiszámíthatatlan időjárási körülmények ellenére is. Azt mondják, a jó szőlőből jó bor készül, mert azt csak elrontani lehet.

A vízilabdában több a buktató.

A lányok, a nők szeszélyesek, náluk a fejekben kell rendet rakni, rossz kommunikációval könnyen vakvágányra juthatsz. A válogatásnál, a kerethirdetésnél sorsokat határozol meg, pályafutásokat törhetsz ketté vagy indíthatsz el. Különleges feladat, hogy mindenkivel megtaláljam a megfelelő hangot. Sokat segít ebben Csernus Imre pszichológus, valamint Palencsár Miklós mentorcsapata.

VINCE: Nagy különbség, hogy míg a vízilabdában egy-egy meccs vagy verseny rögtön megmutatja, jó-e a csapat vagy sem, a borászatban nem ennyire egyértelmű a visszajelzés.

Való igaz, a mérkőzések tökéletes visszaigazolást adnak, viszont azért a torna közben bele-bele lehet nyúlni a csapatba például egy cserével, vagy a taktika módosításával. A borászatban más a helyzet, ott a döntés megmásíthatatlan, hiszen egy cuvée készítésénél nem tudsz például több variációt a palackba tenni, hogy megnézd, melyik sikeresebb a vevőknél. Ami közös: minden esetben vállalni kell a döntést.

VINCE: Mindig elmondja, a vízilabdában világelső szeretne lenni a válogatottal. Hasonló babérokra tör a Bíró és fia pincészettel is?

A vízilabdában egy csapatot kell felépíteni, a borászatban egy brandet.

Ezzel együtt szeretnék ott itt sikeres lenni. Olyan borokat készíteni, amik a bordói vörösborversenyen, a Decanter Worldön, vagy a Berliner Wine Trophy-n érmet szereznek.

VINCE: Kellemes borok, csinos nők, ünneplő szurkolók, aláírásra váró rajongók hada. Irigylésre méltó élet.

Nem tartom magam rocksztárnak. Ez a népszerűség, elismerés elsősorban a női vízilabdának szól, és nem nekem. Nem az a fontos, hogy engem megismernek, hanem az, hogy értékelik, amit a lányok az elmúlt időszakban elértek. Jó érzés, hogy ilyen sokan szeretik ezt a sportágat, de meglepett, hogy mennyien értenek is hozzá. Eddig úgy hittem, csak a foci hozza lázba az embereket. Örülök, hogy a női vízilabda is. Ha e mellé még jönnek az előbb említett boros érmek, az méltó megkoronázása lenne az egésznek.

Szerző: Török Ferenc