A magyarok egyik kedvenc ételét eredetileg egy fogatlan grófnak készítették

Inkább ünnepi étel, otthon kevesen állnak neki főzni, iskolában viszont tananyag.

Az oroszok sztroganov bélszínje első pillantásra egyszerű, laktató marhahúsos fogásnak tűnhet. A 20. század közepén azonban sok helyen az elegáns vacsorák és ünnepi alkalmak kedvence volt. A története is meglepően kalandos: szerepet kapott benne a háborús hiánygazdaság, majd egy amerikai éttermi siker is.

A fogás története a 19. század végi Oroszországig vezethető vissza – olvasható a drive.hu oldalon. Mint írják, a hagyomány szerint egy szakács készítette el először Pavel Alekszandrovics Sztroganov gróf számára, aki köztudottan nagy ínyenc volt. A legenda úgy tartja, hogy a grófnak idős korára már nem maradtak fogai, ezért olyan ételre volt szüksége, amit különösebb erőfeszítés nélkül is meg tudott enni. Az eredeti változat egészen biztosan marhahússal és tejföllel készült, a gomba szerepe viszont már vitatott. Több orosz értelmezés szerint nem tartozott az alaprecepthez, és inkább Amerikában kerülhetett bele.

A bélszín igazi berobbanására a 20. századig kellett várni. A második világháború idején a marhahús sok helyen szigorúan adagolt, értékes alapanyagnak számított, ezért egy gazdag, szaftos marharagu még évekkel később is különleges fogásnak hatott. Az 1950-es és 1960-as években sok családban ünnepi étellé, a vacsorapartikon pedig visszatérő kedvenccé vált.

Az Egyesült Államokban New York híres Russian Tea Room éttermének étlapján már az 1930-as években is szerepelt. Az 1960-as években több gyártó is piacra dobott szárított sztroganov-alapokat, amelyeket főtt marhahússal és tejföllel kellett összekeverni. A második világháború után Magyarországon is egyre népszerűbbé vált a fogás – főleg azon változatai, melyben a marhát olcsóbb húsra cserélték. Egyes hazai vendéglátóipari iskolákban még ma is sztenderd vizsgaanyag, utolsó lépésként ott ugyanis még flambíroznia is kell a tanulónak, vagyis magas alkoholtartamú italt öntenie rá és rövid időre meggyújtania – természetesen a vendég asztalánál.

Aki elkészítené otthon (akár gyújtogatás nélkül), az megteheti a már említett drive.hu cikkben található kiváló recept alapján.

Címlapfotó: Johnathan Macedo / Unsplash