Így lehet saját olívafánk Dél-Olaszországban

Az olajfa szimbolikus jelentéssel is rendelkezik, a növény ellenálló, az olaja egészségvédő hatású. A délolasz gazdáknak viszont szembesülniük kellett vele, hogy bizony ez az értékes fa sem halhatatlan. Sokan már temették a régió virágzó olívatermesztését, de az új generáció tagjai új megoldásokkal álltak elő.

Szüretelni – akár olívát, akár mást – örömteli és egyben fáradságos feladat. Olaszország déli részén, a csizma sarkában pedig egész évben küzdelmes feladat olívaliget-tulajdonosnak lenni, amióta felütötte a fejét egy pusztító baktérium, amely ellen egyelőre nem létezik ellenszer. Az egyébként szívós, sok száz, akár ezer évig is élő olívafák védtelenek a baktériummal szemben, a megbetegedett példányok elszáradnak, nagy részüket ki kell vágni. Egyetlen dolog, amit a gazdák tehetnek: ellenálló fajtájú facsemetéket telepítenek. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Mielőtt részletesen megismertük, miként dolgoznak a helyiek az olívaligetek megmentésén, bepillantottunk a szüretelés, feldolgozás folyamatába. Alkalmunk nyílt megkóstolni a frissen préselt olívaolajat, a „folyékony aranyat” is.  

Mikor kell leszedni?

A délolasz Puglia régió központjából, Bariból még délebbre kell utaznunk, hogy elérjük a csizma sarkát, Salento vidékét. Puglia egyébként a teljes olasz olívatermésnek körülbelül a felét adja. Vagy legalábbis adta a baktérium tíz évvel ezelőtti megjelenése előtt. Számos helyi család több száz évre vissza tudja vezetni, hogy olívával foglalkozik.

Az olajbogyót általában valamikor szeptember és január között szedik, a bogyó érésétől függően. Ezt pedig sok minden befolyásolja: az olívaliget elhelyezkedése, a fákat érő napsütés mennyisége, illetve az olajfa fajtája is. A szüret időpontja azzal is összefügg, hogy a gazda milyen ízű olajat szeretne palackozni: lágyabb-gyümölcsösebbet, vagy érettebb, intenzívebb aromájút. (Amikor olívaolajat vásárlunk, érdemes ellenőrizni, hogy szerepel-e rajta a szüret dátuma. Minél frissebben szüretelt az olívaolaj, annál több egészségvédő összetevőt tartalmaz.) Jóval előre nem tervezhettünk, mi október elején kaptuk az üzenetet az online megismert salentói csapattól, hogy október 11-re tűzték ki a szüret dátumát, ahová becsatlakozhatunk. 

Minden cseppje kincs

A szüretelést hagyományosan kézzel végzik, egyszerűen végighúzzák a kezüket az ágakon, hogy a bogyók lepotyogjanak. Vannak, akik méretes esernyőket visznek magukkal, amelyeket megfordítva használnak, abba gyűjtik a lehulló bogyókat, hogy még a földre se essenek le. Sokan használnak elektromos eszközöket is, amelyek a fa ágait rázzák – nagyon vigyázva arra, hogy sem az ágak, sem a bogyók ne sérüljenek –, a bogyók pedig a földön előre kiterített hálóba esnek bele. Innen ládákba gyűjtik, és még aznap, vagy másnap, de mindenképp 48 órán belül elviszik őket préselésre – az időfaktor fontos, így érik el a legmagasabb minőséget. Az extra szűz megnevezés az első mechanikai sajtolásból származó olajat jelenti, ez a legjobb minőségű olívaolaj. 

A malomban szállítószalagra helyezik – ahol eltávolítják a megmaradt leveleket –, majd a gép megmossa az olajbogyókat. Utána következik az aprítás: a gyümölcshús és a mag összezúzásával keletkezik az olívapép, amelyet a gép egy acéltartályba továbbít. Ott „dagasztódik” az olajbogyómassza, ez teszi lehetővé a három elem – az olaj, a víz és a szilárd maradék – optimális keveredését. A massza hőfokára különösen figyelni kell, nem melegedhet túl, nehogy romoljon a minősége. 

A pép ezután továbbhalad a dekanterbe, ott külön edénybe kerül a növényi víz, a szilárd maradék, és egy csövön keresztül megérkezik a friss olívaolaj, amelyet azonnal meg is lehet kóstolni. Igaz, hogy picit csípi a torkot, de mintha orvosságot innánk, mintha valóban minden cseppje kincs lenne. „Mindennap egy nagykanállal belőle, ez vigyáz a szívünkre” – mondták lelkesen az általunk felkeresett salentinói szövetkezeti préselő üzem munkatársai.

Nekünk is lehet saját fánk

Az OlivaMi fiatal csapata a Xylella okozta pusztításra kreatív válasszal állt elő: olívafa örökbefogadási rendszert hoztak létre. Bárki örökbe fogadhat egy salentói olívacsemetét, ezzel támogathatja a régió újratelepítését és a környék gazdáit. Cserébe pedig évente egyszer kiváló minőségű olívaolajat kap, házhoz szállítva. A weboldalukon többféle csomag közül választhatunk, de 32 euró átutalásával máris büszke olívafa-tulajdonosokká válhatunk. A csemeténknek nevet adhatunk, amelyet ráírnak egy kis fatáblára – a teljes nevünkkel együtt –, és ráakasztják a fa törzsére. 

Az örökbefogadók természetesen személyesen is megnézhetik a fájukat, és sokan élnek is a lehetőséggel. Riedl Annamária októberben kereste fel idén júliusban örökbe fogadott olívafáját, amelyet olasz tematikájú online magazinjáról, a Stile di Vitáról nevezett el. „Ahogy megismertem az OlivaMi elképzeléseit, rögtön tudtam, hogy segíteni szeretnék. Felvettem a céggel a kapcsolatot, ahol Roberta, aki ma már kedves ismerősömmé és egyben a szüretelésben társammá vált, segítségével örökbe fogadtam én is. Most pedig itt vagyok Salentóban, megnéztem a fámat, és részt veszek életem első olyan olívaszüretén, ahol már én is tulajdonosnak számítok” – mesélte. És hogyan találta meg a saját fáját a milliónyi olajfa között? Az OlivaMi által elküldött GPS-koordináták és egy kis videófelvétel alapján nem is volt nehéz. Az olívaliget telis-tele van néhány éves csemetékkel, amelyeken lengedeznek a fatáblák az örökbefogadók nevével. 

Nagyapáról unokára

„Egyre több turista és helybéli kérdezgette a gazdákat, hogyan segíthetnének Salento újjászületésében, mert szívesen tettek volna valamit. Ezek a beszélgetések adtak ötletet az OlivaMi létrehozásához” – mesélte Stefano Presicce társalapító és Roberta Bove, a szervezet munkatársa. A nonprofit kezdeményezés célja, hogy a régiót sikerüljön újra betelepíteni olívafákkal, a gazdák ismét lássanak perspektívát az olívatermesztésben, és a következő generációk tagjai is olyan gyönyörű zöld ligeteket örökölhessenek meg, amilyeneket a felmenőik kaptak. 

A szervezetet két évvel ezelőtt alapították, és ez idő alatt már 30 ezer fát sikeresen örökbe is adtak. Minden egyes donáció fedezi a fa költségeit, amelyet a távoli tulajdonos nevében ültetnek el, de ennél többet is. Párhuzamosan a faültetéssel egy csemetét is adományoznak valamelyik helyi farmernak, hogy képes legyen újraépíteni a birtokát. „A szervezet valójában nekem is segít, illetve mindenki másnak, akinek – hozzám hasonlóan – a felmenői bajba kerültek a Xylella pusztítása miatt. A mi családunkban a nagyapám 400 olívafájával végzett a baktérium. Azzal, hogy az OlivaMi neki is segít a birtokot újraépíteni, ahhoz is hozzájárul, hogy maradjon örökségem, és a munkáját majd egyszer én folytathassam” – mondta a huszonéves Roberta. A társalapító Stefano is személyesen érintett, ahogy ő fogalmaz, a családja mindent elvesztett a Xylella miatt. Négyezer fájuk betegedett meg, és még csak az út elején járnak az újratelepítésben. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, mikor érhetik el a régi szintet, csak annyit mondott: egészen biztos, hogy több évtized kell hozzá. 

Szerző: Tiefenthaler Eszter
Címlapfotó: Tiefenthaler Eszter