30 év bor, 20 év Matador – kettős jubileum az etyeki Haraszthy Pincészetnél

2026. augusztus 15.

Történet arról, hogyan jutott egy argentin ember Magyarországra, hogy aztán Etyeken valósítsa meg álmát.

Az etyeki Haraszthy Pincészet 2026-ban ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, egyben a birtok ikonikus éttermének, a Matadornak a 20 éves jubileumát is. Ennek megfelelően a borbarátok és ínyencek az év során számos programon keresztül ismerhetik meg a pincészet történetét, borait, gasztronómiai világát és azt az életérzést, ami az elmúlt három évtizedben a Haraszthy márka meghatározó részévé vált.

Carlos Alberto Coelho, a Haraszthy Pincészet alapítója és tulajdonosa számára a bor története jóval Etyek előtt kezdődött: Buenos Airesben, egy családi asztalnál. „Tizenhárom éves voltam, amikor Apám kitöltötte az első pohár boromat. Nem szertartásként, nem beavatásként, hanem mint valami magától értetődőt. A bort nem alkoholként, hanem jelenlétként mutatta be. A bor ennyit jelentett: ott ülni az asztalnál, figyelni, megérteni, mikor kell megszólalni, és mikor kell hallgatni. Akkor még nem tudtam, hogy a bor egy nap a nyelvemmé, a megnyugvásommá és az örökségemmé válik. De azon a napon valami csendesen megtelepedett bennem. A bor, amint később megértettem, folyékonny emlékezet.”

A bor számára azóta sem pusztán ital, hanem emlékezet, jelenlét és közösségi nyelv. Ez a szemlélet hatotta át a Haraszthy Pincészet elmúlt harminc évét is, amely egy véletlen etyeki látogatásból, egy öreghegyi parcella felfedezéséből és egy erős személyes felismerésből nőtte ki magát Magyarország egyik karakteres bor- és gasztronómiai birtokává.

A Haraszthy története 1996-ban indult, amikor Carlos Coelho egy egri bortúra után jutott el először Etyekre. „1996 tavaszán az akkori barátnőmmel Egerbe utaztunk. Bort kerestünk, kóstolást, felfedezést. Egy májusi péntek volt. Tele voltunk kíváncsisággal. Semmi sem volt nyitva. Abban az időben a magyar pincék nem vendéglátó egységek voltak. A bor magánügyként készült, gondosan őrizték, gyakran titkolták. Kopogtattunk, vártunk, kérdezősködtünk. Nem volt mit kóstolni. Se fogadtatás, se pohár, se beszélgetés. Ott maradtunk éjszakára; a szállodában se találtunk semmi igazán lenyűgözőt. Másnap reggel visszaindultunk Budapest felé. Reggeli közben barátnőm édesapja látta csalódottságunkat. Türelmesen végighallgatott, majd nyugodtan azt mondta: Ha ennyire szeretitek a bort, van egy gyönyörű borvidék egész közel Budapesthez. Etyeknek hívják. Ez a mondat megváltoztatta az életemet.”

Az Öreghegyen megkóstolt bor és a több mint százéves tőkék látványa olyan erős hatással volt rá, hogy megszületett benne az elhatározás: bort fog készíteni Magyarországon. „Felértünk az Öreghegy tetejére. Ott, a nyílt ég alatt egy idős asszony kapálta a szőlőjét. A tőkék több mint százévesek voltak, ő pedig lassan, módszeresen dolgozott, inkább megszokásból és emlékezetből, mint erőből. A földje makulátlan volt, minden a helyén. Mellette egy egyszerű tábla állt: Eladó. Volt ott egy kis pince zöld fémajtóval; az idős hölggyel együtt lementünk, és bort töltött nekünk.Rendkívüli volt. Nem modern, nem divatos, de élettel teli. Benne volt a föld, az idő és a folytonosság. Megkóstoltam, mirevalami összetéveszthetetlent éreztem: a felismerést. Akkor ott azt mondtam: Készítsünk bort! Ez nem terv volt. Hanem kiáltvány.”

Az ezt követő években apránként, parcelláról parcellára építette fel a birtok alapjait, majd Pázmány Dániel borásszal közösen olyan borokat alkottak meg, amelyek a Haraszthy nevet szélesebb közönség számára is ismertté tették. A Sir Irsai, amely mára a Haraszthy egyik legismertebb bora lett, „Miután Dániel megalkotta a Sir Irsait, egyszerűen lehetetlen volt nem beleszeretni. Könnyű, örömteli és vibráló. Legfeljebb 11,5% alkohollal, gyümölcsösségtől és frissességtől pezsegve szinte varázsitalként hat: egy bor, amely mosolyra, nevetésre és ellazulásra késztet. Könnyed és nagylelkű – tökéletes nyáron, ősszel, télen és tavasszal. A mindennapokra született bor, mindenkinek. Elérhetővé tenni mindig is a sikerének része volt. A Sir Irsai a védjegyünkké vált. Ma évente több mint 200 ezer palackot készítünk ebből a házasításból – Muscat Ottonelből, Cserszegi Fűszeresből, Irsai Olivérből, és néhány apró titokból.

Idővel felzárkózott mellé a sauvignon blanc, ami hosszú kísérletezés és tudatos klónszelekció eredményeként vált a birtok egyik meghatározó irányává. „2011-ben Los Angelesben a feleségem, Ingeborg tett egy megjegyzést, amely csendben megváltoztatta az irányunkat: Kezdek belefáradni abba, hogy mindig a saját borunkat isszuk. Megtennéd, hogy veszel ma estére valami igazán különlegeset? Egy új-zélandi sauvignon blanc-t vásároltam. Ingeborg beleszeretett a borba és mondott valamit, ami meghatározta a következő évtizedünket: Ezt Magyarországon is meg kell csinálnunk. Ez a döntés egy hosszú és kompromisszumokat nem ismerő út kezdetét jelentette.” Ma a Haraszthy Vineyards Sauvignon Blanc nemzetközileg is elismert, és Magyarország legnagyobb Sauvignon Blanc termelői közé tartozik.

Fontos mérföldkő volt a 2006-ban a birtokon megnyitott Matador étterem, ami 2026-ban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az étterem az argentin grillkultúra, a latin–baszk steakhouse-vonal és az etyeki birtokhangulat találkozására épül. A Matador konyhája nem csupán technikára épít: a lassú sütés, a prémium alapanyagok, a borpárosítások és a medenceparti környezet együtt teremtik meg azt a laza, mégis kifinomult élményt, amely az éttermet különlegessé teszi.

A Matador világában Carlos Coelho argentin gyökerei és nemzetközi vendéglátói szemlélete találkozik Ingeborg egészségtudatos megközelítésével. A könnyedebb fogások, a friss alapanyagok, a házi kenyérhez kínált gondosan kiválasztott olívaolaj, valamint a borokon túlmutató italpárosítások mind azt mutatják: a birtok filozófiájában az élvezet és a tudatosság nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő fogalmak.

A Haraszthy Pincészet harmincéves története nemcsak borászati mérföldkő, hanem egy életút lenyomata is. Egy történet arról, hogyan válhat egy első pohár borból hivatás, egy etyeki domboldalból birtok, egy étteremből találkozási pont, és egy családi álomból több generáción átívelő örökség. Carlos Coelho szerint ez jóval több, mint az ő személyes története. „Amikor a Haraszthy birtok lankáin sétálok, mindig eszembe jut, miért indultam el ezen az úton. A gondosan művelt szőlősorok, a pincészet csendes szépsége, a természet közelsége mind azt súgják: a bor sokkal több, mint egy ital. Ahhoz, hogy valóban megszülessen, szüksége van egy hely lelkére. Hiszem, hogy a bor élménye itt válik teljessé, ezen a földön, ahol a szél végigsimít a szőlőtőkéken, és minden kő egy történetet őriz. Ez nem csupán az én történetem; ez 30 év magyar temperamentumának, argentin szenvedélyének, kitartásának és szeretetének története.”