Történelmet írt egy Magyarországon is népszerű gyümölcs!

Először fordult elő ilyen az Európai Unióban!

Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyernek azok az élelmiszerek, amelyek nemcsak táplálnak, hanem valamilyen plusz élettani hatást is ígérnek – például támogatják az immunrendszert, a bélflóra egyensúlyát, vagy hozzájárulnak az energiaszint fenntartásához – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Funkcionális élelmiszerek és egészségre vonatkozó állítások című tájékoztatójába. Ezeket a termékeket a szakmai nyelvben gyakran „funkcionális élelmiszereknek” nevezik, de vajon hogyan kovácsolhatunk piaci előnyt a szabályozásból?

Fontos leszögezni, hogy a „funkcionális élelmiszer” nem hivatalos jogi kategória az Európai Unióban. Nincs olyan uniós rendelet, amely külön meghatározná, mitől „funkcionális” egy élelmiszer. Az EU jogszabályai nem a termék elnevezését, hanem az alkalmazott tápanyag- és egészségre vonatkozó állításokat szabályozzák.

A keretet az 1924/2006/EK rendelet adja, amely meghatározza, milyen állításokat lehet feltüntetni az élelmiszereken, és milyen tudományos bizonyítékok szükségesek azokhoz. Az állítások két fő csoportba tartoznak:

• Tápanyag-összetételre vonatkozó állítások (pl. „magas rosttartalmú”, „csökkentett zsírtartalmú”), és
• Egészségre vonatkozó állítások (pl. „hozzájárul a normál bélműködéshez”, „támogatja az immunrendszer normál működését”).

Utóbbiak engedélyezése az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos értékelésén és az Európai Bizottság döntésén alapul. Csak azok az állítások használhatók, amelyek szerepelnek a jóváhagyott uniós listán, és a termék ténylegesen megfelel a használat feltételeinek.

Miért fontos ez az előállítóknak?

1. Nem létezik „funkcionális élelmiszer” megnevezés! Ha egy gyártó a termékére azt szeretné írni, hogy „támogatja az emésztést”, „hozzájárul a normál koleszterinszinthez” vagy „jótékony hatással van a bélflórára”, akkor ezt csak jóváhagyott állítás formájában teheti meg, tudományos alátámasztással.
2. A lista szűk és ritkán bővül. 2012 óta mindössze néhányszor módosították az uniós jóváhagyott állítások listáját, így a vállalkozásoknak reálisan kell tervezniük. Az új, innovatív állítások engedélyezése időigényes és bizonytalan folyamat, de nem lehetetlen. Friss példaként érdemes kiemelni, hogy a zöld kivi (Actinidia deliciosa „Hayward” fajta) az első friss gyümölcs, amely egészségre vonatkozó állítást kapott az Európai Unióban. Az EU 2025/1560 bizottsági végrehajtási rendelet, amely 2025. július 30-án lépett hatályba, módosította a 432/2012/EU rendeletet, és felvette a listára a következő, tudományosan megalapozott állítást: „A friss zöld kivi fogyasztása hozzájárul a normál bélműködéshez a székletürítés gyakoriságának növelésén keresztül.” A jóváhagyás kizárólag friss formában – egész, meghámozott és/vagy felvágott gyümölcsként – forgalmazott kivi esetén alkalmazható, és csak akkor, ha a fogyasztó naponta legalább 200 gramm gyümölcshúst (körülbelül két közepes méretű kivit) fogyaszt. Ez az engedély az uniós egészségre vonatkozó állítások történetében mérföldkő, mivel első alkalommal kapott friss gyümölcs ilyen jóváhagyást.
3. A dokumentáció kulcsfontosságú Az állítások használatához nem elég a termék tulajdonságaira hivatkozni, a gyártónak tudnia kell igazolni a hatás tudományos megalapozottságát, az összetevők stabilitását és a gyártási folyamat megfelelőségét.
4. Pontosság a kommunikációban A csomagoláson, reklámokban és online kommunikációban csak a hivatalosan engedélyezett állítás szövege használható. A túlzó, nem bizonyított állítások („csodahatás”, „azonnali eredmény”) jogsértést eredményezhetnek, és súlyos következményekkel járhatnak.

Hol rejlik a lehetőség?

A szabályozás szigorú, de egyben versenyelőnyt is kínál azoknak a hazai gyártóknak, akik hitelesen, a szabályoknak megfelelően kommunikálják termékeik egészségügyi előnyeit. Egy jól megválasztott, tudományosan megalapozott állítás bizalmat ébreszt a fogyasztókban, és hosszú távon erősítheti a márka hitelességét. A siker kulcsa tehát nem az, hogy egy termék „funkcionálisnak” nevezhető-e, hanem az, hogy a kommunikált előnyök megfelelnek-e az uniós állításrendszer követelményeinek.

Címlapfotó: Gabriel Sepúlveda / Unsplash