A műugró pezsgőkirály: a 85 évesen elhunyt Garamvári Vencelre emlékezünk
Gyermekkorában kellemetlen boros élmények érték, végül mégis az újkori magyar borászat egyik legnagyobb alakjává vált. Garamvári Vencel nélkül a magyar pezsgő biztosan nem ott tartana, ahol éppen tart.
2026. augusztus 6-án 85 éves korában elhunyt Garamvári Vencel borász, az újkori magyar pezsgőkészítés egyik legnagyobb alakja, úttörője. Szinte hihetetlen, de a 2006-ben az Év magyar bortermelője díjjal kitűntetett borásznak gyerekkorában kifejezetten meggyűlt a baja a borral. „Nem kedveltem a bort, gyerekkoromban csak bajom volt vele, egyszer elveszítettem 100 forintból a visszajárót, amikor leküldték egy palackért” – mesélte 2007-ben a Figyelőnek. És ez még csak a kisebbik baj volt. Édesapjával gyakran részt vett Kelenföldi Textilgyár Vörös Lobogó természetbarát szakosztályának kirándulásain, csakhogy azok gyakran pincelátogatásban végződtek, amit a kis Vencel nagyon unt.
Tetézte a bajokat, amikor édesapa Velencefürdőn megvett egy 150 négyszögöles telket, de még véletlenül sem azért, hogy hétvégi házat építsen rá, hanem szőlőt termeszteni. A művelését viszont Vencelre hagyta. A fiút általános iskola nyolcadik osztálya után sem gimnáziumba íratta be, hanem a budafoki Soós István borászati technikumba. Az államosítások során mindenét elvesztő egykori kisnemesi családban ugyanis ki volt adva a parancs: mielőbb szakmát szerezni. Cserébe viszont Vencel hódolhatott saját szenvedélyének, az úszásnak is. A BVSC-ben kezdte, majd az FTC-ben folytatta. Utóbbi egyesület kötelékében 1961-ben műugró országos bajnok lett – alig két évvel azután, hogy az úszásról a műugrásra váltott. Elhivatottságát jól mutatja, hogy állítása szerint filmhíradókból leste le a nagymenő amerikai versenyzők mozdulatait.
Végérvényesen győz a bor
A sors egyébként ennél az elágazásnál szólt közbe végérvényesen. Egyrészt érettségi után a Testnevelési Főiskolára nem, a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakára viszont felvették, másrészt egy súlyos sérülés is végképp a bor felé terelte. 1966-ban, immár borászmérnöki diplomával a zsebében, a Budafoki pincegazdasághoz tartozó Törley pezsgőüzemébe került. Tulajdonképpen borász-újságírót tisztelhetünk benne. 1971-ben Perignon atya specialitása címmel egész oldalas cikket írt a pezsgő történetéről a Magyar Ifjúság lapba, de 10 évre rá a Törley 100. születésnapján is ő jegyezte a „köszöntő” cikket a Borgazdaság lapban. Mindemellett tankönyvet is írt a pezsgőtechnikusi képzésen tanuló diákoknak. A sportot budafoki állomáshelyén sem hanyagolta: súlyos sérüléséből felépülve versenyszerű teniszezésre adta a fejét, megalapította a Budafoki MTE teniszszakosztályát, aminek elnöke is volt. Ezen a poszton egyébként nem más követte őt, mint Varga Péter, a badacsonyi Varga pincészet alapítója.
Garamvári sör és pezsgő
Varga Péterrel a Hungarovinnél évekig kollégák voltak. Egy átszervezés nyomán ehhez a céghez került a Törley, Garamvári ebben az időszakban a termelési igazgatói, Varga pedig a gazdasági igazgatói posztot töltötte be. „Sportszerű ember volt, aki nem élt vissza a hatalmával” – jellemezte őt a vince.hu kérdésére Varga Péter. Mivel Garamvárihoz tartozott a kereskedelem is, hogy helyt tudjon állni, elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát. Ez igazán jól jött neki, amikor a rendszerváltás környékén a Hungarovinnél útilaput kötöttek a talpára. Többedmagával ital-nagykereskedelmi céget alapított (import sörökkel foglalkoztak), illetve létrehozta saját borászati vállalkozását. Utóbbi, a Vinárium Kft. többek között Bock, Polgár, Thummerer, Tiffán, Gere, Gál borokat forgalmazott.
Olyan jól ment az üzlet, hogy Garamvári 1993-ban Balatonlellén saját birtok építésébe fogott (ehhez az évek során összesen 80 hektár szőlőterületet vásárolt). 1996-ban megvásárolta hozzá Budafokon a korábban éppen a Hunagovin tulajdonát képező Palugyai pincét is. 1999-ben innen indult világhódító útjára a Chateau Vincent, az első magyar újkori kézműves pezsgő. „Ha a tokaji a borok királya, akkor a pezsgő a borok királynője” – mondta egyszer a 2000-es években. Életének utolsó negyed századát kétségtelenül ennek bizonyítására tette fel. Ahogy a család írja a megemlékezésében: „Vencel nemcsak építette a magyar borágazatot, hanem önzetlenül osztotta meg tudását és tapasztalatait. Pionír volt, ugyanakkor generációk mentora és inspirálója.”
Számos magyar borászat számára rendszeresen ő végezte el az úgynevezett pezsgősítést, vagyis készítette el az alap csendes borból a pezsgőt. Előfordult hogy egy időben 5 borvidék 8 pincészetének pezsgője „sírt fel” a budafoki pincéjében. Munkásságáért 1999-ben a Francia Gasztronómiai Akadémia lovagjává választották, 2006-ban Az év magyar bortermelője cím mellett a Garamvári Szőlőbirtok megkapta Az Év Pincészete megtisztelő elismerést.
Három generáció életműve
A Garamvári szőlőbirtok mindvégig családi vállalkozás maradt. Megesett, hogy gyakorlatilag tényleg mindenki a borászatban dolgozott. A felesége, Zsuzsanna volt a gazdasági igazgató, lányai pedig a merketinget és a könyvelést vitték. 2026-ra, amikor Garamvári Vencel örök nyugalomra tért, már a harmadik generáció elhivatott borász nőtt fel, és folytatja a munkát, amit az alapító megálmodott és elkezdett.
Címlapfotó: Pavelis / Shutterstock
