Érdemes termeszteni ezt a növényt: minden egyes része jó valamire!
Nem véletlenül fedezik fel (újra) egyre többen.
A cirok (Sorghum) az egyik olyan növény, ami éppen most éli a reneszánszát, sokfelé újra felfedezték. Gyakran nevezik a „növényvilág tevéjének”, mert elképesztő módon bírja a szárazságot és a hőséget. Nem csoda, hogy globálisan az ötödik legfontosabb gabonaféle a búza, a rizs, a kukorica és az árpa után – olvasható az Agrárszektor oldalnak a növényt bemutató cikkében.
A cirok őshazája Északkelet-Afrika, a mai Etiópia és Szudán területe, ahol már i. e. 3000-5000 évvel ezelőtt termeszteni kezdték. Magyarországon is régóta jelen van, elsősorban seprűalapanyagként és takarmányként vált ismertté, de az utóbbi években a humán táplálkozásban is egyre népszerűbb.
A cirok nem egyetlen növényt takar, hanem egy változatos növénynemzetséget, amelyet a hasznosítás célja szerint négy fő csoportra osztunk. A szemes cirokra a rövidebb szár jellemző, hatalmas bugákban hozza magjait. Liszt, kása, valamint gluténmentes sör készül belőle. A cukorcirok akár 3-4 méteresre is megnő. A szára édes nedvet tartalmaz, amiből szirupot vagy bioetanolt készítenek. A seprűciroknak speciális bugaszerkezete van (hosszú, rugalmas szálak végén vannak a magok), ebből készül a hagyományos cirokseprű. A takarmánycirok pedig nagy zöldtömeget ad, szilázsként az állattenyésztésben hasznosítható. Mindezek mellett még esetenként zöldtrágyaként és energiafűként is használjak egyes fajtáit a gazdálkodásban.
A cirok az egyik leghatékonyabb „zero waste” növény, mert szinte minden része hasznosítható. Magja gluténmentes, magas rost- és antioxidáns-tartalmú. Kiváló köretnek, lisztnek, sőt, pattogtatni is lehet, mint a kukoricát (csak kisebb lesz). A cukorcirok szárából préselt léből készül a cirokszirup, vagy cirokmelasz, ami egy természetes édesítőszer. Az iparban biomasszaként és papírgyártáshoz is használják. A cirokmelasz sűrű, édes, tápanyagdús melléktermék, amely magas cukor- és ásványianyag-tartalommal rendelkezik. Kiváló természetes édesítőszer, takarmány-adalékanyag, valamint a talajélet serkentésére, baktériumok táplálására is használják, mivel segíti a tápanyagok felszabadulását és a kórokozók elleni védekezést. A buga virágzat, ha hosszú szálú, seprű készül belőle. Ha rövid és magvas, akkor az élelmiszeripar forrása. Gyökérzete olyan mélyre hatol, hogy képes kinyerni a vizet onnan is, ahol a kukorica már feladná. Emellett segít a talaj szerkezetének javításában.
A cirok leveleit nem fogyasztjuk zöldségként, és ennek komoly oka van. A cirok fiatal hajtásai és levelei egy durrin nevű cianogén glikozidot tartalmazhatnak. Ez az anyag az emésztés során hidrogén-cianiddá bomlik, ami mérgező mind az emberek, mind az állatok számára.
A népi táplálkozásban is jelentős szerepe volt. A cirokmagot megőrölve lisztet készítettek belőle, amelyet gyakran más lisztekkel kevertek. Kásaként is fogyasztották úgy, hogy a hántolt cirokszemeket tejben vagy vízben főzték meg, hasonlóan a köleshez. Édeskés íze miatt kedvelték, sőt a cukorcirok szárából préselt nedvet néhol besűrítették, amiből szirupot, „cirokfőzetet” készítettek, ami a szegényebb családoknál a cukrot helyettesítette. A cirok azért szorult vissza a konyhából, mert a búza fehér lisztje státuszszimbólummá vált, és a cirok feldolgozása (hántolása) munkaigényesebb volt annál. Napjainkban azonban a cirok ismét újra kezd a divatba jönni, mert termesztése és élelmiszeripari felhasználási lehetőségei is összhangban vannak a mostani klímakörülményekkel és a fogyasztói igényekkel egyaránt. Humán célú felhasználása (liszt, dara) tehát robbanásszerűen nő.
A cirok a jövő egyik legfontosabb növénye lehet, mert fenntartható, sokkal kevesebb vizet igényel, mint a legtöbb gabona. Gluténmentes, így biztonságos alternatíva a cöliákiával élőknek. Magja lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, tehát alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a fehér lisztnek.
Hogy hogyan termeszthető hatékonyan, azt az Agrárszektornak a már idézett cikkében lehet elolvasni.
Címlapfotó: iFreda / pixabay.com
