Az olcsó ősi magyar étel, amihez mindössze 3 hozzávalóra van szükség

Régen kifejezetten a szegények laktató étele volt, nagyon finom is, mégis eltűnőben van a magyar konyhából.

A slambuc egy ősi magyar étel, mai ismeretünk szerint a 17. században jelent meg a szegény emberek konyhájában. Nevezik még öhömnek és öreglebbencsnek is. Eredetileg a Hortobágyon készítették, a pásztorok laktató és olcsó étele volt. A főzés során, az elkészültéig állítólag 32-szer forgatták meg a pásztorok. A 32 lapos magyar kártyával számolták, hogy hol tartanak. Mivel forgatás után mindig felszuszogott az étel, szuszókának is nevezték.

A slambuc mára kiment a divatból, nem utolsó sorban azért, mert igazán jól nagyon nehéz megcsinálni. Pedig a legegyszerűbb és legősibb recept – így a Hamu és Gyémánt – mindössze három hozzávalót ír: szalonnát, krumplit és tésztát. (Mivel Magyarországon csak 18. század legvégén terjedt el az olvasztott zsír használata, legtöbb addigi receptünk – így a slambucé is – szalonna olvasztással indít.)

Az elkészítés lényege nem az alapanyagok sokaságában, hanem a technikában rejlik: a tésztát a kiolvasztott szalonnán kell megpirítani, majd a hozzávalókkal együtt készre főzni – közben pedig folyamatosan kevergetni. Ezt a műveletet eredetileg bográcsban, szabad tűz fölött végezték, ahol a slambuc alaposan meg tudott pirulni, és kellemesen füstös ízt kapott.

Címlapfotó: Umar Farooq / Unsplash