Kisüzemi sörök: interjú két magyar gerilla sörfőzővel

2022. október 08.

Gyógyszerforgalmazóból és sörrajongóból vált a magyar kisüzemi sörök élharcosává a két gerilla sörfőző, Batár Gábor és Reczer Gábor. A vince.hu közreműködésével a napokban megrendezésre kerülő kisüzemi sörteszt zsűritagjaival alulnézetből vizsgáltuk meg a magyar sör helyzetét.

Augusztus 10-én a vince.hu közreműködésével magyar kisüzemi főzdékben készült sörök tesztje zajlik. Bírálóként vesz részt ezen többek között Batár Gábor és Reczer Gábor, a magyar sörunderground két meghatározó alakja.

Batár Gábor, alias Rage, civilben programozó és a Mindless Game nevű metalcore együttes frontembere. Ő a fogyasztók oldaláról keveredett át és lett saját főzdével nem rendelkező úgynevezett gerilla sörfőző, valamint

a világ legnagyobb sörös értékelő platformjának, az Untappdnek az európai helytartója.

Utóbbi kinevezésre így emlékszik vissza: „2015-ben találkoztam az oldallal, nagyon nem volt gondozva, különösen a magyar sörök információs lapjai voltak hiányosak. Naponta tucatjával írtam a módosítási javaslataimat az amerikai fejlesztőknek. Egy hét után, úgy látszik, megunták, mert megkérdezték, átvenném-e az európai adminisztrátor feladatkörét.” Ennek a titulusának köszönhetően saját bevallása szerint a hazai kisüzemi sörfőzők 90 százalékát személyesen ismeri. Többek között így került kapcsolatba Reczer Gáborral is.

Az eredetileg gyógyszerforgalmazó cégnél dolgozó Reczer Gábor hét év irodai munka után tette fel magának a kérdést, hogyan tovább. „Azt gondoltam, vagy onnan megyek nyugdíjba, vagy azonnal ott hagyom az egészet.” Utóbbi nyert, majd miközben a folytatáson törte a fejét, passzióból elkezdett otthon sört főzni. Nagyjából két év után, 2015-ben, egy barátja születésnapjára készítette el az első olyan főzetet, amivel már ki mert állni a nagyközönség elé. Később üzemvezető lett, de aztán ismét független gerillává vált. 2018-ban közösségépítő céllal minden hónapban más kollégájával készített sört Collabrew series néven. A Reczer ft. Rage-ből (egy harmadik társ, Utassy Roli közreműködésével) született a Kollabors. A főzés mellett kóstolókat tart csapatépítőkön, céges rendezvényeken, legénybúcsúkon.

Reczer Gábor

VINCE: A teszt, amin bíráltok, nyilván ad majd egy átfogó képet, de azért elöljáróban mondjátok el, hol tart a magyar kisüzemi sörfőzés?

RAGE: Azt gondolom, tudásban semmiféle lemaradásunk nincsen a vezető országokhoz, mondjuk az USÁ-hoz vagy Belgiumhoz képest, és ma már a divatok is elég hamar ideérnek. Persze minden országnak megvannak az erősségei, baltic porter kategóriában például az összes nemzetközi házi sörfőzőversenyt a lengyelek nyerik, egyszerűen, mert nekik erre jobban rááll a kezük.

VINCE: Az augusztus 10-i versenye három kategória lesz, a legelterjedtebb lager sörök mellett további két kategóriában versenyeznek a NEIPÁ-k és az úgynevezett savanyú sörök közé tartozó Gosék. Ezekben hogy állunk?

RAGE: Kíváncsian várom, hogy fognak szerepelni ezúttal a Gosék. Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, eddig nem ittam még igazán tökéletes magyar Gosét, miközben IPÁ-ban általában erősek vagyunk. A lager azért lesz érdekes, mert a sok újhullámos stílus mellett ezek a klasszikus kategóriák mintha kicsit háttérbe szorulnának. Márpedig az újítás közben legalább olyan fontos, hogy ne felejtsük el a régieket. Az eredményből a közönség majd látni fogja, mennyire tartjuk magunkat ehhez.

VINCE: Mitől függ, hogy ki miben jó?

RECZER: Nyilván abban tudsz jót alkotni, amiben te is jó vagy, ami neked is ízlik. Minden gerillafőzőnek más, egyedi ízlése és stílusa van. Csak a fantáziánktól és a merészségünktől függ, hogy milyen új alapanyagokat, vagy technológiákat próbálunk ki. Szerencsés esetben, ennek az eredménye találkozik a fogyasztó ízlésével. Amikor 3-4 éve megjelentek az első savanyú sörök itthon, sörfőzők és fogyasztók egyaránt nehezen barátkoztak meg vele. Előbbiek kizártnak tartották, hogy ez a műfaj meghonosodik nálunk. Emiatt kezdetben kevesebben foglalkoztak vele, így talán kicsit lassabban ment végbe a fejlődés. Amúgy továbbra is erősen megosztó a stílus, elég megnézni, milyen értékeléseket kapnak ezek a sörök az Untappden a magyaroktól.

VINCE: Konzervatívok a magyar sörivók?

RAGE: Szerintem van bennünk nyitottság, csak ez egy lassú folyamat. Heti pár alkalommal beállok a pultba a KEG sörművházban, ahol kínálunk ötször egy decis kóstolósort. Néha lejönnek az emberek és csak annyit kérnek, állítsak össze nekik egy sort. Ez tök jó. Ilyenkor kicsit beszélgetünk még, így be tudom lőni az ízlésüket, aztán csapolom, amit az ő elmondásuk alapján jónak gondolok.

RECZER: Nem nevezném őket konzervatívnak, inkább azt mondanám, hogy sokak számára ez még egy ismeretlen terület. Pont ezért tartom küldetésemnek a különböző kitelepüléseket és sörkóstolók szervezését. Ezek által meg lehet ismertetni a fogyasztókkal a kisüzemi sörök színes világát. Nem egyszer előfordult, hogy odajött hozzám egy pár, a fiú nagyjából tudta, hogy mit szeretne, a lány viszont egyáltalán nem akart inni. Ilyenkor mindig megkértem, hadd töltsek neki két különböző sörből egy-egy kortyot. Szinte mindig tudtam olyat mutatni, amiből aztán kért egy korsóval. Az a baj, hogy – egyébként nemtől függetlenül – nagyon sokak fejében az él, hogy a sör csak keserű és semmi mást nem tud. Pedig rengeteg féle van belőle a csokistól a gyümölcsösön át, a savanyított mézsörökig. Ezt kell áttörni.

Batár Gábor, alias Rage

VINCE: Saját sörfőzde nélkül, másnál vendégeskedő gerilla sörfőzőként tudtok tenni ezért valamit, vagy az általatok készített 500-1000 literek inkább csak a saját szórakoztatásotokról szólnak?

RAGE: Azt hiszem, beszélhetek minden gerilla főző nevében, amikor azt mondom, a saját sör az egy szerelemgyerek. Viszont ettől még nem kizárt, hogy másoknak is ízlik. A fejlődést a feleségem szülein tudom legjobban lemérni. Apósom – aki szerint a sör az egy sima, egyszerű lager, nem kell vele flancolni – a kedvemért hajlandó volt anno megkóstolni egy-két újdonságot, és most már ott tartunk, hogy azt mondja, „oké, nem mindegyik ihatatlanul szar”. Anyósom pedig egyenesen várja a különlegesebb söröket, szívesen kipróbál újabb ízeket, nagyon szeret ismerkedni ezekkel. Másrészt ez nem csak a sörfőzésről, hanem a kapcsolatteremtésről is szól: általa olyan új emberekkel találkozunk, beszélgetünk, akik ennek hatására talán jobban elkezdenek érdeklődni a sörkultúra iránt.

RECZER: A gerillák színesítik a piacot. Pontosan azért, mert csak 500-1000 litereket főznek, olyan extrém dolgokat be mernek vállalni, amiket egy kisüzemi sörfőzde már nem engedhet meg magának, mert ha nem lesz sikeres a sör, az számukra veszteség.Ha viszont látják, hogy működik, utána esetleg ők is kipróbálják. Hogy mást ne mondjak, a Rage-dzsel készített rózsaborsos Kollabors mintájára készült már szecsuáni borsos craft sör is.

RAGE: Ez persze nem jelenti azt, hogy mi gerillák találjuk fel a spanyolviaszt. Kis túlzással már mindent megfőztek a rozmárszaros sörig bezárólag, így nehéz igazán újjal előrukkolni. Ezzel együtt fontosnak gondolom a gerillák munkásságát. Most például azt, hogy a sok újhullámos sör között sokan elkezdtek visszatérni a gyökerekhez, újra ráirányítva ezzel a figyelmet a klasszikus stílusokra.

VINCE: Hogyan kell elképzelni ezt a gerilla sörfőzést? Leadjátok a receptet, majd másnap mentek a hordótokért, netán hétvégére megkapjátok az üzem kulcsát?

RAGE: Utóbbi egy nagyon szép, romantikus kép, de a főzdék ezt nem engedik. Egy kart nem jó irányba tekersz és robban az egész berendezés, több tízmilliós kár keletkezhet, ezt pedig senki nem akarja. Ehelyett általában egy ötlettel mész oda a főzdéhez, azt alaposan átbeszélitek, ólesz egy végleges recept, amit ők elkészítenek. Előfordul, hogy végig jelen vagy, mert menet közben még döntéseket kell hoznod, átadott kulcsról azonban szó sincsen.

RECZER: A legtöbb gerilla először otthon főz, mondjuk 25 liter sört, ami nagyon ízlik neki, ezért aztán szeretne belőle még ötszázat. Itt van nagy szerepe a főzdének, mert ez egyáltalán nem úgy megy, hogy akkor a receptben mindent felszorzunk hússzal. Minden rendszer máshogy működik, komoly számításokat végeznek az üzem szakemberei, hogy te ugyanazt a végeredményt kaphasd. Ez amúgy kölcsönös tapasztalatszerzés is egyben: a főzde olykor találkozik valamivel, amit még nem próbált ki, vagy én mondom nekik, hogy nagyon tetszett az egyik sörük, ezért ugyanazt a technológiát szeretném bevetni.

VINCE: Szoktatok még inni kommersz söröket?

RECZER: Igen, nekem vannak olyan alkalmak, amikor kifejezetten ilyen söröket iszom. Például a zenei fesztiválok és a koncertek számomra összenőttek a kommersz sörök fogyasztásával.

RAGE: Nincs otthon a hűtőmben kommersz sör, de álszent lennék, ha azt mondanám, sosem iszom. Amikor „craftolok”, óhatatlanul mindig elmerengek az illatokon, ízeken, ezek után néha felüdülésként hat csak úgy meginni egy sört. És persze bár próbálom „nevelni” az apósomat, azért még elküldene melegebb éghajlatra, ha a közös horgászásokra kisüzemi sörökkel állítanék oda.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Reczer Gábor