Tokajival a világ körül

Tokaj-Hegyalja története szorosan összefonódik a magyar borkultúra és az európai borkereskedelem hőskorának évszázadaival. A vulkanikus terroir, az egyedülálló mikroklíma és az itt kialakult borkészítési hagyományok már a 16–17. században világhírűvé tették a borvidéket.

Tokaj nem csupán a világ első zárt borvidékei közé tartozik, hanem olyan történelmi és kulturális örökséget is képvisel, amely máig meghatározza Magyarország nemzetközi boros megítélését. A borvidék jelenéről és lehetőségeiről Kovács Zoltánnal, a Royal Tokaji birtokigazgatójával beszélgettünk.

VINCE: Tokaj múltja egyértelműen az édes borokhoz köthető, amihez a jelenkor modernitása a száraz stílusokat is hozzáfűzte. Az aszú, a szamorodni mennyire része a világ jelenkori borpiacának?

KOVÁCS ZOLTÁN: Az édes tokaji egész történelme során sokkal sikeresebb volt az exportpiacokon, és kivitel szempontjából továbbra is egyértelmű aszúdominanciáról beszélhetünk, de – kiváltképp a külpiacokon is aktív és folyamatos jelenlétet mutató hegyaljai borászatok és cégek beletett munkája nyomán – már a száraz vonal is előtérbe került. Olyannyira, hogy a kezdeti időszak száraz birtokborai után egyre inkább a dűlős tételekre irányult a fókusz. Ha csak a Szent Tamásra, Úrágyára, Mézes-Mályra vagy egy Mandolásra, Petrácsra – és még sorolhatnám a kiemelkedő dűlőket – gondolunk, bátran kijelenthetjük, hogy a borvidék hatalmas száraz boros potenciálját a nemzetközi piacon is meg tudjuk mutatni, miközben a dűlők tipicitását, sajátosságát is nagyon jól ki tudjuk emelni rajtuk keresztül.

VINCE: Mivel a tokaji száraz boroknak egy sokkal nagyobb versenypiacra kell megérkezniük, az aszú pedig tradicionálisan is kiemelkedik a nemzetközi botritiszes-édes boros mezőnyből, mondhatjuk-e, hogy az aszú marketingértéke jelenleg is nagyobbnak számít a száraz borokénál?

KOVÁCS ZOLTÁN: Az aszú kiemelkedik, de nem a verseny vagy a marketing miatt. Igaz, hogy az édes boros verseny kisebb, de sajnos maga a piaci szegmens is az. Az aszú szempontjából a története és izgalmas múltja adja a plusztöltetet, és természetesen azt a fajta ritka egyensúlyt, amelyet – mondhatni – minden történelmi időszak ismert és elismert. Ezzel együtt, amikor Tokajt külföldön bemutatjuk, a piactól függően nagyon gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiknek abszolút semmi fogalmuk nincsen az édes tokajiról, viszont látszik az őszinte csodálkozás az arcukon, miután megkóstolják – és ez az igazán szívmelengető visszajelzés számunkra. Számos képzett, tudatos érdeklődőn pedig látszik, hogy örömöt szerez nekik, amiért végre megkóstolhatják a „nagy tokajit”. Mindazonáltal ezen a téren is bőven van még dolgunk, de épp ez a kvázi „eseti ismeretlenség” rejti magában a jelenkor sikerének lehetőségét, mert azt mutatja, hogy bőven akad még kiaknázatlan piac, ahol megkereshetjük a számunkra új szereplőket, és elvihetjük nekik az aszút és Tokaj üzenetét, amelyhez már a kiemelkedő száraz borok is hozzátartoznak.

VINCE: Mik Tokaj legfőbb erősségei, és min lehetne még mit csiszolni?

KOVÁCS ZOLTÁN: Tokaj erősségeit minden itt élő, dolgozó ember érzi. A terroir, a vulkanikus háttér, az egyensúly, a gyümölcs – ezeket ráadásul mind az édes, mind a száraz borokra rá lehet vetíteni. A különböző dűlők egyedisége pedig kiemeli Tokajt a világ bortengeréből. A sikeresség kulcsa szerintem az, hogy minél több borászat találja meg az utat az exportpiacokra. Van még hely, lehet piacot keresni, és az utóbbi években, azt gondolom, remek kapcsolat alakult ki a magyarországi szereplőkkel. A Magyar Turisztikai Ügynökség például nagyon hatékonyan tudott a Michelin Guide-dal együttműködni, és Tokajt el tudta vinni a világ legrangosabb, Michelin-csillagos éttermeibe, míg a Magyar Bormarketing Ügynökség rendkívül hasznos külföldi akciókat hirdetett meg, ahol számos borvidéki szereplő tudta megmutatni magát az Egyesült Királyságon, Dél-Koreán, Kínán, Németországon, Párizson keresztül egészen New Yorkig. Ezek az események egyrészt nagyon magas minőségű és volumenű nemzetközi láthatóságot és ezzel egyben lehetőséget is adtak azoknak a magyar borászatoknak, amelyek importőrt kerestek, míg akik már jelen voltak az adott piacon, azoknak megerősítette a pozícióját, és új szereplőket vonzott be számukra.

VINCE: A borvidéknek be kellene-e szállnia egy nemzetközi árversenybe, vagy Tokajnak inkább a pozicionálásról kellene szólnia?

KOVÁCS ZOLTÁN: Általában azt gondolom, hogy ennek a kettőnek a szinergikus hatása kellene, hogy érvényesüljön. A tokaji borok presztízséről, erősségeiről már beszéltünk, de azt látni kell, hogy a világpiacon egyrészt borzasztóan nagy az árverseny, másrészt a borfogyasztási szokások drasztikus megváltozása – közte például az alkoholmentes italok trendje – is a bor rovására zajlik, és komoly hatással van a borpiacra. Rendkívül érzékenyen kell hozzányúlni ilyen szempontból mind az árhoz, mind a presztízshez, és az export kapcsán is muszáj piacképesen megjelenni, hiszen semmit sem érünk el vele, ha kissé talán pökhendien állunk neki beárazni magunkat a folyamatosan változó nemzetközi piacokon. Összességében jelenleg szerintem sokkal több munkát kell beletenni, mert hiába kiemelkedőek tételeink, nem azt a világot éljük, amikor majd dalolva eladják magukat.

VINCE: Új piacok keresésekor, új fogyasztói rétegek bevonásakor gyakran nem kerülhető meg a történelmen alapuló edukáció, azonban a borokat illetően napjainkban leginkább a gasztronómiát érezni összekötő kapocsként, és talán a nyitottság is ebben a szegmensben érhető leginkább tetten.

KOVÁCS ZOLTÁN: Egyetértek. A gasztronómia olyan univerzális híd, amelynek kapcsán azt gondolom, először meg kell nézni, hogy az adott célpiacok kultúrájában mihez tudjuk ajánlani a borainkat. Például a Rákóczi-túróst meg kell hagyni Magyarországnak, hogy az idelátogatóknak mi mutathassuk meg a saját ízeinket és hagyományainkat. Külföldi országok esetében az ő szokásaikhoz, kultúrájukhoz, az ő speciális ételeikhez kell igazítani a mi kínálatunkat.

VINCE: Külföldi éttermekkel milyen jellegű együttműködések léteznek, és hogyan jöttek létre?

KOVÁCS ZOLTÁN: A legfontosabb kapocs köztünk és azon éttermek között, ahol a borlapon tokaji szerepel, az adott országban működő importőr. Nélküle béna kacsa lennénk. Ez a legfontosabb alapköve a piaci sikernek, mert az importőr ismeri legjobban a saját piacát, de egyúttal ismeri az általa forgalmazott tételt is, és érdekelt benne, hogy sikerre vigye, és végül profitot termeljen. Arról nem is beszélve, hogy ez egy abszolút bizalmi viszony oda-vissza, hiszen már az importőr megtalálása is a bizalom kiépítésén alapul. Van importőr, akivel közel 30 éve kezdtünk el dolgozni az amerikai piacon, és a sikeres együttműködés töretlen. A kérdésre válaszolva, konkrétan a gasztronómia kapcsán négy éttermet emelnék ki hirtelen, ahol komoly együttműködés alakult ki: az egyik Heston Blumenthal világhírű háromcsillagos The Fat Duck étterme az Egyesült Királyságban, a másik a kaliforniai háromcsillagos SingleThread, illetve van két olyan étterem, ahol a Royal Tokaji kiépített egy úgynevezett „by the barrel programot”, aminek kapcsán egyedi hordókat választott ki a kétcsillagos chicagói Alinea, illetve a szintén kétcsillagos koppenhágai Kong Hans Kælder, és desszertek kiemelt társaiként szerepelnek a bennük érlelt aszúink.

VINCE: Vannak-e olyan „jolly joker” tokaji borok vagy borstílusok, amelyek akár piactól függetlenül pozitív fogadtatásra találnak, vagy ez piacfüggő?

KOVÁCS ZOLTÁN: Visszatérnék az említett klasszikus stílusokhoz, hiszen nem kell feltalálni a spanyolviaszt, azt kell bemutatni, ami van, és ami a történeti hagyományainkhoz tartozik, tehát elsődlegesen az aszúkat. Úgy gondolom, hogy az 5 puttonyos aszú a tokaji borok egyik kulcsterméke lehet a nemzetközi piacokon, és nyilván mellette egy komoly minőségű reprezentatív száraz bornak is ott a helye. Ezeken keresztül kell a sikert építenünk, és a többi stílus, illetve a dűlős tételek egyedisége már mind csak tovább tudja növelni a már kialakult presztízst.

Tokaji borok a világ élvonalbeli éttermeiben

Négy elismert étteremmel alakult ki olyan együttműködés, amelyben az aszú a gasztronómiai élmény meghatározó része.

The Fat Duck, Egyesült Királyság

Heston Blumenthal világhírű, három Michelin-csillagos étterme a modern gasztronómia egyik ikonikus helye. A The Fat Duck desszertjeihez különösen jól illeszkedik a tokaji aszú összetett, nemespenészes aromavilága.

SingleThread, Kalifornia

A három Michelin-csillagos SingleThread a kaliforniai fine dining egyik meghatározó étterme, ahol a konyha szoros kapcsolatban áll a természettel, az alapanyagokkal és az évszakokkal. Ebben a kifinomult gasztronómiai világban a Royal Tokaji aszúi elegáns és karakteres párjai a desszerteknek.

Alinea, Chicago

A két Michelin-csillagos Alinea Grant Achatz séf nevéhez kötődik, és kísérletező, látványos, élményszerű konyhájáról ismert. A Royal Tokajival kialakított „by the barrel program” keretében az étterem egyedi hordókat választ ki, az ezekből származó aszúk pedig desszertek kiemelt párjaiként jelennek meg.

Kong Hans Kælder, Koppenhága

A két Michelin-csillagos Kong Hans Kælder Koppenhága egyik jelentős fine dining étterme. A Royal Tokaji itt is egyedi hordóválogatáson alapuló együttműködéssel van jelen: az aszúk a desszertekhez kapcsolódva mutatják meg, milyen sokrétűen tud a tokaji bor a legmagasabb szintű gasztronómiában működni.

(partneri együttműködés)
Szerző: Blazsovszky Péter
Fotó: Royal Tokaji, Dancsecs Ferenc, az éttermek

A cikk a Vince magazin 2026. júliusi számában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.