Pannonhalma ad otthont a VinAgora borverseny legjobb merlot-jának
Pannonhalma mindig jó ötlet, ha az ember egy gyors kirándulásra vágyik: lenyűgöző történelmi komplexum a hegy tetején, az alján pedig világverő borok várják a kalandorokat.
Mi most Babarczi Zsuzsihoz (Babarczi Pince) tartunk, akinél a korábbi ismeretség okán a szokásosnál is barátibb hangulat: Aladár, a berni pásztor, no és egy hatalmas, ízlésesen elkészített kínálótál fogad. Bort én válasszak – mondja Zsuzsi –, bármit bont, ami érdekel, kivéve a rajnait, mert az éppen elfogyott. „Állandóan azon izgulunk, hogy nem tudunk annyi bort készíteni, amit a piac el ne vinne.” – teszi hozzá. Ez is egy olyan mondat, amit nem sűrűn hallok; és napjaink felfordult világában milyen jó is, hogy valakinek ilyen problémái akadnak!
Pannonhalma, a lehetőségek otthona
Pedig nem kevés szőlőt művelnek: 65 hektárral övék a második legnagyobb birtok a borvidéken, és több mint 40 éves múltjuk is tekintélyt parancsoló. „A szüleim 1980-ban telepítették az első ültetvényt, 0,3 ha-t a kert végében – kezd bele Zsuzsi a történetbe. – Mindketten agrármérnökök voltak: anyukám tanárnő, apukám a téeszben dolgozott. Háztájiként kezdték, mint sokan mások akkoriban. 93-ban a változások következtében lett 5, majd 15, végül 45 hektár. Ezt a birtoknak otthont adó telephelyet 97-ben vették meg, a reduktív technológia 2002–2003-ban érkezett – ez volt egyébként az az év is, amikor mi ide beköltöztünk. 2009-ben kezdte apu újratelepíteni a szőlőt, majd a rákövetkező évben egy agyvérzés miatt került tolószékbe, akkor változott meg minden.”
Zsuzsi némi külföldi kitérőt követően ekkor már másfél éve otthon volt, és nem is volt kérdés, hogy a bátyjával és sógornőjével együtt átveszik a családi pincészetet. Nem kellett nulláról kezdeni, hiszen már gyerekként is sokat segítettek, traktoroztak, tartályt mostak – mindig, amit kellett. Az évek során pedig kialakult a munkamegosztás is: Zsuzsi felel a teljes szőlészet-borászatért, a sógornője foglalkozik a pénzügyekkel, a szintén a borszakmában dolgozó bátyja pedig tanácsaival, ötleteivel színesíti a pince mindennapjait – anyukája, míg élt, a biztos háttérországot adta mindehhez. „Apukám most is belefolyik a dolgokba, jön ki velem a szőlőbe, megbeszélünk mindent, de mostanában egyre gyakrabban mondja már, hogy: hát úgyis tudjátok!”
Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz
Közben lassan előkerülnek a borok is, amelyek között ott lapul az idei VinAgorán a Legjobb Merlot-nak járó aranyérmes plecsnit bezsebelt Merlot is. A sauvignon blanc mellé pedig érkezik Zsuzsi olasz kapcsolódása is. Annak idején Erasmus-programmal került Milánóba nyelvet tanulni, majd az ottani iskolástársakkal bejárta az országot: Róma, Nápoly, Capri, majd később Szicília, de a nagy szerelem mindig is Piemont volt, és az is marad. Zsuzsit, mint mondja, a szülei mindig is arra nevelték, hogy tanuljon, menjen világot látni, és ő egy pillanatig sem habozott. Most, kikapcsolódásként, franciául tanul, képzeletben gyakran ott is van, és a rádiós gasztroműsorokból Győrújbarátról is érzi a fromage-ok illatának változatosságát.
A borászattal egy udvaron lakik, egy 300 éves épületben, amely egykor paplakként szolgált – maga a borászat egyébként varroda volt valamikor. A kóstolóterem díszei között régi utazóláda: a nagyapjáé volt, aki odaveszett a Donnál, mondja. Erős a családi kötelék – jelentem ki inkább, mintsem kérdezem. Előkerül egy rozé, egymásba folynak a történetek, miközben odakint megállás nélkül kopog az eső. Kicsit olyan ez, gondolkodom, mint a vidéki Olaszországban vasárnap délután. Ott is automatikus, hogy a gyerekek átveszik a borászatot, ha arra kerül a sor, noha előtte bejárták a fél világot. Ott is meghitt biztonságot teremt, erős várat épít a család és a baráti viszonyban lévő alkalmazottak közössége.
Utolsóként érkezik a poharakba a Marianum, a cabernet franc-ból készült csúcsbor, Zsuzsi számára a legkedvesebb. Bátyja ötlete nyomán az édesanyjáról nevezték el, és olybá tűnik, hogy a bor életét az elvesztett szülő, ha odafentről is, de vigyázza. Tavaly a Decanteren „csak” ezüstérmes lett – 92 ponttal. Idén, a Berliner Wine Trophyn viszont már dupláztak: sorban a második évjárat is elhozta a legjobbaknak járó dicsőséget.
„300 ezer liter bort készítünk, és 800 liter visz minket a csúcsra – mosolyog Zsuzsi –, ilyen ez a borvidék.”
PANNONHALMI IRSAI OLIVÉR
Közepesen intenzív illat fehér virágokkal, szőlővel, sárgabarackkal. Megkapó, fajtajelleges illat után szájban egy egyszerű, savhangsúlyos, citromos bor érkezik. Inkább frissítő, mint aromás. (Nagy Sebestyén, Vince teszt, 2023/6. júniusi lapszám)
A teljes cikk a Vince Magazin 2023/5. májusi lapszámában jelent meg.
Szerző: Kalmár Borbála/Vince Magazin
Címlapfotó és fotók: Hirling Bálint/Vince Magazin
