A szőlészek a klímaváltozás nyertesei? – interjú Nyitrainé dr. Sárdy Diánával

Mik a Magyarországon 100 éve nem látott aszály fő tanulságai kutatói szemmel? A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének vezetőjével beszélgettünk.

VINCE: „Azt látom a baráti körömben is, hogy rájönnek az emberek: az Alföldön igenis jó minőségű borokat lehet kóstolni.” Ezt augusztusban a Kecskemét Város Bora verseny eredményhirdetésén mondta. Egy ilyen aszályos év után adja magát a kérdés: meddig ihatunk még egyáltalán alföldi bort?

Bár a klímaváltozás nyilvánvaló, az idei aszály még így is nagyon speciális volt Magyarországon. És még az sem igaz, hogy az egész országot sújtotta, a Zalai borvidék egyes részein júniusban mindössze négy csapadékmentes napot jegyeztek fel 2022-ben. Természetesen a tendenciát mi is látjuk, erre készülünk és készítjük a magyar borágazatot, hogy sokáig lehessen még alföldi bort is inni.

VINCE: Ha ez még az Alföldön is különleges évnek számított, akkor nem is áll rendelkezésre adat, hogy mi vár a szőlőre, ha ez marad tartósan?

20 éve az államvizsgán nekem még arról kellett beszélnem, milyen módszerekkel tudjuk emelni a szőlőben a cukortartalmat. A mostani doktoranduszom már az erős napfény hatására megnövekedett cukor- és abból következő magasabb alkoholtartalom csökkentését szolgáló technológiákat, például élesztőtípusokat vizsgálja. Ahogy változnak a kihívások, úgy változik természetesen a világ kutatásainak fókusza is:

most éppen a klímaváltozáshoz kapcsolódó fajtaértékek, különböző szőlőtermesztési technológiák és az egyéb borászati kezelések kutatásai hangsúlyosak.

Hozzánk például nemrég érkeztek be minták, amiken azt vizsgáljuk, az extrém UV-sugárzás okozta perzselődés hogyan befolyásolja a szőlő aromakomponenseit, illetve a fürtön belül milyen eltérések vannak a kitettségtől függően. De kutatjuk azt is, mi az oka annak, hogy a tankönyvvel „dacolva” tavaly a hőség ellenére sok helyen nem égtek el a savak a bogyókban. Idén még a must savösszetételének eredményeit elemezzük, értékeljük. Látható és érzékelhető az aszály hatása.

VINCE: Említette a fajtakutatást. A klímaváltozás miatt Bordeaux bővítette a fajták listáját és egyre többet hallani – főleg külföldről – új szárazságtűrő fajták nemesítéséről. Az általunk megkérdezett hazai borászok viszont egyelőre a kialakult fajtaválasztékban hisznek. Ennek felülvizsgálatát lehet még halogatni?

Sok függ attól, mennyire sűrűn jönnek a mostanihoz hasonló aszályos évek. 50 év múlva lesz a következő, vagy évtizedenként kapunk belőle három-négyet? Tudni kell azt is, hogy az új klónok és főleg fajták nemesítése, vizsgálata évtizedeket vesz igénybe. A nemesítők közül nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy a szőlőfajtájukat még az életükben államilag elismerjék. Idő kell ahhoz is, hogy megismerjük őket, lássuk, a Kárpát-medencében hogyan reagálnak egy ilyen aszályra. Első körben tehát azt gondolom, az öntözés és árnyékolástechnika jelenthet megoldást.

VINCE: Vannak, akik szerint, ha rendszeressé válik az extrém időjárás, az annyira felértékelheti a szőlészek munkáját, hogy idővel nem „Év bortermelője”, hanem „Év szőlősgazdája” címet lesz érdemes osztani. Egyetért ezzel?

Szerintem mind a két szakma felértékelődik a jövőben, illetve azt gondolom, egyformán fontosak. Nem is lehet külön csak szőlészetről vagy csak borászatról beszélni. Az agrárium legkülönlegesebb ágazata a szőlő-bor ágazat. Talán egyedül itt fonódik össze a termesztés technológia és a feldolgozás technológiája. Különösen, amikor növekszik az igény, valamint

az Európai Unióban törekvés is van például a csökkentett alkoholtartalmú, illetve az alkoholmentes italok felé elmozdulásra,

miközben éppen a felmelegedés hatására megnövekedett cukortartalomról beszélünk. A boroknál pusztán szőlőtermesztési technológiával nem valósítható meg az alkoholtartalom csökkentése. De e nélkül az új kihívás nélkül is fontos feladat hárul a borászokra. A szőlészek áldásos tevékenységének hála a bogyóban, mustban megteremtett vagy éppen a klímaváltozás ellenére is megőrzött komponenseket ugyanis a borba még tovább kell örökíteni. Úgy gondolom, hogy szőlész és borász ugyanolyan fontos volt és lesz, csak együtt képesek jó bort készíteni.

Szerző: Geri Ádám