Családi tragédiához vezetett a legnépszerűbb reggelink!

A világ legnépszerűbb reggelijének másfél százados története bizarr fordulatokat és családi drámákat is felvonultat.

A Kellogg’s márkanévről ma már valószínűleg mindenkinek a boltokban felsorakozó színes, cukros gabonapelyhek jutnak eszébe, ám a nem is olyan távoli múltban a név és a hozzá tartozó étel is egészen másról szólt.  A népszerű müzli története egészen a 19. századig nyúlik vissza, a neve pedig az amerikai Battle Creek városában élő Kellogg testvérekhez köthető. Habár a szigorú, adventista családban nevelkedő gyerekek, John Harvey és Will Keith Kellogg évekig közösen építették a márkát, a híres kukoricapehely feltalálása az idősebb testvér, John Harvey nevéhez fűződik – írja a Food Republic.

Miután John Harvey Kellogg 1875-ben orvosi diplomát szerzett, megalapította a világ első wellness intézményét, a Battle Creek-i Orvosi és Sebészeti Szanatóriumot. A feljegyzések szerint már gyerekkora óta hivatásának tekintette az egészséges életmód népszerűsítését, így elítélte a dohányzást, a hús- és alkoholfogyasztást és a szexet is. Filozófiáját „tiszta életmódnak” nevezte, ennek megfelelően elsődleges feladatának tartotta, hogy megszabadítsa a pácienseit a „tisztátlanságtól”. Úgy vélte, hogy a gabonafélék és az olajos magvak fogyasztása elősegíti az emésztőrendszer működését.

Hosszú évek kísérletezését követően Dr. Kellogg „reformkonyhát” hozott létre, amellyel szembement az akkoriban szokássá vált nehéz, zsíros reggelik (gyakran az előző esti zsiradékban sült hús, krumpli és tojás) fogyasztásával. Ezen törekvése egybeesett a 19. századi ipari forradalommal, aminek következtében a legtöbb embernek már nem volt szüksége kiadós, tartalmas reggelire, hogy a napokig tartó fizikai munkához elegendő „üzemanyagot kapjon”. Emiatt egyre inkább előtérbe kerültek a gyors, egyszerű reggelik – olvasható a How Stuff Works cikkében.

A corn flakes születése

Az egyik első kísérleteként John Harvey létrehozott egy zabkeksz-keveréket, vagyis a mai granola elődjét. Az ételt elsősorban a szanatórium betegein tesztelte, akik közül sokan plusz adagokat kértek, amiket aztán hazavittek. Az orvosban ekkor merült fel először a gondolat, hogy akár üzletet is csinálhat a termékeivel. Nem sokkal később azonban rájött, hogy a granola meglehetősen kemény állaga miatt nem túl praktikus harapnivaló a betegek számára, hiszen azok közül a legtöbben rossz fogakkal, fogínyproblémákkal küzdöttek. Adta magát az első változat továbbgondolása, egy könnyen fogyasztható verzió kifejlesztése. Egy véletlennek köszönhetően ez is sikerült.

A legenda szerint 1898-ban egy napon Dr. Kellogg kint felejtett egy adag tésztát az asztalon. Ez romlásnak indult. Hogy megmentse, John Harvey vékony szeletekre vágta, majd kisütötte. Így jött létre a búzapehely, a kukoricapehely közvetlen elődje. A receptet a következő néhány évben a testvére, Will fejlesztette tovább.

Egy még bizarabb változat szerint az egészségtudatosság nevében nőtlenséget fogadott orvos eredetileg abból a célból találta fel a kukoricapelyhet, hogy azzal vegye el páciensei kedvét az önkielégítéstől. (A korai keresztény teológiában a Bibliai szöveg azon szakaszát, mely azt írja, hogy Onán a „földre engedte a magját”, önkielégítésként értelmezték és mivel Isten utóbb ezért megbüntette Onánt, ezt bűnös dologként értelmezik.) Az idősebb Kellogg szentül hitte, hogy a „vágyfokozó” fűszerekkel és húsokkal szemben a neutrálisabb gabonák, magok csillapítják a szexuális éhséget. Fontos, hogy maga az illetékes soha nem erősítette meg, hogy ez motiválta volna és a történészek sem találtak erre utaló bizonyítékokat. Valószínűleg inkább csak egy jól hangzó legendáról van szó.

A kukoricapehely sikere tönkretette a családot

A családi vállalkozásban sokági jól működött a munkamegosztás. Míg John Harvey az temék előállításával foglalkozott, addig a remek üzleti érzékkel rendelkező öccse elsősorban a könyvelésért és az operatív feladatokért felelt. Óriási szerepe volt abban, hogy a Kellogg’s Corn Flakes komoly hírnévre tegyen szert. Mivel végig ez lebegett a szeme előtt, szembement bátyja egészségtudatosságra vonatkozó elveivel: az eredeti gabonapehely receptet cukorral, illetve a ropogósság miatt kukoricával egészítette ki. Kelendőbb lett az új termék, John Harvey-t azonban nem érdekelte az üzlet, továbbra is csak az egészséges életmód népszerűsítésére törekedett. Will viszont saját szakállra elkezdte árulni a termékük édesebb, élvezetesebb változatát, és hamarosan ikonikussá tette azt – írja a Forbes.

Ahogy nőtt a Kellogg-birodalom, úgy romlott meg a testvérek kapcsolata egymással. Évekig tartó jogi vita alakult ki arról, hogy melyikük az „igazi” Kellogg, akit a cég illet. A pereskedés során végül Will nyert, így bátyja amellett, hogy a perköltségek megtérítésére kényszerült, soha többé nem használhatta márkanévként a saját nevét. S hogy teljes legyen a tragédia: a testvérek ezután életük hátralévő részében alig beszéltek egymással. Habár kettőjük között visszavonhatatlanul elmérgesedett a viszony, a Kellogg’s a mai napig Amerika – és a világ – egyik elsőszámú gabonapehely-márkája.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Annie Spratt / Unsplash