A sárgaság fitoplazma az új filoxéra? – interjú Molnár Ákos szőlészeti szakemberrel
Mennyire súlyos valójában a helyzet? A szőlősgazda vagy az állam a felelős érte? Hogyan előzhető meg a még nagyobb baj? Aki válaszol: Molnár Ákos, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Szőlészeti Szekciójának elnöke.
VINCE: 2025-ben látványosan berobbant Magyarországon a szőlő aranyszínű sárgaság betegsége, más néven a flavescence dorée (FD) fitoplazma. Júliusban már 15 magyar borvidékről jelentették megjelenését. Egyes vélemények szerint olyan kárt fog okozni, mint a 19. század végi filoxéra járvány, ami a hazai szőlők 40 százalékát kipusztította. Tényleg ilyen komoly a baj?
MOLNÁR ÁKOS: A jelenlegi nyugat-magyarországi helyzetkép azt mutatja, nagyon könnyen tud ilyen méretű katasztrófává alakulni az országban a sárgaság fitoplazma kártétele. Sok hasonlóságot mutat a filoxérával: ez is járványszerűen terjed, szőlőpusztulást okoz és felkészületlenül éri a hazai szőlész-borász társadalmat, mind a termelési, mind a hatósági-törvényalkotási oldalon. Különbség viszont, hogy amikor a filoxéra elkezdett terjedni, addigra létezett már megoldás, a szőlő oltása. A fitoplazmával megbetegített szőlők gyógyítására jelenleg nincsen módszer. Amire tehát koncentrálni kell, az a megelőzés, ehhez viszont nagyon fegyelmezett és koordinált termelői és hatósági hozzáállásra lenne szükség.
VINCE: A sárgaság fitoplazma 2013-ban jelent meg a Zalai borvidéken, ehhez képest egy Facebook-bejegyzésedben 2025 augusztusában te is azt írtad: „oké, most elértük az ingerküszöböt”. Mennyire vagyunk elkésve a hazai állapotokhoz és a környező országokhoz képest?
MOLNÁR ÁKOS: Egész Közép-Európában súlyos a helyzet, még a sokak által jó példának tartott Ausztriában is. Észak-Burgenland, Alsó- Ausztria egy picivel jobb állapotban van, de például Dél-Burgenlandban és Stájerországban a miénkéhez hasonló mértékű a krízis. Szlovéniában a 2010-es években a betegség egyszer már felütötte a fejét, akkor ott komoly, koordinált védekezési rendszerrel sikerült megfékezni. Hajlamosak voltunk a szlovénekre jó példaként hivatkozni, ehhez képest most náluk is újra katasztrófa fenyeget. Szlovákiában, a dunaszerdahelyi járásból szintén megdöbbentő hírek érkeztek. Mivel ez az egész térséget sújtó probléma, azt gondolom, közösen is kellene lépnünk: az országok közötti információcsere, a közös védekezési stratégia létkérdés.
Ami az elkésést illeti, kicsit az az érzésem, hogy az történt, mint a Covid idején. Élénken él bennem az emlék: amikor jöttek az első hírek, hogy Kínában három ember megbetegedett, csak legyintettünk. Akkor érte el az ingerküszöbünket amikor a közvetlen környezetünkben elkezdtek emberek meghalni. A fitoplazmánál most jutottunk el oda, hogy egy nagyon szerencsétlen ökológiai együttállás miatt az utóbbi 1-2 évben exponenciálisan kezdett terjedni. Már kézzelfogható súlyos károkat okoz és ezért kezdtünk el vele foglalkozni. Valószínűleg ez egy teljesen normális attitűd sajnos, ami nem csak a magyarokra jellemző.
VINCE: Mit jelent pontosan a szerencsétlen ökológiai együttállás?
MOLNÁR ÁKOS: Évek óta nincs kemény tél, a betegséget hordozó kabóca tojás alakban telel át, az elmúlt évek enyhe telei nem tudták megritkítani a tojások mennyiségét. Egyébként is általában kedvez a meleg időjárás a kabócának. Vannak aztán az emberi tényezők. Mióta a szőlőmolyok nem jelentenek komoly veszélyt a szőlőinkre, a rovarölőszeres védekezés szinte teljesen kikopott a technológiából. Ugyanez történt a tojásokat jó hatásfokkal megtizedelő lemosópermetezéssel is. Persze ebben az is benne van, hogy környezetvédelmi előírások is szigorodnak, sok hatékony rovarölőszert vontak már ki a forgalomból, az engedélyezettek hatékonysága gyengébb, a fegyverarzenálunk szegényesebb. Az agrár környezetgazdálkodási támogatások is szigorú növényvédelmi keretrendszert szabnak meg, ami ebben az esetben megnehezíti a hatékony védekezést.
VINCE: A bio és biodinamikus szőlőművelésnek befellegzett?
MOLNÁR ÁKOS: Nem. Vannak bioültetvények Olaszországban és Franciaországban, pedig ott 70 éve élnek együtt ezzel a betegséggel. Ami biztos, hogy a bio és biodinamikus művelésben használt szerek kevésbé hatékonyak, rövidebb hatástartamúak, gyakoribb beavatkozást igényelnek és nagyobb költséggel járnak – de ez tulajdonképpen minden betegség esetében elmondható, nem csak a fitoplazmánál. Az biztos, hogy bioban még nehezebb és drágább lesz szőlőt művelni mostantól.
VINCE: Említetted Olaszországot és Franciaországot, ahol, ha jól értem, nem eltűntették a betegséget, hanem csak visszaszorították, illetve megtanultak vele élni. Ez mit jelent a gyakorlatban?
MOLNÁR ÁKOS: Az alacsony szinten tartáshoz két faktort kell tudni kezelni. Le kell szorítani egyrészt a fertőzött szőlőtőkék számát, mert ebből szívogatják a kabócák a betegséget okozó fitoplazmát, amit aztán továbbrepülve terjesztenek. Nagyon fontos kérdés a tünetes tőkék eltávolítása, és általában a felhagyott szőlőültetvények problematikája. A másik tényező maga a vektor, vagyis a betegséget hordozó szőlőkabóca. Itt is arra kell törekedni, hogy leszorítsuk az egyedszámot. A kettő együtthatójából alakul ki a kezelhető mértékű betegség. Most éppen az inga túlzottan kilendül: egyaránt sok a fertőzött szőlőtőke és a kabóca, ennek eredője a járványszerű betegség, ami jelenleg különösen a Dunántúlt sújtja.
VINCE: Az interneten most már tucatjával jelennek meg a témában szakmai cikkek, véleménycikkek és egyéb hozzászólások. Volt olyan szőlész-borász által írt cikk, amiben te több tárgyi tévedést is találtál. Mik a legtipikusabb tévhitek a sárgaság fitoplazmával kapcsolatban?
MOLNÁR ÁKOS: Akárki akármit mond, ez a betegség itt van, komoly károkat okoz és ijesztően gyorsan terjed. Számos példát tudnék mondani névvel, címmel, helyrajzi számmal, ahol tavaly egy-két fertőzött tőke volt és most az ültetvény több mint 30 százaléka tünetes. Tudom, hogy nehéz elhinni, mert eddig nem okozott problémát, de tényleg drámai a helyzet.
Elhangzott az is, hogy az állam nem kárenyhítésre ad pénzt, hanem az újratelepítést támogatja. Ez nem állja meg a helyét: kárenyhítésként a kényszerintézkedés során elrendelt kivágás után kifizeti az állam az újratelepítést, illetve a terméskiesést. De említhetem azt is, hogy sok szőlősgazda félreérti a karantén fogalmát és emiatt inkább nem jelenti be a fertőzést. A karantén nem teljes zárlatot jelent, az ültetvényről továbbra is szabad szőlőt szüretelni és bort készíteni, mivel a fitoplazma egyáltalán nem veszélyes az emberi egészségre. Aggasztó jelenség, hogy az előírt védekezési eljárást betartó termelők ültetvényeiben is járványszerű a tünetek megjelenése a súlyosan fertőzött területeken.
VINCE: Ha már a gazdákat említetted: vegyük sorba, a védekezésben, megelőzésben mi lenne az ő feladatuk!
MOLNÁR ÁKOS: Mindenekelőtt fontos tudatosítani, hogy ez egy olyan lánc, amiben minden szereplőnek lelkiismeretesen el kell a feladatát végeznie. Ha egy nem teszi meg ezt, a többi akár a feje tetejére is állhat, akkor se lesz hatékony a védekezés. Az elsődleges tennivaló valóban az ültetvényben van, így az elsődleges felelősség is a gazdáé. Ehhez megfelelő tudásanyaggal kell rendelkeznie. A téma szakértőiként több, mint tíz éve beszélünk a betegségről és csak most kezd eljutni mindez a gazdák tudatáig. Ez persze nekünk is felróható, talán nem voltunk elég hangosak, nem biztosítottunk elég lehetőséget a tanulásra. Most fokozzuk a fordulatszámot, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szeptember 24-25-én érzékenyítő tanulmányutat szervez a gazdáknak Zalaszentgrótra, hogy saját szemükkel lássák, mit művel ez a betegség.
Ha megvan a tudás, akkor be kell tartani a növényvédelmi előírásokat: a növényvédelmi munkákat el kell végezni, a betegséget pedig be kell jelenteni. Ráadásul itt ugye nem is csak rólunk van szó, hanem a szomszédunkról is, őt is veszélyeztetjük a mulasztással. Koordinált, egyszerre elvégzett védekezésre van szükség.
VINCE: Mi a feladata a hatóságoknak és a jogalkotónak?
MOLNÁR ÁKOS: A hatóságoknak gyorsan kell reagálni, másrészt a szűkös emberi erőforrást meg kellene többszörözni. Az ültetvényeket folyamatosan járni kell, szemlézni, onnan mintát venni. A beteg tőkék felfedezésének munkáját sajnos nem spórolja meg nekünk a drón vagy a mesterséges intelligencia. Ami jó, hogy a Nébih-nek van egy jó kabóca-előrejelző rendszere, ennek azonban a propagálására is szükség van, hogy a híre mindenkihez eljusson. A jogalkotóknak a felhagyott területek felszámoltatásával, koordinált védekezési stratégia újragondolásával, a kártérítés és az agrár környezetgazdálkodási szabályainak finomításával kapcsolatban lenne feladata.
VINCE: Visszatérő elem a beszélgetésben a felhagyott szőlőterület, vagyis az az ültetvény, amit a gazdája már nem gondoz, művel. Ezek jelentik a legnagyobb veszélyt a betegség terjedése szempontjából?
MOLNÁR ÁKOS: Igen. Úgy látjuk, a legnagyobb probléma azoknál a kis parcellákból álló területeknél van, ahol a jó állapotú, korrektül művelt szőlők kénytelenek „együtt élni” a felhagyottakkal. Teljesen érthető, hogy a generációváltás, az érdekmúlás, a kialakult nehéz ágazati gazdasági helyzet okán nem mindenki akarja folytatni a szőlőművelést. Az abbahagyás azonban nem azt jelenti, hogy kezeletlenül magára hagyjuk a kertet. Ez ugyanis a legjobb búvó- és szaporodási hely a szőlőkabócának. Természetesen léteznek szociális akadályok is: idős, rossz anyagi helyzetben lévő emberek nem tudják kigazdálkodni a szőlő kivágását.
Éppen ezért a javaslatom egy állami alap létrehozása, amiből az állam gyorsan kivágatná a felhagyott ültetvényeket. Kizárólag a bírságolás nem vezet eredményre, a kór terjedését okozó területeket kell eltüntetni. Csak utána jöjjenek a jogi következmények: jelzálog, legvégső esetben elárverezés, hogy az állam vissza tudja tölteni az erre létrehozott pénzalapot. Ez a rendszer egyáltalán nem ördögtől való: a parlagfű elleni küzdelemben van már erre jó gyakorlat Magyarországon. Ezt kellene átültetni a szőlőkultúrákra is. És külön figyelmet kell fordítani a borvidékeken a nem szőlőként nyilvántartott, elhanyagolt területeken a betegséget szintén hordozó bálványfa és iszalag irtására. Egyszóval mind a szőlőkben, mind a környezetükben kultúrállapotot kell teremteni és azt fenn is kell tartani. Enélkül minden erőfeszítés hiábavaló.
Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Molnár Ákos
