Maradékból készül a leves, amit kifejezetten a megfázás ellen főztek elődeink

Nincs benne semmilyen orvosság, de melegsége, krémessége és illata már egyetlen tál után is képes jobb kedvre deríteni.

Olaszország gasztronómiája nemcsak a lelket, hanem a testet is képes gyógyítani. Különösen igaz ez a pastinára, amelyről úgy tartják, hogy megfázásra, fáradtságra és még a rossz napokra is gyógyír. Az „olasz penicillinnek” becézett levesben (aminek a történetét amúgy egészen a 12. századig vezetik vissza) nincs semmilyen orvosság, de melegsége, krémessége és illata már egyetlen tál után is képes jobb kedvre deríteni.

Az olasz pastina szó fordításban „apró tésztát” jelent, ami arra utal, hogy a leveshez jellemzően tésztamaradékokat használtak – olvasható a drive.hu oldalon. Magának a formának csak másodlagos szerepe van: bár általában a csillag alakú (stellina) a legnépszerűbb, a boltok polcain gyakran kapható kerek, borsszemekre hasonlító változat (acini di pepe) is. A lényeg viszont igazából annyi, hogy a tésztadarabok átmérője ne haladja meg a 1,5-2 millimétert. 

Ez persze jóval kisebb a megszokottnál, nem véletlen, hogy a pastina a valóságban néha rizsként funkcionál. Amellett, hogy gyakran főzik bele levesekbe, az sem ritka, hogy a rizottót megidéző egytálételt készítenek belőle. Előbbi esetén leginkább a húsleveshez hasonlító végeredmény lesz, amihez aztán parmezánt, esetenként tojást adnak. A pastinára pedig nem véletlenül ragadt rá az „olasz penicillin” becenév, hiszen ezt hagyományosan akkor készítik el, amikor valaki megbetegedett.

Aki kedvet kapott a pastinához (akár meg van fázva, akár nincsen), a már említett drive.hu cikkben található recept alapján hamar el tudja készíteni otthon.

Címlapfotó: Fusco Studio / Unsplash