A természet és a nemesi örökség találkozása – a múlt méltósága, a jelen tudatossága

A tarcali Gróf Degenfeld birtokon nemcsak a szőlőt művelik és a borokat készítik organikusan, de a szállodát és a vendéglátást is környezettudatosan működtetik. Nem pillanatokban vagy években, hanem generációkban gondolkodnak, és elkötelezetten hisznek a tiszta, őszinte fajtaborokban, legyen az akár száraz, akár édes.

„Egyedüli gyerek vagyok. A szüleim a második világháború után elvesztették kényelmes, tágas erdélyi otthonukat, miként az összes, hozzájuk hasonló nemesi család. Így jómagam már abba az egyszobás, fürdőszoba nélküli kis kolozsvári lakásba születtem, ahol egészen kilencéves koromig éltünk. Hogy mi grófok lennénk, azt sokáig nem is tudtam. Úgy nevelkedtem, mint a többi romániai kisgyerek, azzal a különbséggel, hogy német iskolába jártam, mert apám a szíve mélyén mindig tudta, hogy mi egyszer onnét végleg elmegyünk. Ő mindig azt hangoztatta, hogy szabadságban akar élni, és egyetlen gyerekének biztos jövőt szeretne adni.

A családegyesítési programnak köszönhetően a hatvanas évek közepén végre kivándorolhattunk Németországba. Mindezzel együtt nagyon szép gyerekkorom volt, sose mondanám azt, hogy valami hiányzott. Magam körül mindig azt láttam, hogy a szüleim szorgalmasan dolgoznak, és igyekeznek a méltóságukat, értékrendjüket megtartva, a legnehezebb körülmények között is előrejutni, ezért nekem is ez lett a természetes. Édesapám, Degenfeld Sándor szerette a számokat, így Münchenben egy nemzetközi cégnél lett gazdasági szakember, majd később az Allianz biztosítónál fejezte be karrierjét, már az igazgatótanács tagjaként. Édesanyám, Bethlen Ágnes vitte a háztartást, valamint bálokra tervezett és készített gyönyörű estélyi ruhákat.

Gyerekként már én is kivettem a részem a pénzkeresésből: teniszlabdát szedtem zsebpénzért, hétvégén a kirándulók után maradt üres üvegeket összegyűjtöttem, és elvittem beváltani, de dolgoztam akkoriban virágüzletben és lottózóban is. Később közgazdász végzettséget szereztem, majd exportvezető lettem az Etienne Aigner divatvállalatnál. Harminckét éves koromban mentem férjhez, s azóta élek Stuttgarttól délre, ahol a férjemék családi cége található. Két felnőtt gyerekünk van, a lányoméknál tavaly született meg az unokánk, a fiam jövőre házasodik. Az idei az első olyan karácsonyunk, ahol nem lesz ott mindenki, mert a lányomék a férje családjánál töltik az ünnepet. De bejglit azért most is sütök, a mami receptje szerint, magyar módra.”

E szavakkal foglalta össze röviden élettörténetüket, s benne hagyományaikat az ősi családról elnevezett tarcali hotel egyik finom eleganciával berendezett kis társalgójában Degenfeld Mária grófnő. Férjével, dr. Thomas Lindnerrel együtt egy kiterjedt cégbirodalmat irányít, benne a többi között a tokaji borvidéken lévő 40 hektáros, organikus művelésű szőlőbirtokkal, borászattal, butikhotellal, étteremmel és zempléni tölgyesekkel. Felmenőinek egyike, Degenfeld Imre, feleségének, Beck Paulinának révén tokaji szőlőbirtokokhoz is hozzájutott, és 1857-ben alapította meg itt a Tokaji Borművelő Egyesületet. Társaival olyan nagy léptékű újításokat hoztak be a borvidékre, mint a metszőolló, amelyet az addigi metszőkések helyett használtak, a hordótisztítás, de szabályozták például a kénezés technológiáját is.

Régi név, új történet

Amikor édesapja a rendszerváltás idején kapott és a földműveléssel foglalkozni nem akaró rokonságtól felvásárolt kárpótlási jegyekkel részt vett a tokaji földárveréseken, nem mérlegelte, melyik terület lehetett ősei birtokában, s melyik nem: licitált, amire tudott. Ő korábban borokkal nem foglalkozott, Erdélyben zömmel szántóik voltak, de hajtotta a tradíció és a vágy, hogy újra legyen Degenfeld-birtok ezen a vidéken.

„El tudom képzelni apám arcát, amikor az árverések végén, jó könyvelőként összesítette az így megszerzett földeket: itt egy hektár, ott három, amott egy fél. Tucatnyi tagban voltak elaprózódva az ültetvények, majd tizenöt évbe telt, amíg cserék és felvásárlások révén sikerült egységes birtokszerkezetet kialakítani” – meséli Degenfeld Mária grófnő. Jelenleg a tarcali kastély felett lévő Terézia-dombon, valamint a Mád melletti Borkút- és Zomborka-dűlőben folyik a termelés, ezekről évente 150 ezer palack bort és pezsgőt készítenek.

Ő maga eleinte azt gondolta – szavai szerint egészen naivan –, hogy majd bérbe adják a kárpótláson megszerzett területeket, hiszen Stuttgart mellől még repülővel sem lehet egykönnyen Tokajba „ugrálni”. Borkedvelő férje azonban apósával, a grófnő édesapjával szövetkezve rávette: készítsenek itt saját bort, s ha már belevágnak, készítsék a lehető legjobb minőségben. „Nagyon boldog és büszke vagyok, mert a boraink azóta is visszaigazolják a filozófiánkat. Közéjük tartozik a Vince legutóbbi tesztjén ötcsillagosra értékelt Andante, egy kései szüretelésű 2023-as furmint. Rövid, féléves hordós érlelést kapott, így megőrizte intenzívebb, friss, trópusi gyümölcsös illat- és ízjegyeit. Csak a legszebb évjáratokban készítünk belőle – ezt megelőzően a legutóbbi a 2016-os volt – s kereskedelmi forgalomban nem kapható, exkluzív tételként kínáljuk a webshopunkban és a birtokon” – mondja.

Romokból kastélyt

Újratelepítették a felvásárolt területek jó részét, édesapja pedig újabb küldetést kapott: keressen a fehérborokhoz egy szép pincét is. Talált is egyet Tarcal peremén, de azt csak egyben adták el a régi, szinte tető nélküli, romos, Habsburg-korabeli vincellériskola épületével. Ezt varázsolták újjá, s lett belőle mára a négycsillagos Gróf Degenfeld Hotel. A pincét és a kastélyt Salamin Ferenc, Makovecz Imre tanítványa alakította át az organikus stílust szem előtt tartva hagyománytisztelő, mégis modern épületté.

Míg férje főként a műszaki tartalomra ügyelt – „nézze meg, milyen masszívak itt az ajtók, s jó tágasak, magasak a fürdőszobák”, dicsérte – addig ő a bútorokkal és egyéb berendezésekkel törődött. Ezeket zömmel veronai bútorgyáraktól rendelte, ügyelve a stílusra: itt az új csillárok is úgy néznek ki, mintha legalább kétszáz éve ott függenének a plafonokon. Édesapja korábban Budapesten, egy antik bútorokkal foglalkozó házaspártól megvett egy lakást az egykori Degenfeld-palotában, amely csak a műtárgyakkal együtt volt eladó: ezek egy része is Tarcalra került.

Tudatos építkezés

A hagyományos és a modern a borászat és a vendéglátás filozófiájában is összesimul náluk. Tóth Máté birtokigazgató szavai szerint az örökölt szőlőket is ennek jegyében alakították át: a régi, nagy közökkel ültetett sorok ma már hatékonyak, ápoltak, és jó állapotú, szilárd burkolatú dűlőutak vannak az ültetvények között. A birtokszerkezet kialakításával egyidőben a tulajdonosok azt is meghatározták, milyen stílusú borokat szeretnének, s a fajtaborokat állították középpontba. Elsők között készítettek friss, félszáraz Muscat Blanc-t, azaz sárgamuskotályt, amely ma is meghatározó szerepet tölt be a Gróf Degenfeld borcsaládban. Ez a stílus jól párosítható ételekhez, de frissítő aperitifként is megállja a helyét. Mindezért nemzetközileg is kedvelt, a többi között Németországban, Angliában, Dániában, Hollandiában és Japánban. Mellette természetesen a furmint és a hárslevelű teszi ki a borok többségét, előbbiből jövőre új telepítéseket is terveznek.

Organikus fajtaborok

Idén lesz 16 éve, hogy organikusan termesztik a szőlőt, Tokajban első nagybirtokként kapták meg a „bio” minősítést a teljes művelt területre. Ez számukra nem csupán egy papírt jelent, hanem a birtok egészére kiterjedő környezettudatosság része. Van saját gyümölcsösük, zöldség- és fűszerkertjük, és részben ezekből termelik éttermük konyhájára az alapanyagokat. A szálloda parkjában virágot nevelnek, így évszaktól függően velük díszítik a belső tereket, elkerülve a vágott virágok felesleges szállítását és csomagolását. Napelemeket is telepítettek, részben ezekkel oldják meg a borászat és a szálloda energiaellátását.

„Amiben eltérünk másoktól, hogy az összes száraz borunk, a pezsgőt is beleértve, de még a kései szüretelésű boraink is, vagyis az aszúkon meg a szamorodnikon kívül mind-mind fajtabor. Ezekből sokkal inkább ki tud emelkedni a termőhely, az évjárat, mint házasításokból. Találhatók a kínálatunkban reduktív tételek, ugyanakkor a hárslevelűből és a furmintból dűlőszelektált borokat is készítünk, amelyeket hordóban erjesztünk és érlelünk. Ezek testesebb borok, így nagyon jól lehet az étteremben komolyabb ételekhez is párosítani. Séfünk, Latorcai Csaba nem a borsort illeszti az ételekhez, sokkal inkább fordítva: eleve olyan fogások készülnek, amelyek illenek a Gróf Degenfeld-borokhoz. Odáig is elmennek, hogy egy steaket a legtermészetesebb módon kombinálnak egy hatputtonyos aszúval” – mondja Tóth Máté birtokigazgató.

Hernyóvadászat fejlámpával

A klímaváltozás hatásait a környezettudatossággal részben ugyan enyhíteni tudják, de az utóbbi években egyre inkább alkalmazkodniuk kell az újabb kihívásokhoz. „A 2017-es évjáratig jellemzőbb volt a szeptemberi szüretkezdés, ma ez már egyre inkább augusztusra tolódik el” – idézi fel Sulyok Balázs, aki egy személyben szőlész és borász a birtokon. Tóth Mátéval mindketten szinte egyidőben, nemzetközi tanulmányok és tapasztalatszerzés után, huszonévesen kerültek ide hét évvel ezelőtt, s lettek a saját területük első számú felelősei. Bizalmat, és nagyon sok mindenben szabad kezet kaptak, tőlük pedig csapatmunkát és innovációt vártak el a tulajdonosok, akik távollétükben is jó kezekben akarták tudni a birtokot.

„Az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a reakcióidőnk – bármi történik a szőlővel, borral, mindenki megmozdul azért, hogy minél gyorsabban reagáljunk rá. Nyilván ez egy rögös út, de nem gondolkodunk abban, hogy valaki szőlészetes csapattag, vagy borászatos, hanem a termelést nézzük először, és mindent ennek rendelünk alá. Mondok egy egyszerű példát. Két éve volt egy nagyon vontatott rügyfakadás, s eltelt egy idő, mire rájöttünk: a gyapottok-bagolylepke hernyója rágja le a megduzzadt rügyeket. Ez egy éjszakai lepke, a hernyója is az, így természetes ellensége nincsen. Felszívódó rovarölő szerekkel le lehet ugyan fújni, ám mivel bioborászat vagyunk, nem használunk ilyet. Nem volt mit tenni: éjszaka fejlámpával indultunk el az ültetvényeken, s szedtük össze kézzel a hernyókat a fertőzött területről, nagyjából ezerötszáz-kétezer darabot, amelyek később egy csirketenyésztőnél hasznosultak. Ezt hívom én gyors reagálásnak és csapatmunkának” – mondja a szőlész-borász.

Édes boros misszió

A Gróf Degenfeld-szőlőkben a környezettudatosság és fenntarthatóság jegyében virágos növénytakaróval és fűvel fedik a sorközöket, így a hirtelen nagy esőktől, amelyek a klímaváltozással egyre gyakrabban előfordulnak, megvédik a talajt, s hosszabb ideig benne tartják a nedvességet. A lekaszált füvet és virágokat a területen hagyják, egyfajta természetes mulcsot, talajtakarót képezve. Az elmúlt évek felmelegedései alapján az a tapasztalták, hogy a furmint tartja meg leginkább a savait a tokaji fajták közül: nem véletlen, hogy a szomszédos országokban, Ausztriában, Szlovéniában is nagy felületen kezdték el ezt a fajtát telepíteni.

Az idei nyár korán hozta el a botritiszt a fürtökre, így a vártnál kevesebb száraz és több édes bor lesz. Nemcsak ezért, de Degenfeld Mária grófnő szerint egyébként is népszerűbbé kellene tenni a természetes édes borokat a fogyasztók körében. Számukra ez egyfajta misszió, amit vélhetően a gyerekei és unokái is tovább visznek majd. A birtokigazgató és a borász ehhez annyit tesz hozzá: a magyaroknak el kellene felejteniük azt a több évtizedes berögződést, hogy tokaji aszút mindig csak másnak vesznek ajándékba, egy-egy jeles alkalomra. A szekrény teteje helyett, ahol egyfajta kincsként őrizgetik, a poharakba kellene kerülnie.

(partneri együttműködés)
Szerző: Doros Judit
Címlapfotó: Csomor Alexander

A cikk a Vince Magazin 2025. novemberi lapszámában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.